II.26. - Nem volt még elég?

*Abi*

Magamban szitkozódtam amiért Anne itt hagyott egyedül Niall-el. Pont erre nem volt most szükségem, hogy ide jöjjön, bocsánatot kérjen, és minden ugyan olyan legyen mint eddig.
-Niall.- próbáltam kihúzni a kezeim az övéiből, de ugyan olyan akaratos volt mint én.
-Ab, kérlek.- kéken csillogó szemei rabul ejtettek, s ahogy a nevemet búgja... belebizsergek.
-Hagyd abba.- suttogtam, majd készültem felállni, de felém tornyosulva elállta az utam.
-Beszéljük meg, én ezt így nem bírom. Kegyetlenség velem szemben hogy egyik percről a másikra változik a viselkedésed.- arcomat fürkészte és én próbáltam nem a szemébe nézni.
-Nincs mit megbeszélnünk.- vágtam rá, majd elindultam az ajtó felé. Gyors mozdulattal kaptam le a kabátom a fogasról és már ki is léptem az ajtón. Hirtelen csapott meg a hideg, és a szakadó hó csak rá tett egy lapáttal. Menet közben kaptam magamra a kabátom, és a sapkát a fejemre húztam ami az ujjában volt.
-Abi!- kiáltott utánam az ismerős hang, én pedig próbáltam egyre gyorsabban sétálni. - Bassza meg, állj már meg.- utolérve rántott rajtam egyet.
-A karom te idióta.- kiáltottam el magam, és rezzenéstelen arccal vágtam az arcába a kedves szavakat.
-Akkor én vagyok az idióta, és te meg...- várta hogy befejezzem, de nem akartam kimondani. Vagy is nem tudtam mit vár tőlem. Mit mondjak?
- Hagyj békén.- suttogva kérleltem, és hátrálva akartam újra elindulni.- Menj be, mert megfagysz.- adtam tudtára, mivel egy szál pólóban rohant utánam.
-Bemegyek ha elmondod mit vársz tőlem... mit szeretnél Abi.- kérlelő tekintette megzavart. Mi az hogy mit várok tőle? Egyértelmű nem?
-Egy bocsánat kérés is megteszi. - kis idő után mint egy kislány szólaltam fel, és hangom alig hallható volt. Közelebb jött így alig volt köztünk pár centi. Nem zavart a közelsége, annál inkább a szótlansága.
-Kérjek bocsánatot egy olyan dologért amit élveztem... és szerintem te is.- kaján vigyora csak pár másodperce jelent meg, egyből eltűnt mikor meglátta a komor arc kifejezésem.
-Nem arra gondoltam.- sóhajt hagyta el a számat, és lemondóan indultam volna újra el, de vissza húzott és olyan történt amire több éve várok.
Megcsókolt.
Lassan, és érzékien érintette a számat, és a bizsergés egyből megindult a hasamban. A szívem hol kihagyott egy ütemet, hol pedig mint egy vonat zakatolt. Szemeim reflex szerűen csukódtak le, és teljes testemmel adtam át magam az érzésnek. Finoman kóstolgatta, becézgette ajkam. Illemtudóan kért engedélyt a bejutásért, amit kis habozás után megadtam neki, így átjárhatta a szám minden centijét. Pár percig tartott, de még is éveknek tűnt. Homlokunkat össze nyomva lihegtünk egymás szájába, ahol az övé kissé súrolta az enyém.
-Sajnálom...-kezdte el.- Sajnálom, hogy olyan barom voltam, elhagytalak pedig te voltál a legjobb dolog az életemben.- a mosoly egyből megjelent az arcomon, és egy hirtelen mozdulattal magamhoz rántottam és ajkainak estem. Bele mosolygott a csókba, de vissza tért és lassan csókolt.

***Harry***

-Gyere be, mert te is megfagysz.- átöleltem hátulról Ann-t aki az ajtóból figyelte a tőlünk körülbelül 20-30 méterre lévő csókolózó párt.
-Olyan aranyosak.- fordult meg, és csukta be maga mögött az ajtót. Neki nyomtam és szorosan öleltem magamhoz a derekánál. Halk kuncogás hagyta el ajkait mikor játékosan böktem meg az orrommal az övét.
Élveztem hogy engedély nélkül csókolhatom meg, végre. Nem csak álmodozok róla hanem itt van a karjaimban és édes ajkai az enyémhez érnek. Ittam az érzést és egyre többet akartam belőle.
Fájdalmasan sóhajtottam fel, és hagytam abba Anne kóstolgatását. A telefonom zenélése betöltötte az egész nappalit, így gyors léptekkel indultam meg felé és emeltem a készüléket a fülemhez, meg se nézve ki keres.
-Háló?- szólaltam fel, majd indultam volna vissza Anne-hez de miután megszólalt a vonal túlsó végén a hang, ledermedtem.
-Harry.- Kendall hangja most a legkevésbé se izgatott fel.
-Miért hívtál?- vágtam a szavába.
-Kösz a kérdést, jól vagyok.- cinikus szavak hagyták el ajkait.
-Nincs most kedvem a sablon beszélgetéshez.- besiettem a dolgozó szobába, majd magamra csuktam az ajtót.
-Mi ez a rossz kedv? Gyere át és ígérem nem kell miért problémáznod.- tudtam hogy ez lesz, hogy hiába beszélek a fejével vissza fogja hozni a témát, pedig most nagyon nincs rá szükségem.
-Kendall.- sóhajtottam. -Mondtam hogy ennek vége, vissza tértem a régi életemhez és nincs szükségem a botrányra.
-Harry, Harry, Harry.- mintha nagyon jól tudná hogy tartok az egésztől, direkt húzza az agyam. -Szerintem ez nem telefon téma.
-Szerintem se.
-Akkor találkozzunk, és megbeszélünk mindent.- hiába nem láttam az arcát tudtam hogy önelégült mosolyra húzódnak.
-Kendall, karácsony másnapja van... még is hol akarsz találkozni?- értetlenül álltam a dologhoz.
-A kis kávéház ... tudod... ahol először találkoztunk. - hangja a magabiztosságtól csengett. - Ünnepek alatt is nyitva.
-15 perc és ott vagyok. - vágtam rá. Letisztázom a helyzetet, és lelépek. Nem kell hogy Anne rájöjjön a múltban történtekre, nem akarom emiatt elveszíteni.
Megszakítottam a vonalat, majd felviharoztam a szobámba és átöltöztem. Lesiettem a kabátomért, és egy észre vehetetlen biccentéssel sikerült Liamet a nappaliba csalnom.
-Mi történ haver?- bassza meg ... ennyire látszik hogy kivagyok az idegtől?
-Figyelj, le kell lépnem. Anne-nek egy szót se, ha kérdezi akkor ... nem tudom találj ki valamit.- hadartam el és már indultam is az ajtóhoz.
-Várj... hova mész? - Liam a vállamnál fogva húzott vissza.
-Kendall.- csak ennyit mondtam, mire Liam álla a padlót súrolta.
-Minek? Miért? Nem volt elég?- igaza volt, de per pillanat nem tehettem  mást.
-Most inkább segíts, mint sem hátráltass.- kimentem az ajtón majd gyorsan autóba szálltam és a sebesség korlátokat átlépve siettem és minél hamarabb túl akartam lenni rajta.

------------------------------------

Kedves Ólvasóim!

Baj van... mint minden velem egy világban élő tinédzser, biztos vagyok benne hogy megkapta a félévi bizijét!! Ami nekem egy káosz, csalódás,kiakadás,kiabálás! 

Még én is megtépném magam, de nem tehetem mivel nem akarok már ennél is őrültebb lenni.

Ennek örömére - érezd az iróniát- el vagyok tiltva a géptől. Fogalmam sincs mennyi ideig, de próbálok besunnyogni és részeket irogatni ;) :) Remélem velem maradtok, puszilok mindenkit ♥

Txx