II.23.- Öten

Reggel arra keltem hogy majd nem leesek a kanapéról. Felriadva hirtelen ültem fel, és néztem körül.
-Jesszus Anne.- mormogtam magamba, s arcomat a kezembe temetem. Telefonomért nyúltam ami a földön hevert. Az órát tanulmányoztam rajta, s még magam se hittem el amit láttok.

-11:20?- elképedve néztem majd nagyot sóhajtva felkászálódtam a kanapéról. Kitöltöttem egy bögre teát, s egy kanalat egy doboz nutellával kitulajdonítottam magamnak. 
Vissza telepedtem a kanapéra, s a tv.-t bambultam. Rám telepedet a magány és az unalom. Pedig még csak tegnap mentek el. 
Szenvedtem össze -vissza, mire azon kaptam magam hogy valami csörög. Nem a telefon volt, s még nem is csak a csengő. Felszaladtam az emeletre ahol Harry laptopja villogott és csipogott. Felnyitottam, majd elém tárult a magyarázat. Harry Skype-on hívást indított felém. Mosoly húzódót az arcomra s gondolkodás nélkül nyomtam rá az "Elfogadás" gombra.
-Szia.- szólaltam egyből fel, mikor megláttam arcát a monitoron. Haja keszekuszán állt a feje tetején, szemei karikásak voltak, de a mosolya neki is megjelent amint meglátott. 
-Szia Szépség.- hangja halk volt és nyúzott, látszott rajta hogy fáradt. 
-Hogy vagy?- tudakoltam, de a válasz az arcára volt írva.
-Fáradtan, egy olyan 2 órája szálltunk le, és mindjárt szállunk fel egy másik gépre.- megdörzsölte szemeit, ami megmosolyogtatott. - Haza akarok menni hozzád, oda bújni és érezni ahogy hozzám bújsz.- búgta mély hangján, amitől engem kirázott a hideg. -Meg akarlak csókolni újra meg újra.
-Nem ellenkeznék.- válaszoltam kacéran, mosolya csak még nagyobb lett. 
-Vigyázz mert szavadon foglak.- elnevettem magam. 
-Állok elébe Styles.- egy puszit küldtem neki. 
Még talán egy 20 percet tudtunk beszélni, majd bejöttek a képbe a többiek is. Mikor Josh is beköszönt, vörös arccal kértem elnézést a múltkori eset miatt, amin ő nagyot nevetett. 
-Semmi gond kis csaj.- kacsintott. 
-Nah jó elég volt! Szevasztok. - Harry maga felé fordította a laptopot, és nevetve lökdöste arrébb a többieket akik még benne akartak lenni a képbe. 
Elköszönt, majd megígérte hogy ha megérkeztek Ausztráliába hív. Lenyomta a hívást, majd megnéztem az értesítéseket. Észre vettem hogy barátnőm Abigel igen sokszor keresett, így vissza hívtam. Szerencsémre fen volt így egy kis idő után fel is vette.
-Szia.- köszöntem.
-Nah, hát te is rám találtál.- válaszolta cinikusan. 
-Sajnálom.- szabadkoztam.-Kicsit zűrös az életem.
-Tudod hogy nem tudok rád haragudni.- mosolygott kedvesen.- Amúgy is most nem tudnék mérges lenni.
-Nah mi történt?- szóltam közbe hirtelen.
-Hát hol is kezdjem.- húzta az agyam. - Lady Gaga koncertre van két szabad jegyem az első 10 sorba.- elnevettem magam ahogy magyarázott össze vissza lengetve a jegyeket a kamerába.- És a koncert Londonban lesz.- elkiabáltam magam, amin ő nagyot nevetett.
-Szóval jössz hozzám.- őrületesen örültem,főleg mert nagyon rég láttuk egymást.
-Egy baj van.- lelkesedésem letört ahogy kimondta.- Az egy dolog hogy van jegyem, meg ma estére egy repülő jegyem... de szállásom az nuku.- magyarázta, bennem egyből felment az adrenalin, s gondolkodás nélkül vágtam közbe.
-Gyere ide.
-Biztos.- kérdezett vissza.
-Persze.
-Öhm rendben köszönöm.
-Semmiség.- most úgy megölelném, ha itt lenne. De ezzel várnom kell egy pár órát. 
-Akkor megyek is készülődni és örök hálám.- integetett a kamerába majd elköszönt és kinyomta. Én mint egy kislány kezdtem el táncolni örömömben, és eszembe jutott hogy ha már ide jön, 1. szólnom kéne Harrynek, 2. össze kellene pakolnom. 
Azonnal nyúltam a telefonomhoz majd egy sms-t küldtem a göndörkének hogy lenne egy vendégem. Tudom hogy csak akkor kapja meg ha leszáll, de most ez se rombolhatja le a jó kedvem, és biztos vagyok abban hogy nem ellenkezne. 

***

Össze pakoltam, és bevásároltam. Teljesen fel voltam pörögve, s mikor megszólalt az ajtó csengője mint a szélvész rohantam hogy kinyissam. De Abi helyett más állt az ajtóba.
-Csajok?- lepődtem meg, mire a 3 lány mosolyogva üdvözölt. 
-Meglepetés.- integetett Pezz.
-Öhh, gyertek be.- nagy táskákkal jöttek be, mire én azt se tudtam hogy most mi , merre a helyzet.
-Hogy hogy itt vagytok?- érdeklődtem burkoltan.
-Reméljük nem baj.- lépett mellém Dani. 
-Nem, csak nem szóltatok.- magyaráztam.
-Ugye egy hónap múlva Karácsony, és gondoltuk itt lehetnénk együtt. A fiúk is elvileg 24-én már itthon vannak, és akkor együtt tölthetnénk az ünnepeket. De mivel tudtuk hogy egyedül leszel így gondoltuk előbb jövünk.- mosolygott El.
-Ez kedves tőletek, és jó ötlet meg minden, de igazából még pár óra és itt lesz a barátnőm.
-Ohh.- szomorodott el Pezz. 
-De maradjatok, így nagyobb lesz a buli. 5 csaj egy helyen.- buzdítottam a lányokat mire mindenki tapsolni és ujjongatni kezdett. 

A lányokkal kipakoltunk majd leültünk a nappaliba beszélgetni. Mint ahogy mondtam pár óra múlva ismét csöngettek és nem más állt az ajtóba mint Abi. 
-Sziasztok.-köszönt félénken mikor belökdöstem a nappaliba ahol a többiek ültek. 
-Nos a helyzet.- csaptam össze a tenyerem.- Öten boldogítjuk egymást, s remélem nem baj.- néztem körbe mire mindenki megrázta a fejét. - A szoba megosztás szerintem egyértelmű, Dani Liam, Pezz Zayn, El Louis, Abi te pedig kapod Niall szobáját.- a lányok egy emberként sikítottak fel, mire szegény Abi azt se tudta hogy most ennek örüljön vagy inkább kiszaladjon a világból.
-Niall Horan szobájában... - kezdte el, s mintha magába beszélne bambult el. 
-Baj?- kezemet a vállára tettem. -Aludhatsz velem Harry szobájába.- mosolyogtam. 
-Nem, nem, jó ez.- körbe vezettük a lakásba majd együtt ültünk le. A lányok faggatni kezdték amin én jót nevettem. Kiposztoltunk pár képet twitterre és intagrammra, majd együtt nevettünk az idiótábbnál idiótább fejeken amiket csak vágni tudtunk.

***

Este megegyeztünk hogy bemegyünk a városba mivel már ilyenkor elszoktak kezdődni a vásárok. A fényekkel kivilágított sétányoknál pedig szebb nincs. Míg mi bent beszélgettünk délután, senkinek fel sem tűnt hogy leesett az első hó. Így este mikor mindenki öltözködött gondosan oda figyeltünk hogy ha lehet ne fagyjunk meg. 
Lezuhanyoztam, majd felöltöztem és egy natúr sminket produkáltam az arcomra. Gondoltuk sétálva megyünk, így csapatosan indultunk neki a városnak. 
Nem csak mi akartunk így szórakozni így egy pár emberrel csak hogy nem össze ütköztünk a sétányokon. Voltak egy páran de ezt nem bántuk. A sötétben csak kevesen figyelték ki Pezz-t aminek mindenki örült. Vettünk forrócsokit és kürtőskalácsot. Jól szórakoztunk, s a rossz kedvemnek vagy a magánynak ami mindig karon ölel most nyoma sem volt. Már csak a fiúk hiányoztak, de tudtam hogy ők is jól szórakoznak, s reméltem hogy épségesen átestek a repülésen. Vártam hogy hívjon vagy üzenjen de semmi, gondoltam mér repülnek vagy nagyon fáradt és alszik. Így nem is nagyon törődtem vele, csak hagytam lógni  a levegőben.

--------------------------------

Sziasztok!

Talán kijelenthetem hogy ennél rosszabb részt még nem írtam, de remélem hogy nektek azért olvasható. 

Remélem minél hamarabb hozhatom a kövit, ami már tényleg a Karácsonyról fog szólni. Még mindig várom az ötleteket hogy mi lesz Anne meglepetése :)

Txx 

II.22.- 2 hónap és újra együtt

Haza felé a kocsiban szinte már tapintható volt a feszültség. Egyikünk se szólalt meg, talán ez így volt jó. Harry-n látszódott hogy ég a dühtől, és bármikor kigyullad vagy ilyenek. Megijesztett, de semmit nem tudtam csinálni. Igazából várható volt, de nem ilyen hamar. Mikor megérkeztünk mint a villám úgy pattant ki a kocsiból, én pedig csak előre bámulva figyeltem ahogy beront a házba, s az ajtót tárva nyitva hagyva felmegy az emeletre. Mély levegőt vettem hogy vissza tartsam a sírást, majd én is kiszálltam a kocsiból. Beérve becsuktam az ajtót, majd levettem a kabátom és a fogasra akasztottam. Hallottam ahogy Harry fent csapkod, de elképzelésem se volt mit mivel. Elindultam felfelé és egyáltalán nem okozott meglepetést az amit láttam. Harry kabátja a földön, mellette a cipője kicsit sem ízlésesen lerúgva, ő pedig mint egy elvetemült dobálja bele a ruháit a bőröndjeibe. Mit sem érdeklődve azt iránt hogy például a három negyede félre megy. 

-Harry.- szólítottam halkan, hátha megnyugszik.

-Pakolok.- válaszolta durván.

-Harold Edwars Styles nyugodj már meg végre. Nem így szeretnék elbúcsúzni arra az elcseszett 2 hónapra amíg a világ másik felén leszel.- ordítottam már szinte teli torokból, és sajnos a végére már a könnyeim is utat törtek maguknak. 

-Sajnálom.- egy kis idő után válaszolta, közben pedig a fejét megtámasztotta alkarján ami a szekrény egyik polcának volt nyomva. - Gyere ide.- tárta ki karjait, s láttam ahogy a szemei csillognak, talán megkockáztattam volna azt is hogy sírni fog, de nem biztos hogy ezt előttem.

-Sajnálom, nem akartam, de nem vagyok képes téged megint itt hagyni.- szorosan a karjaiba zárt, míg én az arcomat mellkasába rejtettem. Így álltunk percekig, s csak élveztük egymás közelségét, s kihasználtuk a megmaradt időt amit még együtt tölthetünk. 

Este gyorsan rohantam el zuhanyozni, s Ő is így cselekedett. Mikor mind ketten kész lettünk, egy-egy teával bújtunk be a takaró alá és valami vígjátékot tettünk be. A teák az éjjeli szekrényen pihentek, és a filmmel mit sem törődve tanulmányoztuk egymás arcát. Mindketten az oldalunkon feküdtünk, s csak a pillanat volt semmi más. Én az ő szemébe, ő pedig az enyémbe veszett el. Igazából egy hirtelen fellángolástól vezérelve hajoltam kicsit közelebb hozzá. Értette a célzásom, közelebb jött, ajkaink súrolták egymást, de nem sietett. Lassan és óvatosan kóstolgatta ajkai az enyémet. Egy szenvedélyes csókba forrtunk össze, s testünk is így tett. Minél közelebb tudhattam magamhoz annál jobban bíztam abban hogy soha nem megy el. 

***

Reggel hamar felkeltem, vagy is inkább 7 órakor. Harry még az igazak álmát aludta, és gondoltam meglepem egy kicsit. Lecsoszogtam a konyhába ahol össze dobtam egy kis reggelit, ami a kedvenc teájából és tojásrántottából állt. Felmentem a tálcával amin a kaja volt, s óvatosan letettem az ágyra. Leültem én is, és csak figyeltem ahogy szuszog. Igazából nem volt szívem felkelteni, hiába akartam már elkezdni a napot... hogy vele lehessek. Hosszú dús szempillái orcáján pihentek, telt ajkai pedig ugyan olyan rózsaszínek voltak mint a nap bármelyik szakaszán, de talán most egy kicsit halványabbak. Felfedeztem arca minden vonását mikor hirtelen felhorkant.

-Ne bámulj.- szólalt meg még csukot szemmel. Mosoly rajzolódott arcára mikor egy puszit nyomtam rá. 

-Kérek még.- mint egy kisfiú úgy mosolygott még mindig csukott szemmel. Újabb puszit akartam adni neki, de ő fordított a dolgon és ajkaink találkoztak. Belemosolyogtam a csókba, amire ő "durcásan" elkapta a derekam és magára húzott. Rajta hasaltam, s a csókunk egy percre sem szakadt meg. Alsó ajkamba harapott amitől elváltak s így könnyed bejutást kapott, nyelve tánca hívta az enyémet. Levegő hiányába elváltunk egymástól én pedig felültem, így lovagló ülésben néztem le rá. Mosolya a füléig ért, és tudtam hogy a helyzettől amiben éppen voltunk.

-Ne nevess.- szóltam rá én is mosolyogva. Egy halk kacaj hagyta el puha ajkait majd nagy kezeit a combjaimra helyezte.

-Szeretem ha uralkodnak rajtam.- kaján vigyorral az arcán mért végig.

-Harry.- nevettem el magam majd próbáltam lemászni róla, de ő nem engedte.

-Ne menj.- könyörgött.

-Ki hűl a kajád.- érveltem a szabadulásomat.

-Nem érdekel.

-Mit szeretnél ma csinálni?- kérdeztem.

-Így maradni.

-Egész nap?

-Igen.- mosolya csak még vonzóbbá tette. 

Egy darabig még így játszottunk egymással, majd sikerült rá vennem Harry-t hogy legalább egyen, ami had jegyezem meg nem ment zökkenő mentesen. Az elején még egymást etettük, majd ránk talált a gyermeki lélek és elkezdtünk vicceskedni. Szóval dobáltuk egymást. Nevettünk össze vissza, s az ágy tele lett tojás rántottával.

-Te kezdted te takarítod.- vágtam hozzá egy párnát Harry-hez, miközben lehúztam róla a húzatott. 

-Együtt kezdtük, együtt fejezzük be.- kacsintott rám.

Felöltöztünk, s végül az ágyat is sikerült rendbe tennünk. Felszedegettük a földről is, s így már végképp senki meg nem tudná mondani mi volt itt percekkel ezelőtt. 

Harry ma úgy gondolta csak élvezzük egymást társaságát, s ezen én is ilyen véleményen voltam. Segítettem azért össze pakolni a ruháit és egyebeket, ami mint előbb nem volt teljesen egyenes folyamat. Hisz Harry amit betettem a táskába azt ő azzal a lendülettel ki is vette.

-Így semerre nem haladunk.- nevettem el magam.

-Nem érdekel.- rántott vállat és kivette a zoknit amit betettem.

-Harry.- szóltam rá.

-Anne.- szólt vissza.

-Nem vicces.- nevettem el magam.

-De az.- egy rövid csókot adott majd sóhajtott egyet és bele pakolta a dolgokat amiket kivet. 

-Okos fiú.- nyomtam egy puszit az arcára.

-Nem vagyok kutya.- tettette a sértődöttet, amin én ismét jóízűt nevettem. 

-Hányra kell kimenni a reptérre?- elővettem még egy pár pulcsit és Harry kezébe nyomtam. 

-Ezt vissza adom.- a kezembe nyomott egy pulcsit. Egy bordó Jack Wills-es kapucnis pulóver volt. -A kedvencem.- jegyezte meg.

-Tudom.- mosolyogtam.- Miért nem viszed?- vissza hajtottam a szekrénybe.

-Mert szeretném ha veled lenne.- ölébe húzott, és úgy fürkészte arcom.- Ez most egy kicsit nyálas volt.- nevette el magát.

-Cuki.- javítottam ki.-Romantikus.- folytattam.

-Nevetségesen gáz.- röhögött Harry.

-Én is szeretlek.- mondtam cinikusan.

-Én is.- válaszolta ő is és kinyújtotta a nyelvét.

-Bolond.- ráztam a fejem nevetve.

-Milyen sok jellemző pár perc alatt. Érdekes egy ember vagyok.- nevetett.

***

Egész nap együtt voltunk, nevettünk és jól éreztük magunkat. De sajnos elkellet hogy induljunk. Felöltöztem , majd segítettem levinni a táskákat. Beültünk a kocsiba és megcéloztuk a repülő teret. Harry arcán egyetlen egy mosolyt, vagy gödröcskét sem láttam, ami engem is szomorúvá tett.

-Legalább örülj hogy turnéra mész.- biztattam és megszorítottam a kezét ami a sebváltón pihent.

-Örülök, csak rossz itt hagyni téged.- kezét az enyémmel együtt ráhelyezte a combomra, amitől az egész testem bizseregni kezdett. 

Röpke 20 perc alatt ott voltunk, amit nagyon sajnáltam. Jó lett volna együtt kocsikázni a sötétben, és semmivel sem törődni csak egymással. Majd egyszer.

-Gyere.- kinyitotta nekem az ajtót amikor oda értünk. Megköszöntem majd a csomagtartóhoz léptem ahol egy bőröndöt vettem magamhoz. Harry is ugyan így tett majd kézen fogva elindultunk befelé. 

-Sziasztok.-köszöntünk szinte már egyszerre.

-Mrs.Styles.- Louis egy nagy ölelést adva üdvözölt.

-Anne.- javítottam ki mosolyogva.

-Nah akkor indulhatunk. -lépett mellénk Paul. -Sajnálom.- pillantott rám, mire én csak félre húztam a szám és egy olyan 'nincs mit tenni' fejet vágtam. Érdekes lehetett.

-Remélem megvársz.- Harry egyik kezét felvezette az arcomhoz és hüvelykujjával simogatni kezdett. Lehunytam a szemeim, s próbáltam minden érintését rögzíteni az emlékeimben, tudtam hogy csak ezekkel fogom túlélni a napjaimat.

-Szeretlek.- suttogta, majd ajkait az enyéimre nyomta.

-Én is.- válaszoltam mikor elváltunk egymástól.

-Szia.- egy rövid csókot nyomott még hirtelen a számra majd lassan elindult a fiúk után, akik integettek nekem.

-Hiányozni fogsz.- tátogtam és én is integettem.

Harry itt hagyta nekem a fekete Range Rover-ét , így abba szálltam vissza. Az egész autóban az ő illata volt az uralkodó. Lassan és kényelmesen indultam meg haza, majd leparkolva a ház elé a fürdőt céloztam meg. Felöltöztem a pizsamámba, ami jelen esetben egy francia bugyi és egy RollinStone-os póló volt, amit Harry szekrényéből vettem ki. 

Leültem a kanapéra egy pokróccal majd kapcsolgatni kezdtem a tv.-t. Lassan elnyomott az álom, amit nem is sajnáltam hisz irtóra fáradt voltam. 

----------------------------------

Kedves Olvasóim!

Először is Mindenkinek Boldog és Békés Karácsonyt Kívánok. Másodszor remélem sokan kattintottak már a legújabb blogomra ami szintén egy 1D fanfic. Harmadszorra pedig az új desing amihez csak annyit fűznék hogy azért van az címként oda írva hogy "Love is Trust" mivel jelentése " A Szerelem a Bizalom" ... tudom hogy elve Pincérkedés Londonban a blog, de valahogy ez most jellemzi a történetet :) Remélem nem baj :)

Továbbra is várom a kommenteket és a pipákat, ha bármi kérdésetek van akkor nyugodtan :D 

Karácsonyi meglepetésként : Holnap ismét rész! Ami egy karácsonyi az az Dec.24-25. napokban fog játszódni mint nálunk :)♥ Csak hogy Anne-ék is karácsonyozhassanak :) Ötleteket várok... szerintetek mi lesz Anne karácsonyi ajándéka a lányoktól ? :)

ui.: Boldog Szülinapot a mi kis örökéfiatal Louis Tomlinson barátunknak ^^♥

Txx

II.21. - Ő is elmegy

x Anne x 

A kanapén ültem és bámultam magam elé, a sóhajok folyamatosan hagyták el a számat ezzel vissza tartva a könnyeimet. Harry a konyhában telefonált így csak a beszűrődő szófoszlányokat hallottam. Azt hiszem a turnéról volt szó, vagy miről. Nem érdekes.
-Mit akarsz ma csinálni?- jött be a szobába és ült le mellém.
-Semmit.- válaszoltam rezzenéstelen arccal rá se nézve. Kicsit bunkónak és szemétnek éreztem magam, de tényleg ez csak magától jött nem volt akaratos.
-Itt fogsz egész nap ülni?- kérdezte, majd bekapcsolta a tévét.
-Valószínű.
-Ann.- sóhajtott.-Ez az élet rendje...- közbe vágtam.
-Ezt te nem érted, és nem is fogod. Mi az hogy az élet rendje.- kínomban elnevettem magam. -Te most csak viccelsz velem, igaz?- nem vártam rá választ, csak felálltam és a fürdőbe mentem.

A zuhany alatt álltam és zokogtam. A meleg víztől pára lepte el az egész helységet és a sírásom mellet még emiatt is köhögnöm kellet. Utáltam magamat, az életemet, és mindent. Miért most kellet elmennie? Miért most, amikor minden kezdett egyenesbe jönni?! A könnyeim mint az eső csak céltalanul folytak végig az arcomon, amit a zuhany alatt  semmi értelmét nem láttam eltitkolni vagy letörölni. Ezt így gondoltam mind addig míg meg nem hallottam a fürdő ajtó nyitódását majd csapódását.
-Ann.- hangja gyengéd volt, és lágy.- Bejöhetek?
-Már bejöttél, nem?- próbáltam mély levegővel elmondani, hátha nem hallja meg a hangomon hogy össze törtem, ismét.
-Anne, miért sírsz?
-Nem sírok.- csak egy függöny választott el minket, még is mintha egymással szemben álltunk volna, ha akartam se tudtam volna eltitkolni az érzéseimet Harry elől.
-Ne akarj hülyének nézni, kérlek.- halkan felnevettem, de nem tartott tovább 5 másodpercnél.
-Csak... elegem van ebből, és hiányzik. Nagyon.- az utolsó szó suttogva hagyta el a számat, és reméltem hogy a zuhogó víz miatt nem hallja meg.
Nem válaszolt. Azt hittem kiment, vagy csak szimplán már nem érdeklem. De egy kis idő után elhúzódott a függöny és meg láttam göndör fürtjeit, s zölden ragyogó szemeit.
-Sajnálom.- hagyta el a száját a szavak. Óvatosan karjaiba zárt, miközben a zuhany alatt álltunk. Vállának döntöttem a fejem, és ismét utat engedtem a könnyeimnek. Az idő múlásával és azzal hogy ott volt velem, kezdtem megnyugodni, de egy percre se engedett el. Hálás vagyok neki, azért hogy törődik velem,  annak ellenére hogy nem egy stabil kapcsolatban állunk. Nem lehet tudni éppen mi fog történni, bár ezeknél rosszabb már úgy sem lehet.
Ujjait többször is végig húzta a gerincemen, ezzel bizsergő de még is kellemes érzést okozva. Szinte egyszerre hagyta el szánkat a sóhaj. Mintha egy emberré forrtunk volna össze, egy teljesen más világban ahol senki  és semmi nem tehetett keresztbe, ahol minden szép és jó volt. Csak az a baj hogy az az élet egy jelentéktelen hely volt, mivel mi a Földön élünk ahol semmi sem egyszerű és gondtalan. Itt harcolni kell a dolgokért és amikor már úgy eltapostak hogy csúszol a földön még  akkor is fel kell állni és tovább kell menni, mert soha nem szabad feladni. Mert mindig tovább kell lépni.

***

-Anyukádéknak mikor akarod elmondani?- szólalt meg miközben gondosan lemosta arcáról a borotva habot. A pulton ülve egy száll törölközőben most ez volt ami a legkevésbé sem érdekelt. Amúgy is anyu nem tudom hogy reagálná le, hisz nem voltak már jóban, de még is csak az anyukája.
-Ann.- szólalt fel újból Harry, én pedig rá kaptam a tekintettem.
-Bocs, elbambultam.- sóhaj hagyta el a számat, amit egy mély levegő követett.
-Hogyan tudnálak felvadítani?- lábaim közé furakodott, majd egyik kezét a combomon pihentette a másikkal pedig óvatosan arcon simítót. Eltévedtem zöld szemeiben, és ha akartam se tudtam volna másra figyelni.
-Csak ne menj el.- sóhajtotta ismét, és próbáltam nem újra elsírni magam. Kezeimmel átkaroltam a nyakát és a lehetetlennél is közelebb húztam magamhoz, s olyan erősen tartottam hogy féltem megfullad. Ő erős karjait a derekamnál kulcsolta össze és a vállamat puszilta meg.
-Szeretlek, ugye tudod.- suttogta.
-Én is szeretlek.
-Csak akkor mond ha tényleg így érzel, nem akarom rád erőltetni a történtek után.- eltávolodott tőlem, amitől megijedtem.
-Én ezt komolyan gondolom...- lehajtottam a fejem, hülyén éreztem magam. Lehet el sem hiszi, azt gondolja hogy csak hazudok vagy azért mondom mert ő is... persze ez nem igaz.
-Ne, Anne, ne.- államnál fogva emelte fel a fejem, így ismét egymás szemébe néztünk. - Ha te is komolyan gondolod annak eszméletlenül örülök. Csak nem akarom azt hogy újra eltűnjön mindent, ezáltal elsiess valamit vagy félj valamitől.- lágyan megcsókolt, de nem engedtem hogy eltávolodjon. Nem akartam hoyg elszakadjon tőlem, tarkójánál fogva húztam magamhoz és mikor leesett neki mit akartam ezzel elérni a hajába túrtam. Kezeit levezette a fenekemhez majd közelebb húzta a csípőmet testéhez. Lábaimat össze kulcsoltam a derekánál, és megszüntettünk így minden lehetséges távolságot közöttünk. 
Óvatosan meghúztam pár göndör tincset amitől kisebb morgások hagyták el ajkait, de a csókot nem szakította meg. Élveztem, és nem érdekelt hogy mi volt és hogy mi lesz. A pillanatnak éltem, és örültem hogy legalább ő itt van velem, hogy mi vagyunk egymásnak. 
-Ann.- morogta még csukot szemmel mikor elváltunk egymástól. Homlokaink nedvesen tapadtak össze a zuhany miatt. - Ha így folytatjuk, nem fogok tudni leállni.- olyan halkan mondta hogy alig hallottam valamit.
-Nem érdekel.- mosolyra húztam ajkaim, majd újra csókot invitáltam felé amit ellenkezés nélkül fogadott el. 
Ölében tartott és az ágya felé lépkedett. Óvatosan végig fektetett rajta majd fölöttem megtámaszkodva csókolt tovább. 
Mind ketten egy száll törülközőben, ajkaink össze forrva, és égő teste az enyémnek simulva. Mintha egy szent pillanat lett volna, egy gyönyörtől teljes álom, amit nem akartunk megszakítani. Harry ajkai megtalálták a nyakamat, ami hol erősen hol pedig gyengéden kezdett el szívni. Behunytam szemeim, és átadtam magam az élvezetnek. Szemhéjam alatt mint egy kis film úgy villant be a kép, ahogy a gépek sípolnak engem pedig a kórteremből rángatnak kifelé. Mint egy rossz álom, sőt egy rettenetes kép. Felsíkítottam és szemeimet ellepték a könnyek. 
-Mi baj?- hirtelen kapta fel fejét Harry majd feltérdelt én pedig felültem. Mély levegőket vettem, s a nyakába borultam.
-Mond hogy nem okoztam fájdalmat, ugye nem bántottalak...- suttogott a fülembe.- Anne , mi baj?
-Nem akartam, sajnálom.- hadartam szipogva. Nyakhajlatába fúrtam az arcom, s össze szorítottam a szemeim. - Nem akarom soha többet látni.- mormogtam.
-Kit?Mit?- Harry eltolt magától.
-Láttam... a nagyit ... ahogy a gépek sípolnak, és...- nem tudtam befejezni Harry ajkai betapasztották az enyémet.
-Ne gondolj erre.- kezei közé fogta az arcom. - Nem szabad.

Felöltöztünk, majd újra lementünk a nappaliba. Egy forró teát kortyolgattam amit Harry erőltetett rám, hogy legalább legyen bennem valami ha már nem eszek semmit. A konyhába sürgött forgott míg én a tv-t bámultam, vagy is csak bambultam. A valóságba Harry telefonjának zenélése hozott vissza.
-Felvennéd, mindjárt... ott vagyok... csak... nem tudom... ezt innen ...kivenni.- hangja akadozott ahogy próbált valamit kiráncigálni valahonnan. 
-Háló?- szólaltam meg és vártam a másik fél válaszát. 
-Ann?- egyből ismerős volt a hang, de nem tudtam azonosítani, vagy is archoz kötni. - Paul vagyok.
-Hello.- félénken köszöntem.
-Harry?
-Pakol.- elnevettem magam ahogy hallottam hogy szenved valamivel.
-Tudnál neki szólni... hogy körülbelül 1 óra múlva be kellene jönnie az irodába?- Paul hangja nem volt magabiztos, kicsit furcsálltam.   
-Persze.
-Rendben akkor ott találkozzunk.
-Én is menjek?- lepődtem meg.
-Ha szeretnél, végül is tök mindegy.
-Rendben akkor szia.
-Szia Anne.
Letettem a telefont és kibattyogtam a konyhába megnézni szenvedő társamat.
-Megoldottam.- jelentette ki büszkén és kezében egy serpenyőt tartott.
-Gratula.- arcon pusziltam majd felültem a pultra mellé.
-Ki hívott?- érdeklődött közben pedig elővett pár tojást.
-Öhmm, Paul volt, el kellene menned az irodába...- lábaimat figyeltem amit mint egy kisgyerek lóbáltam előre hátra.
-Argh.- morgott egyet Harry mire rá kaptam a tekintettem. - Kihagyom.
-Miért?- vágtam rá.
-Mert nem akarlak itt hagyni.- kedvesen rám pislogott mire én egy mosolyt küldtem felé.
-Elleszek. De amúgy Paul mondta hogy ha akarok mehetek.- mosolyogtam tovább. 
-És lenne kedved eljönni?- Harry szeme felcsillant ahogy aprót bólintottam.
-Akkor azt hiszem felveszek valami kevésbé tragédiát.- néztem végig magamon, majd Harry után én is elnevettem magam. Felszaladtam a lépcsőn majd felöltöztem,natúr sminket pingáltam az arcomra, majd telefonomat a zsebembe csúsztatva vissza sétáltam a konyhába. 
-Nem fogsz fázni?- Harry elővette apáskodós énjét amin csak mosolyogtam.
-Nem tudom.- vállat rántottam.
-Te lány.- Harry magához húzott majd mohón megcsókolt.

***

Kiszálltunk a fekete Range Over-ből majd kézen fogva szépen besétáltunk. Harry oda biccentett egyet a pult mögött álló öltönyös férfinak majd a lifthez vitt. 
-A fiúk tudják?- kérdeztem a lift falának dőlve.
-Én nem mondtam.- Harry mélyen a szemembe nézett.
-Uhh.- dörzsöltem meg a homlokom ezzel kicsit elcsúsztatva a sapkám. -Azt hiszem ezután futhatunk még egy kört. 
-Nem lesz semmi.- magához húzott és szorosan megölelt. A lift ajtó kinyílt és négy mosolygós arccal találtam magam szemben. 
-Ann.- ugrott elsőként a nyakamba Niall.
-Szépség.- Liam kitárta karjait majd egy nagy ölelést után Zayn következett.
-Lou.- tártam most én szét a karjaim. Lou mint egy kisgyerek úgy mosolygott rám, majd megölelt. Szorosan fogta közre a derekam én pedig a nyakát öleltem át. Felkapott majd elindult velem. Én csak nevettem és Lou válla fölött átnézve szembe találtam magam Harry boldog arcával ahogy mosolyog rajtunk. 
-Csak óvatosan.- szólt ránk, vagy is inkább csak Louisra.
-Nyugi, nem töröm el.- válaszolt Lou kacagva. Bevitt a hatalmas ajtón, majd letett és boldogan kezdett el integetni mögém. Megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam egy kifinomult, ízléses még is poénos - mivel elég jól le reagálta Lou köszönését... ugyan olyan idiótán vigyorgott vissza és integetett is- emberrel. 
-Srácok.- biccentett. - Anne.- mosolygott rám kedvesen.
-Paul.- Niall is ugyan olyan " normálisan" köszöntötte Paul-t mint Louis. Nem tudom hogy tudja őket kibírni, szegény biztos nehezen alszik éjszakánként... csak vicc.
-A turnéról lenne szó.- kezdte el Paul. Harry mellém állt, mire én felnéztem rá, már nem láttam ugyan azt az őszinte mosolyt mint eddig. Komor arccal bámulta Paul-t. - Holnap este indulunk. -Harry állkapcsa megfeszült, én pedig lesokkoltam. Elmegy, ő is. 

------------------------------------------------------
Hello mindenki,
Most egy viszonylag hosszú résszel érkeztem ami nem tudom mennyire lett nektek esemény dús. Remélem tetszik és írtok véleményt :)♥

Txx

Azt hiszem baj van ....

Sziasztok Skacok !

Szerintem egy kis baj történt... kaptam egy e-mailt miszerint nem lehet kommentelni sem pipálni!
Kérek mindenkit hogy most segítsetek nekem ... kommenteljetek ( lehet ez egy szó is vagy csak egy jel tök mind1) csak hogy ez most lehetséges vagy kamu. És ha lehet pipáljátok a bejegyzést hogy meggyőződjünk róla hogy igaz -e  az email. Kérlek segítsetek! 

Txx.

II.20.- Elmentél, itt hagytál.

Helló Mindenki!

Nem is tudom hol kezdjem, hogy jó hírt hozzak-e vagy semmilyent. A jó hír se igazából jó, vagy is csak egy gondolat, igazából fogalmam sincs. Lehetséges! Ismétlem LEHETSÉGES hogy lesz III. évad, de csak akkor merem bevállalni ha legalább 80% hogy lesz időm nektek részeket írni, mert nem akarok összevisszaságban részeket hozni. Szeretnék egy bizonyos rendszert. Szóval senki se élje bele magát vagy ilyenek ... bármi lehetséges. Remélem azért tetszik a rész és kommenteltek :)♥

Txx

***Anne***

Hallottam ahogy Harry szórakozik az ajtóval, majd nevetve veregeti.
-Ez be van zárva!Gonosz.- nevet, én pedig a meleg zuhany alatt kuncogok magamban. Tudom hogy előröl kezdtünk mindent, de azért ne ugorjunk bele egyből a közepébe, azért ez nekem még mondhatni új.
-Siess.- az utolsó szó amit hallottam tőle. Mosolyogva mostam meg a hajam, és minden mást, majd óvatosan kiléptem a puha szőnyegre. Egy gyors mozdulattal magam köré tekertem egy törölközött, és átfésültem a csurom vizes hajam. Újból mosolyognom kellett hisz meghallottam - a mostani- egyik kedven zenémet, ahogyan a nappaliból bömböl. Gyorsan nyitottam ki az ajtót és lestem meg Hazza-t aki épp a nappaliban a kanapén ülve nyomkodta a telefonját.
-Azt hittem legalább táncolsz vagy valami.- mosolyogtam, majd vissza indultam a fürdőbe de Harry utánam kiabált.
-Igazából rád vártam.
-Haha.- tettettem a nevetést, és lassan lépkedtem vissza felé mivel még vizes volt a talpam és nem akartam elesni.
-Héj.- szólalt meg mögöttem egy hang mire feleszméltem és gyorsabban kezdtem el a lábaimat szedni.- Nem menekülsz.- szólalt meg majd két erős karjával a derekamat fogta át. Próbáltam szabadulni, előrehajolva tovább szaladni, kapálózni és sikítozni, de minden próbálkozásom nevetésbe fulladt.
-Ne már.- nyávogtam fel nevetve két levegő között. Harry a nappaliba vitt ahol magával szembe fordítva várta a reakcióm.
-Törölközőben ?- néztem rá kérdően, és próbáltam a nevetésem  vissza fojtani.
-Anélkül?- egy kaján vigyorral a képén nézet végig rajtam, én pedig kezdtem érezni hogy az arcomat elönti az a bizonyos vörös szín.
-Egy perc.- kihasználva az "elbambulását" a testemen, gyorsan a fürdőbe rohantam. Magamra zártam majd felöltöztem. Hajamat a fejem tetején lófarokba kötöttem így leért vagy hát középig. A natúr sminkemet befejezve szépen mindent vissza pakoltam a táskámba és elindultam a nappaliba. Táskámat ledobtam a kanapéra, majd közelebb sétáltam Harryhez. Egy csillogó szempárral találtam magam szemben amitől gyorsabban kezdett verni a szívem. Lehet hogy a kapcsolatunk nem úgy alakul mint egy normális szerelmes párnak, de hát kihívások nélkül mit sem ér az élet. Kezemet nyújtottam amit ő habozás nélkül fogadott el. Felállt majd szorosan átkarolta a csípőmet.
-Nyugi nem fogok eltűnni.- nevettem gesztusán, hisz tényleg úgy tartott mint egy törékeny porcelán babát.
-Remélem.- egy csókot lehelt ajkaimra majd másik kezét is levezette a derekamra. Én a nyakánál pihentettem a kezeim, majd mosolyogva kezdtem el lépkedni olyan ütemben ahogy ő. Mosolyogtam kívül- belül. Végre fontosnak és szerethetőnek éreztem magam, anélkül hogy kimondtuk volna. Éreztem legbelül hogy fontos nekem, hogy bármit megtennék azért hogy neki jó legyen, és soha nem akarom hogy elmenjen.
Harry megpörgetett amitől még varázslatosabb lett - nekem - ez az egész, mint a mesékben. A szoknyámnak köszönhetően tényleg olyan volt mintha hercegnő lennék. De közben csak egy boldog nő, aki végre kezd helyre jönni.

***

-Kérsz valamit?- tettem föl a kérdés a fülig érő mosollyal megrögzült nagymamámnak, aki mintha meg se hallaná tovább folytatta a tevékenységét.
-Olyan szépek vagytok együtt.- szólalt meg és végig mért engem is és Harryt is.
-Nagyi.- sóhajtottam.- Biztos minden oké?- kezemmel megfogtam az övét, s egy kicsit megszorítottam, hogy érezze itt vagyok és segíteni szeretnék.
-Persze.- vágta rá.- Nah de Harry drágám, hát nem meg mondtam hogy minden olyan lesz mint rég?!- mosolyogva közelebb hívta magához Harryt majd óvatosan karjaiba zárta, Harry pedig boldogan ölelte vissza.
-Kimegyek egy kávéért.- jelentettem ki, majd felálltam és a táskámból egy kis aprót halásztam elő. -Te kérsz valamit?- léptem Harryhez majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Köszi, nem.- leült az ágyra és tovább beszélgetett a csillogó szemű idős hölggyel akit én a nagymamámnak nevezek, és szeretem.
Elsétáltam a legközelebbi kávé automatához majd bedobva a pénzt vártam a forró italom.
-Mrs. Clever?-  a hang irányába kaptam a fejem és egy futó nővért láttam, aki épp felém tart.
-Igen?- belekortyoltam az italomba ezzel is bevárva a nővért.
-Azonnal jönni-e kell.- jelentette ki.- A szívverés leállt.- lihegte. Majd gyorsan fordult vissza és futva meg sem állt a szobáig ahonnan pár perce még én jöttem ki. A forró italt a kezembe tartva egy szempillantás alatt tudhattam a földön, és mint a villám rohantam én is a szobához. Lesokkoltam és megijedtem. A gép éles sípolása még jobban építette bennem a szörnyűséget, elindultam az ágyf elé amit nővérek és az orvos vett körbe.
-Ne! Anne.- szólt rám Harry majd a karjaiba zárva kezdett el kifelé vinni.
-Harry, látnom kell.- nem tudtam tovább tartani, kiengedtem az eddig fogva tartott könnyeim és rúg-kapálva harcoltam a fogva tartóm ellen.
-Ann, legalább most hallgass rám.- Harry egy kicsit megfeszült ahogy küszködtem ellene, de sikeresen kiráncigált a folyosóra onnan pedig egy jó messzi székre ültetett.  Leguggolt elém s hatalmas kezeit a combomra tette. Meleg volt a keze, ami jól eső bizsergést adott. De még ez se tudott megnyugtatni. Sokkolva bámultam magam elé, és nem tudtam elképzelni mi folyik körülöttem.
-Anne.- Harry mély, rekedtes de most még is lágy hangja zökkentett vissza.
-Én...-kezdtem el, de igazából fogalmam sincs mit akartam kinyögni. Harry értette, és nem is erőltette a dolgot, inkább azt tette amire a legnagyobb szükségem volt. Térdelve vont karjaiba, amit én kétség nélkül viszonoztam. Szükségem volt erre, rá.
-Elnézését Mrs.Clever, és Mr.Styles.- zavart meg minket a doktor. Felpattantam, majd Harry is mellém lépett, kezével megfogta az enyémet, és szorított rajta egyet.
-Sajnálom hogy ezt kell közölnöm önökkel....- nem hagytam hogy befejezze, ebből is értettem hogy mi történt. Vége, vége mindennek ... ami segített.
-Ann.- Hazza hangja csengett a fülemben ahogy suttogott. Nyakhajlatába fúrtam az arcom és erősen markoltam a pulcsiját. A lehetetlennél is közelebb húzva magamhoz vártam hogy felébredjek ebből a rettenetes álomból. Hogy újra mellette lehessek, hogy együtt kávézzunk, együtt beszéljünk át mindent. Hogy tartsa bennem a megmaradt lelket. De nem, elment. Itt hagyott.

***

Haza érve lassan lépkedtem be az ajtón, Harry pedig próbálta leplezni az érzelmeit, amivel gondolom segíteni akart. De ezen nem lehet hogy segíteni.
Levettem a kabátom és bementem a fürdőszobába. Leültem a kádszélére, pont szembe a tükörrel, s csak bámultam magam elé. Még mindig nem tudtam felfogni, nem tudtam megérteni hogy nincs többé. Nem kell kihez bejárnom, nem tudok kit felhívni ezzel - azzal az dologgal. Eltépték tőlem az egyik felem. Elvették az életem egyik fontos részét. Megéreztem egy forró könnycseppet az arcomon, amit több száz másik követett.

Próbáltam ellen állni, minden akarat erőmmel azon voltam hogy ne sírjak hogy ne legyek ennyire gyenge. De ez volt az a dolog amit nem tudtam legyőzni ebben a harcban most nem nyerhettem. Fel kellett hogy adjam.

-Gyere ide.- az egyetlen hangot hallottam ami még számított nekem. Egyből a karjaiba zárt és egy puszit nyomott a hajamba.

-Erősnek kell lenned. Rendben?- arcomat a kezei közzé vette, így végig a szemembe tudott nézni. Nem válaszoltam csak egy halványat bólintottam. Csókot adott édes ajkaival, ami egy részemet ellazította. De még így se tudtam teljesen vissza térni a jelenbe, a földre. 

-Gyere.- megfogta a kezem és lassan elindult kifelé, szipogva lépkedtem utána, majd miután leült a kanapéra és is így cselekedtem.

-Nem lesz semmi baj.- nyugtatott, majd újra megcsókolt. Mellkasának dőlve próbáltam helyre jönni, míg ő a tv-t figyelte. Minden egyes második pillantását nekem szentelte, amit értékeltem, hisz ebből látszódott hogy aggódik. 

-Kérsz valamit enni... inni?- érdeklődött, de én csak a fejemet ráztam. Nem volt semmire szükségem, csak egy bizonyos személyre. De ő már nem jöhet vissza. Soha. 

***

Reggel arra ébredtem hogy szúr a bal karom. Óvatosan tápászkodtam föl, és néztem körbe. A kanapén fekszem, szegény Harry-n és elzsibbadt a bal kezem. Szuper.

-Baj van ?- szólalt meg az alattam még félig alvó göndör.

-Nem.- válaszoltam én is fáradtan, majd óvatosan vissza dőltem a mellkasára mivel még igen korán lehetett hisz kint sötét volt. 

-Nem nyomlak?- érdeklődtem.

-Nem.

-Biztos?

-Biztos.- ezzel a bő csevegéssel zártam le a dolgot, és próbáltam vissza aludni. 

-Nem tudok már aludni.- halkan beszéltem, nem voltam benne biztos hogy Harry még ébren van. 

Nem kaptam választ, csak egy kezet éreztem meg a hátamon ami lassan kezdett el simogatni. Kellemes és jó volt, ennek hatására lassacskán elnyomott az álom, ismét. 

II.19.- Tudatosan akarjuk egymást, és ez jó érzés

Fura helyzet volt ahogy mindenki árgus szemekkel bámul , s nekem fogalmam sincs mi rosszat mondtam. Hisz csak az igazat tálaltam elő, és úgy gondoltam megértik. 
-Ez most nem mondod komolyan?-hitetlenkedett El.- Harry belement a nulláról való kezdésbe?- mintha valami olasz dráma egyik végzetes részénél kételkedne úgy beszélt.
-Igen, de ez most miért ilyen fura?- semmit sem érte pásztáztak a gondolatok a fejemben.
-Ann, ezt most te se gondolhatod komolya. Harry amióta elveszített azon volt hogy vissza kapjon ... élete értelme voltál. A végzete!- hangsúlyozta az utolsó szavakat.- Minden nap rád gondolt, egy komplett füzetet tele írt a rólad szóló dalokkal, versekkel ...- még mindig csak bámultam magam elé, miközben El aktívan regélt. -Bele halt mert eltűntél, és magát hibáztatta... és az anyád meg megfenyegette... - nem tudta befejezni kénytelen voltam közbe szólni.
-Tessék?- tértem észhez, és felment bennem a pumpa.
-Az anyád megtiltotta hogy valaha is vissza gyere hozzánk, legfőképp Hazza-hoz.- Liam teljesen komoly arccal bámult maga elé, én pedig így semmit sem tudtam leolvasni róla... főleg hogy ő elől ült én pedig hátul szenvedtem. 
-Ezért hibáztatta magát, menekült a drog és az alkohol oldalára...- folytatta engem pedig ismételten a sírás kerülgetett. 
-A nagyid volt az egyetlen aki még tartotta benne a lelket és segített neki fölállni.- Pezz is szomorúan mondta tovább majd megszorította Zayn kézfejét ami össze volt kulcsolva az övével.
-De... de, akkor én vagyok mindennek a hibája?- hitetlenkedtem majd hirtelen kicsatoltam az övem. 
-An!-szólt rám Niall, és megragadta a kezem ahogy éppen kiszálltam.
-Nem vagy hibás, és légyszíves szállj vissza.- kérlelő tekintette lyukat égetett a  bőrömbe. 
-Bocsánatot kell kérnem tőle, amiért tönkre tettem az életét.- kiáltottam el magam, amitől szinte mindenki össze rezzent az kocsiban.
Kirántottam a kezem Nialler szóritásából és futva tettem meg a távot Harry háza és az autó között.
Könnyes szemel és már szinte megfulladva kezdtem el verni Harry ajtóját. Nem kaptam választ, s már kétségbe esetten kezdtem el kiabálni.
-Harry kérlek... szükségem van rád, sajnálom.- hadartam, és reméltem hogy meghallja az így is halk hangom. 
-Ann kérlek menj el.- jött a válasz az ajtó mögül, én pedig fel nem hagyva a reménnyel tovább vertem az ajtót.
-Sajnálom hogy tönkre tettem az életed, sajnálok mindent.- a fejemet neki döntöttem az ajtónak, kezemet pedig gyengén nyomtam rá az ajtóra. -Nagyon sajnálom hogy nem emlékszem semmire...- felsóhajtva próbáltam levegőhöz jutni.- Ez szerencsétlen csődtömeg vagyok, minden az én hibám.- idegesen léptem el az ajtótól. Elakartam menni de nem volt se erőm se szívem elhagyni az egyetlen személyt aki megpróbált harcolni értem, és én semmibe vettem.

***Harry***

Ahogy kimondta bennem össze rándult minden, hogyan gondolhatja azt hogy ez az ő hibája? Miért pont az ővé? Hisz ő semmiről sem tehet. Feltéptem az ajtót, és Ann kisírt szemeivel és remegő ajkaival találtam magam szemben. Időm se volt megszólalni mivel azonnal magához vont méghozzá édes ajkaival. A szívverésem leállt egy percre, majd vissza térve őrült ritmusba kezdett el verni. Nem tudtam hogy helyesen cselekedem -e , de őrülten kívántam már. Gyengéd és szenvedélyes táncot kezdett el járni nyelve, felkeresve az  enyémet, és magával húzva együtt forrtak össze. Apró kezeit felvezette a nyakamba, onnan pedig a hajamba. Én derekánál szorítottam magamhoz, ezzel is közelebb húzva őt - ha ez lehetséges még-.
Testünk teljesen egybe forrt és mintha ezer évig tartana, pedig csak pár perc volt.
-An.- suttogtam ajkaiba, homlokomat homlokának nyomtam.
-Kérlek ne hagyj elmenni.- csukott szemei elárulták hogy még most is küzd a könnyeivel.
-Ígérem hogy soha nem fogok hagyni hogy újra eltűnj mellőlem.- egy csókot nyomtam ajkaira, majd szorosan megöleltem. Vállai fölött átnézve megpillantottam a többieket aki az autóból figyelték az egészet. Mindenki vadul mosolygott, Liam pedig csak biccentett egyet majd elhajtottak. 

***

A hatalmas franciaágy negyedét foglaljuk csak el, annyira szorít magához. Néha kuncognom kell ha megszorít mert éppen fordulnék vagy mocorgok. Nem hittem volna hogy valaha is ő fog jönni, mindig úgy terveztem hogy majd én könyörgök ... és nekem kell harcolnom a legtöbbet. De nem, mert itt van és vége az egész csatának a világgal.  Este 6 körül lehet és lassan elnyom az álom, karjaimba An-nel. Valami csodás érzés újra hallani, érezni szuszogását, szívverését. Tudatosan akarjuk egymást és ez jóérzéssel tölt el. Iszonyatosan hálás vagyok az életnek, de legfőképpen Ann nagymamájának.

***

Reggel egyedül keltem, és ez egy percre megijesztett. Próbáltam magam nyugtatni hogy csak lent van a konyhába, és nem gondolta meg magát ... nem ment el. Átkutatva az egész lakást idegesen, sőt inkább csalódva és szomorúan álltam a nappaliban. Eltűnt, elment. 
Utolsó reményem is elszállt és a kanapén ültem, s csak meredtem a semmibe mikor az ajtó nyílt és egy vidám hang lepte az a szobát.
-Felkeltél? Jó reggelt.- hangja mint a nap úgy ragyogott, és szemei csillogtak akár a csillagok. 
-Hol voltál?- léptem hozzá közel és meg se várva válaszát ajkainak estem. Nem kellett bejutásért könyörögnöm egy szempillantás alatt üdvözölte nyelvem az övét. Csókunkat Ann nevetése zavarta meg, én pedig szúrós szemekkel néztem rá, amin még jobban nevetett.
-Ennyire hiányoztam?- kuncogott.
-Fél éve várok erre... szerinted?- önelégült mosollyal az arcomon egy rövid puszit nyomtam szájára, majd még egyet és még egyet. Egy idő után mind ketten nevetni kezdtünk, s ez melegséggel árasztotta el az egész szobát.
-Mi lenne ha ma meglátogatnánk a nagyid?- érdeklődtem, mire csak egy mosolyt kaptam.
-Rendben csak, hagy öltözzek át.- emelte fel a kezében tartott táskát. 
-Otthon voltál?
-Csak pár ruháért.- mosolygott, majd eltűnt a fürdő szobában. 
-Héj!- kiabáltam nevetve. - És én?
-Nem zártam be az ajtót.- meglepett merészsége, és én kapva az alkalmon első utam a fürdőbe vezetett.

-------------------------------------------

Hello!

Hát nem is tudom mit mondjak, mondhatnék. Nem tudom hányan olvastátok előző posztom, de nem is ez a lényeg. Egy olyan döntést hoztam amit még magam se értek, de az a baj hogy nem is akarom megérteni. Ezt láttam a legjobbnak és kész. De ne aggódjatok, nem fogok eltűnni. Mivel a fantáziám mindig kiakar jönni és hát utat kell neki engednem ;) A résszel kapcsolatosan vegyes érzelmek mászkálnak bennem , lehet hogy egy kicsit gyorsan hoztam újra össze a szálakat, de remélem nem bánjátok :)♥

Kommentelni és pipálni kötelező :)

T.xx

Rossz hír

Bonjour Mindenki!

Ezer de ezer egy okot tudnék most magamhoz vágni amiért egy idióta seggfej vagyok, de ezt megteszem minden nap és most szünetelek ...! - csak hogy poén is legyen azért írtam-.

Nem akartam ilyen döntést hozni, de sajnos ezt láttam a legjobbnak. Megértem ha ezután felém se fogtok nézni, sőt még az emlékeitekből is kitöröltök, de én tényleg most ezt láttam a legstabilabb dolognak. 

A lényeg ami lényeg hogy tényleg nagyon sok dolog van ami miatt ezt a döntést meg kellett hoznom - és az összes többit-. Legfőképpen a tanulás, de hát kinek nem ... nem sokan ismertek személyesen... talán egy két olvasó... nah aki ismer az tudja milyen vagyok - lusta-. Így a mozgás terén is ha mozogni kell akkor oké kezdjük el ... jah el kellene kezdeni ... öhm oké. Tesi órán aktívkodásból ötöst kapnék, de amúgy a-a.

Ezt apu és észre vette, és nem egyszer "vesztünk" össze miattam.

Szóval mondom tényleg elég sok dolgot tudnék magam ellen mondani, amin CSAK ÉN tudok változtatni.

Ezek mellett kezdem észre venni hogy egyre rosszabb és rosszabb részeket írok, így már nem is csodálkozom hogy nem kommenteltek.

A harmadik évad egy jó ötletnek tűnt, mint a New-York Love is... rosszul hittem. Ennyire még én sem vagyok jó, hogy egy dolgot megcsináljak legalább normálisan. Nem szeretnélek titeket a borzalmas írásaimmal untatni így ez lett.

NEM LESZ HARMADIK ÉVAD!

Sőt a blogot max. januárig beszeretném fejezni. Nyugalom lesz vége már csak a kedvtől fog függni hogy happy end vagy sem. A New-York Love-ot szintén befejezem...

Sajnálom,tényleg. Ez az én hibám, és nem szeretnék rosszat nektek. Nem vagyok megelégedve magammal ... 

A blogolást a Pincérkedés után nem tudom hogy fogom-e folytatni, remélem igen. Ha lesz egyszer egy új blog akkor csak is TI lesztek az elsők akik értesülni fognak róla. És remélem azt már rendesen megtudom csinálni.

Tényleg sajnálom, Txx.

II.18 - Első lépés pipa, második akadály

Csönd lepte el a szobát, ahogy Harry abba hagyta a beszédet. A szemeimet az első mondat után ellepték a könnyek, amit Harry nem hagyott... miden áron beakarta fejezni, csak én erősködtem.
-Most már elég.- állt fől és kiviharzott a konyhába.
-Harry állj meg!- kiáltottam utána, megtorpant majd idegesen fordult vissza felém.
-Mit akarsz még Ann, nem fogom végig nézni ahogy sírsz. Érted?- szinte már ordított, amitől még jobban sírni kezdtem.
-Csak mond el ... mi történt utána.- halkan beszéltem, hátha ezzel elérem hogy ő se ordibáljon.
-Megkértem a kezed, igent mondtál, majd minden elromlott.- nem tudott lenyugodni kiabálva hadarta el a szavakat, én pedig köpni nyelni nem tudtam.
-És miért hagytad ennyiben a dolgot? Miért nem kerestél?- zöld íriszeibe vezettem a tekintettem, hátha letudok valamit olvasni róla ... de semmi. Harry egy nagy sóhaj után ott hagyott az előszoba kellős közepén. Lépteit hallottam ahogy felmegy az emeletre majd magára vágja az ajtót. A falnak dőlve csúsztam le a földre, lábaimat magam elé húztam majd átkaroltam őket. Fejemet irtó nehéznek éreztem és sajgott össze-vissza, így ráhajtottam a térdeimre és még jobban utat engedtem a könnyeimnek.

***Harry***

A fiúk kifognak nyírni ha megtudják hogy mindent elmondtam neki, és most még jobban össze törtem. Segítenem kell neki, újra felállni és elkezdeni az életet mert nem fogom tudni végig nézni ahogy a porba hullik és ott marad. Csörömpölést hallottam majd kiabálásokat, mint a villám úgy szaladtam le a lépcsőn. Anne a konyhában állt a csuklóját szorongatva a lábai előtt pedig egy össze tört bögre. Kisírt szemeivel rám nézett, én pedig ijedten siettem elé.
-Sajnálom.- zokogott.
-Anne, ne csináld... nem baj.- elvezettem a szilánkoktól, a konyha másik végébe.
-Csak teát akartam neked csinálni.- suttogott, és mintha világi tragédia lenne egy össze tört bögre lesütötte a tekintetét. - Sajnálom, kifizetem.- szemeimbe nézett.
-Kit érdekel az a rohadt bögre, istenem.- szorosan magamhoz öleltem, és a világ összes pénzéért se engedtem volna el. Karjaim között szipogott, majd amikor már vissza állt a rendes légzése kibújt a karjaim közül.
- Gyere mutasd.- próbáltam kihámozni a szorításából a csuklóját, amit nem nagyon hagyott. -An.- szóltam rá, mire hatalmas kezembe helyezte parányi csuklóját.
- Mint egy kisgyerek.- halvány mosoly hagyta el arcom, amitől Ann is mosolyogni kezdett.
Egy kisebb vágás volt a kezén, amit gyorsan bekötöttem és mintha misem történt volna minden mehetett a régi kerék vágásban.
-Akkor gyere csinálunk egy teát, és reggelizned sem ártana. - vissza tettem a fiókba a fáslit és a hűtőhöz léptem.
- Nem vagyok éhes... de a teát elfogadom.- felült a pultra pont mellém, fel kellett hogy nézzek hisz így egy kicsit magasabb volt nálam.
-Harry.- halk hangja csengett a fülemben. Rápillantottam és érdeklődve vártam mit szeretne.
-Nem kezdhetnénk előröl?- meglepett a kérdés, igazából nem is értettem.
-Micsodát?- kisebb gondolkozás után kérdeztem vissza, és vissza helyeztem a teás kancsót a helyére.
-Ezt az egészet. Felejtsük el a múltat és kezdjük a jelennel.- halkan beszélt és remegett, mintha félne a választól. Elé léptem majd befurakodtam a lábai közé, értetlenkedve pislogott rám. Nem akartam kimondani, nem akartam beleegyezni, de tudtam hogy neki így lesz jobb.
-Kezdjük.- mosolyt csaltam arcomra, de a szívem ketté hasadt. Kezdjük a nulláról mint régen.
Szorosan magához vont, amit élveztem, de tudtam hogy a kettőnk érzései mások . Ő szeret, míg én szerelmes vagyok belé. Én folytatni akarom és nem előröl kezdeni.

***

A kanapén ültünk és a teát szürcsöltük, Family Guy ment a tv-ben amit An érdeklődve figyelt. Megmosolyogtatott a tudat hogy végre nem menekülünk, vagyis én igen a médiától de ez már mellékes nem kell tudni. Anne mosolygott a rajzfilmen mint egy kislány, s már vagy a harmadik bögre teát iszogatta. Csodálásomat a csengőn való fekvés és az ajtó verdesése zavarta meg. Anne össze rezzent, én pedig próbáltam a félelmem nem mutatni. Nem tudtam ki lehet az, ha fotósok akkor nagyon megszívtuk.
Lassan nyomtam le  a kilincsem majd kitártam az ajtót. Szó szerint berontottak és idegesen ugrottak nekem.
-Hol van Ann?- kezdett el a szőke.
-Miért?-sóhajtottam mire még idegsebek lettek. 7 vörös fejű ember áll az ajtómba, és az életemet keresik, mintha dejavu' érzésem lenne.
-Harry ne szórakozz bassza meg', egy seggfej vagy és csak kihasználod...-Niall nem tudta befejezni a mondatott mivel idegesen nyomtam a falnak.
-Mi az hogy csak kihasználom.- karom megfeszült ahogy Niall tartottam, az arca fehérebb volt mind eddig.
-Harry.- kiabálta el magát egy ismerős hang, szívem szúrt a kétségbe esés és hirtelen léptem el a fiútól.
-Teljesen normális vagy?- lépett kettőnk közé, mire értetlenül próbáltam össze dadogni valamit. - Miért hittem hogy minden jobb lesz...- mormogta az orra alatt közben pedig kapkodva húzta fel a torna cipőjét. Lehámozta magáról a pulcsimat amit neki adtam és a kezembe vágta.-Sose fogsz megváltozni.-vágta az arcomba, mire köpni nyelni nem tudtam. Amilyen hirtelen jöttek Louis-ék a lányokkal olyan hirtelen távoztak is, s magukkal vitték az egyetlen dolgot ami számít. Pedig olyan jól alakult minden, ha nem jönnek ide talán még most is ott ülnénk és nevetnénk. De muszáj volt minden tönkre tenni. Ledobtam a kanapéra a pulcsit és lustán huppantam én is mellé.

***Anne***

-Sajnálom.-öleltem meg Niall a kocsiba, aki csak egy puszit nyomott az arcomra.
-Semmi, nem a te hibád.- mosolyogva dőlt hátra.
-És honnan tudtátok hogy itt vagyok?- kérdeztem érdeklődve hisz még magam se tudtam hogy valójában mi a francért vagyok én itt.
-Josh.- sóhajtott Pezz, mire én mosolyogtam.
-Szólt Harrynek.- folytatta Zayn.
-De mi volt most?- szólt közbe El, mire én értetlenül néztem rá.
-Hát, miről beszéltetek? Teljesen nyugi volt mikor oda értünk...- erőt vettem magamon majd kinyögtem.
-Arra jutottunk hogy előröl kezdjük, teljesen.- a kocsi hirtelen lefékezett és Liam idegesen fordult hátra. Körbe néztem a többieken és a meglepettség érezhető volt a hideg őszi levegőben.

------------------------------

Sziasztok!

Tudom rég volt rész, de vártam a vissza jelzéseket amik nem igen akartak jönni, és ez elszomorít... nem is vagyok így már biztos abban hogy szükség van - e harmadik évadra. Készüljetek fel... nem 100 hogy lesz.

Előre is köszönöm - ha lesznek- a kommenteket!♥

Txx

II.17.- Mesélj nekem

***Harry***

-Anne...aludj! - hangom gyengéden szólt.
-De...-kezdte el, majd a kezét a szájához kapta. Én vettem a lapot, és mint a villám úgy ugrottam ki az ágyból, majd óvatosan a karjaimba vettem majd a fürdő felé lépkedtem. Leültettem a kádszélére, s töltöttem egy pohár vizet amit a kezébe nyomtam.
-Köszönöm.- hangja halk és fáradt volt, szemei vörösen fényletek , de még így is gyönyörű volt. Úgy éreztem magam mint egy apuka aki a kislányára figyel, és gondoskodik minden egyes óhajáról és sóhajáról. Bár Ann-nek nem voltak kérései, de még is úgy éreztem hogy mindent meg kell neki adnom.
-Jobban vagy?- egy halvány mosolyt csaltam elő az arcomon, amitől ő is mosolyogni kezdet. Leguggoltam elé, s a hatalmas kezeimet jéghideg combjaira tettem. Megremegett az érintésemtől, amitől nekem egyfajta bizsergés futott végig a testemen. - Fázol?- tettem fel a leghülyébb kérdést, hisz szegény lány már jégkockává fagyott, pedig a lakásban van vagy 25 fok.
-Hozok neked egy pulcsit.- mosoly varázsolódott ismét az arcára. A szívem hevesen vert, a lábaim pedig alig akartak szót fogadni. El sem hiszem hogy újra itt van nálam, velem. Nem úgy mint rég és nem úgy ahogy szeretném, nem olyan dolgok történnek amiket akarok. De legalább velem van.
Vissza mentem hozzá majd belebújtattam a meleg kötőt pulcsiba. Egy halk kuncogás hagyta el édes ajkait, mire én mosolyogva rá néztem.
-Mi az?-mosolyogtam, majd újra leguggoltam elé.
-Ez már a második pulcsid, amit lenyúlok.- halk nevetésbe tört ki, mire én mosolyogva megráztam a fejem.
-Gyere, már késő van.- kézen fogva vezetem az ágyhoz, majd mint egy kislányt befektettem és be is takartam. Arcán a mosoly levakarhatatlan volt, reméltem hogy miattam, miattunk.
- Ugye hozzád bújhatok?- oldalára fordult, így végig követte a szemével ahogy én is befekszem. Amikor kiejtette a mondatot a szívem kihagyott egy ütemet.
-Anne.- hangom zavart volt, de reméltem nem érzékeli az alkohol hatása miatt.
-Kérlek.- tényleg mint egy kislány aki a játék boltba a legújabb baba miatt "nyafog". Meglágyult a szívem, és erős karjaimba zártam. Egy puszit nyomtam a hajába, majd próbáltam a légzésem nyugodttá varázsolni.

***Anne***

Reggel egy hatalmas franciaágyba keltem, egyedül. Felültem, majd a szemeimet megdörzsölve próbáltam felébredni. A tegnap este kicsit túl sokat ittam, így a következmények se maradhattak el... a fejfájás.
Legbelül szitkozódtam, hogy lehettem ekkora barom, de az még jobbat   frusztrált hogy hol vagyok.
Lerántottam magamról a takarót, s mezítelen lábam érintette a hűvös padlót. Lassan fedeztem fel a szoba minden sarkát. Egy könyves polchoz lépve egy képet fogtam a kezembe. Rápillantottam, majd egy nagyot sóhajtottam hogy elfojtsam a feltörő könnyeimet.
-Szóval nálad vagyok.-suttogva beszeltem az így is üres szobában. Egy koppanás, majd még egy ... a kép hirtelen lett tele sós könnycseppekkel, amik tőlem származtak.
A fejemben újra a kérdések sokasága futott végig. Ki,miért,mikor,hol, és miért nem mondja el senki? Csak a szokásos. Kezdet elegem lenni abból hogy semmit nem tudok a múltról, már lassan eljuttok arra a pontra hogy nem is érdekel. Gondolat folyamatomat a parketta recsegése zavart meg. Össze rezzentem.
-Jó reggelt.- szólalt meg rekedtes mély hangján én pedig mint egy kocsonya remegtem. - Még mindig fázol?- lépkedett egyre közelebb én pedig nem mertem felnézni. Így a képet bámultam, továbbra is.
Mellém ért, majd az ő tekintete is megállapodott a fotón. Egy nagy sóhaj kíséretében lassan kiemelte a kezemből és vissza helyezte a polcra. Lassan vezetem fel a tekintetem rá, majd mikor elértem az arcát egy görcs szaladt végig a belsőmben. Mint egy villanás úgy ugrott be egy bizonyos kép... vagy is igazából egy jelenet.

"Harry mit sem hallva ment kifelé, engem magával húzva. Mikor elértük a kocsiját én kirántottam a csuklóm a kezéből.

-Harry, mit művelsz ? Minek jöttél ide ?-kérdeztem és megálltam.

-Szállj be a kocsiba!-jelentette ki, de én nem mozdultam.-Szállj be abba a rohadt autóba, mert nem állok jót magamért!-nézet rám és már szállt is be. Én pedig egy kicsit megijedve ugyan így cselekedtem.

Mikor már mind ketten bent ültünk, észre vettem a lábamnál heverő üres Jack Daniels-es üveget. Ekkor rá néztem Harryre aki csak előre bámult. 

-Harry jól vagy ?-néztem rá és szinte nem értettem semmit.

-Nem , nem vagyok jól !- jelentette ki dühösen. -Miért kellet neked ezzel találkozni ? -nézett rám!

Nem szóltam semmit csak néztem a földön heverő üres üveget.

-Hahóó .. minek ?-kérdezte ismét, de már egy kicsit erősebb hangsúllyal!

-Te minek találkozgatsz annyi lánnyal ?-kérdeztem , majd vártam az értelmes magyarázatot, de nem jött semmi. Be indította a  kocsit , és elég gyorsan kezdte el vezetni. Kompletten száguldoztunk London utcáin.

-Harry , nyugodj meg ! És állj félre .. kérlek! - szóltam mikor már láttam hogy elhagyjuk Londont.

-Azt kérdezted, miért találkozgatok annyi lánnyal!-kezdte el mondani mire én rá néztem és láttam ahogy egy könnycsepp gördül le az arcán. -Azért mert te soha sem lehetsz az enyém !-jelentette ki , mire bennem megállt a vérkeringés is és csak bámultam rá! 

-De , Harry ..!-szólaltam meg , de egy éles fény elvakított , és már csak arra emlékszem hogy egy irtó nagy csattanás jött  és a  mentők szirénái szólnak a csendes éjszakában. Majd elsötétült minden! "

-Anne jól vagy?- hangja térített vissza a jelenbe. Fogalmam sem volt honnan jött ez a kép, vagy emlék, de nem volt kellemes.

-Harry.-szólaltam meg végre, majd szembe fordultam vele. -Beszélhetnénk...-próbáltam sírás mentesre terelni a dolgot.

-Öhm, persze!- egy kicsit zavartan sétáltunk le, míg ő nagy léptekkel szelte a lépcsőfokokat, addig én csiga lassúsággal totyogtam utána.

Leértünk a nappaliba majd ő helyet foglalt egy fotelban én pedig a három személyes kanapén húzódzkodtam meg.

-Nah miről lenne szó?- szólalt meg hirtelen.

-Hát, most amikor fent voltunk, mintha látomásom lett volna... tudom hülyén hangzik te tényleg olyan volt.-hadartam bátortalanul, mire Harry szemei csillogni kezdtek. Nem tudtam mire vélni ezt tőle, így tovább magyaráztam.

-Kérlek.-sóhajtottam.-Mesélj nekem ... a múltról.- az utolsó szó alig akart kijönni a torkomon.

-Biztos ezt akarod?-kérdezte bizonytalanul, mire aprót bólintottam.

-----------------------------------------

Sziasztok. Meghoztam a következőt, ami kisebb kétségeket ütött belém. Remélem azért tetszik, és kommentáltok :)♥ A "látomás" a 'Part 9.- Mert te soha sem lehetsz az enyém ...!' részből van :) remélem emlékeztek ti is ;) 
Ne feledjétek a blog III. évadát -> http://trustisloveharrystylesfanfict.blogspot.hu/

Puszi! T xx