Part 22.- Párizs 3 nap: "Ezzel tartoztam.."

Sziasztoook :) Annyira boldog vagyok ... sokan kommenteltetek  és tegnap este lett 3 új felíratkozóm is :) nagyon köszönöm :) ∞ Directioner ∞
∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞
Reggel mindenki időben felkelt, vagyis is 9-kor. Szépen lassan elkészültünk, a szobaszolgálatról kérettünk fel kaját és a Tv előtt megettük.
-Ma mit csináljunk?-kérdeztem a többiektől mikor össze szedtem a tányérokat és rá tettem az asztalra.
Igen, volt asztal is, de kényelmesebbnek tartottuk az 5 személyes kanapét... Lou a földön ült előttem, ezért nekem törökülésben kellet ügyeskedve megennem a müzlimet .. nem borítottam magamra , ez jó jel. (:D)
-Nem tudom, szerintem ...pihenjünk ...!-sóhajtott Zayn.
-Lustaaa!-mondtam és elnevettem magam.
-Nem vagyok az .. szimplán nincs miért kimennem!-mondta nagy hangsúllyal a "kimenni" szót.
-És ha mindenkit meghívok egy fagyira?-néztem körbe szét tárt kezekkel, tudtam hogy erre fel fognak éledni.
-Én benne vagyok!-emelte fel a kezét Niall.
-Én is! Én is!- mondta Lou.-De még mindig nem kaptam répás fagyit..khmm!-köhögött ezzel arra utalva hogy megígértem neki.
-Jól van, akkor ti menjetek próbálni én addig meg csinálom neked a fagyidat!-mosolyogtam.-De akkor inkább mindenki mondja el milyet szeretne és amit tudok megcsinálok a többit meg meg rendelem lentről.-hoztam föl az ötletet mire Zaynnek is felcsillant a szeme.
-Nekem okés!-mondta Liam és megrántva a vállát körbe nézet hogy a többiek mit mondanak.
Mindenki elmondta milyet szeretne és még szerencse hogy mind az 5-en nem egy ízt mondtak. Mindenki más és mást, nehogy megkönnyítsék a dolgom ...!

Egyedül voltam a szállóban és a fagyikat csináltam, már majd nem kész voltam, csak a mélyhűtőbe kellett  volna valahogy belehelyeznem a 9 dobozt, de hát sehogy sem akart beférni. Nem tudtam mit kezdjek vele így az egyik dobozt kézhez fogtam és a kanapéra huppanva a tv-ét valami értelmes műsorra állítva neki estem. Már majd nem a felénél jártam mikor megcsörrent a telefonom, csak egy üzenet jött Harrytől.
" A fiúk mindjárt otthon vannak, nekem pedig lenne egy kis dolgom, eltudnál értem jönni... félek eltévedek XD a torony tetején vagyok ... ! xoxo Harry ;) "
Kicsit meglepett a dolog, hisz mi a francot keres egyedül az Eiffel-torony tetején ... és miért tévedne el... nah mind egy gyorsan felkaptam valami utcára elfogadhatót és neki indultam a 10 perces sétámnak.

Mikor már a liftben voltam , eszembe jutottak a múltkori emlékek...remélem most semmi ilyenre nem kell számítanom. Harry ott állt a korlátnál egy szál rózsával a kezében és rám várt, annyira édes és helyes volt, nem tudtam mit mondjak hirtelen így csak ott álltam mosolyogva és vártam hogy észre vegyen.

-Ezzel tartoztam!-mondta majd megcsókolt.

-Köszönöm...-szóltam és egy puszit nyomtam az arcára.

-Lenne még egy meglepetésem!-majd elővett egy kis dobozkát a zsebéből.

-Harry?!-néztem rá kérdően.

-Nyugi, azt nem itt szeretném!-mondta és újra megcsókolt.

A csók után a dobozt szép lassan kinyitotta és egy gyönyörű nyaklánc volt benne.

-Harry..-mondtam halkan , hisz annyira örültem hogy nem tudtam meg szólalni sem. Nem a nyaklánc volt itt a fontos hanem hogy rám gondolt , és hogy Ő van nekem .. és minden.

Egészen sötétedésik sétálgattunk az utcákon. A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról , szó szerint fülig ért a szám. Minden szép és jó volt , majd hirtelen elkezdet szakadni az eső.

-Cunamiiii!-kiabálta el magát Harry nevetve és felkapott a hátára majd szaladni kezdet. Én csak nevettem vele együtt és élveztem az esőt. Igen én ezt is élvezem, emlékszem egyszer 14-15 évesen a szakadó nyár eleji esőben sétáltam haza teli vigyorral a fejem és mindenki komplett hülyének nézett... hát igen ez vagyok én  Anne Clever személyesen!

Csurom vizesen értünk "haza", a fiúk már az 5-dik dobozt ehették mikor beléptünk. 

-Sziasztook!-mondta Niall és integettet a kanállal.

-Óvatosan...-szólt rá Liam.

-Bocs, bocs... finom a fagyi!-szólt megint Niall és közben egy óriási mosolyt villantott.

A fiúk a fagyi evés után elkezdtek készülődni és végül sikeresen eltudtunk indulni a koncert helyszínére. Én ma megfogattam hogy végig fényképezni fogok, hisz már csak holnap lesz egy koncert és utána megyünk Mo.-ra. 

Az egész színpadot körbe jártam és minden jó pillanatot lekaptam. Még a végén a fiúk be is álltak egy közös képre, amit én egy nagy mosollyal köszöntem meg.

A szállóba vissza érve a fiúk tele voltak energiával, én meg alig vártam hogy ledőlhessek. De ők kitalálták hogy meséljek a szüleimről és Magyarországról,  egy kicsit húztam a szám, de ők bedobtak cserébe egy epres csokit és én már daloltam is.

Meséltem nekik anyukámról, apukámról az öcsémről, hogy más az apukánk... de hogy teljesen rendben van minden... meséltem mindenről amiről csak tudtam. Amikor már láttam hogy majd leragad a szemük, olyan hajnali 2 körül mindenkit alvásra parancsoltam és ők szó nélkül meglőtték a kiszemelt helyszínt.

Én is elmentem Harryvel aludni és már alig vártam a holnapot ... hisz utána megyünk haza.