II.20.- Elmentél, itt hagytál.

Helló Mindenki!

Nem is tudom hol kezdjem, hogy jó hírt hozzak-e vagy semmilyent. A jó hír se igazából jó, vagy is csak egy gondolat, igazából fogalmam sincs. Lehetséges! Ismétlem LEHETSÉGES hogy lesz III. évad, de csak akkor merem bevállalni ha legalább 80% hogy lesz időm nektek részeket írni, mert nem akarok összevisszaságban részeket hozni. Szeretnék egy bizonyos rendszert. Szóval senki se élje bele magát vagy ilyenek ... bármi lehetséges. Remélem azért tetszik a rész és kommenteltek :)♥

Txx

***Anne***

Hallottam ahogy Harry szórakozik az ajtóval, majd nevetve veregeti.
-Ez be van zárva!Gonosz.- nevet, én pedig a meleg zuhany alatt kuncogok magamban. Tudom hogy előröl kezdtünk mindent, de azért ne ugorjunk bele egyből a közepébe, azért ez nekem még mondhatni új.
-Siess.- az utolsó szó amit hallottam tőle. Mosolyogva mostam meg a hajam, és minden mást, majd óvatosan kiléptem a puha szőnyegre. Egy gyors mozdulattal magam köré tekertem egy törölközött, és átfésültem a csurom vizes hajam. Újból mosolyognom kellett hisz meghallottam - a mostani- egyik kedven zenémet, ahogyan a nappaliból bömböl. Gyorsan nyitottam ki az ajtót és lestem meg Hazza-t aki épp a nappaliban a kanapén ülve nyomkodta a telefonját.
-Azt hittem legalább táncolsz vagy valami.- mosolyogtam, majd vissza indultam a fürdőbe de Harry utánam kiabált.
-Igazából rád vártam.
-Haha.- tettettem a nevetést, és lassan lépkedtem vissza felé mivel még vizes volt a talpam és nem akartam elesni.
-Héj.- szólalt meg mögöttem egy hang mire feleszméltem és gyorsabban kezdtem el a lábaimat szedni.- Nem menekülsz.- szólalt meg majd két erős karjával a derekamat fogta át. Próbáltam szabadulni, előrehajolva tovább szaladni, kapálózni és sikítozni, de minden próbálkozásom nevetésbe fulladt.
-Ne már.- nyávogtam fel nevetve két levegő között. Harry a nappaliba vitt ahol magával szembe fordítva várta a reakcióm.
-Törölközőben ?- néztem rá kérdően, és próbáltam a nevetésem  vissza fojtani.
-Anélkül?- egy kaján vigyorral a képén nézet végig rajtam, én pedig kezdtem érezni hogy az arcomat elönti az a bizonyos vörös szín.
-Egy perc.- kihasználva az "elbambulását" a testemen, gyorsan a fürdőbe rohantam. Magamra zártam majd felöltöztem. Hajamat a fejem tetején lófarokba kötöttem így leért vagy hát középig. A natúr sminkemet befejezve szépen mindent vissza pakoltam a táskámba és elindultam a nappaliba. Táskámat ledobtam a kanapéra, majd közelebb sétáltam Harryhez. Egy csillogó szempárral találtam magam szemben amitől gyorsabban kezdett verni a szívem. Lehet hogy a kapcsolatunk nem úgy alakul mint egy normális szerelmes párnak, de hát kihívások nélkül mit sem ér az élet. Kezemet nyújtottam amit ő habozás nélkül fogadott el. Felállt majd szorosan átkarolta a csípőmet.
-Nyugi nem fogok eltűnni.- nevettem gesztusán, hisz tényleg úgy tartott mint egy törékeny porcelán babát.
-Remélem.- egy csókot lehelt ajkaimra majd másik kezét is levezette a derekamra. Én a nyakánál pihentettem a kezeim, majd mosolyogva kezdtem el lépkedni olyan ütemben ahogy ő. Mosolyogtam kívül- belül. Végre fontosnak és szerethetőnek éreztem magam, anélkül hogy kimondtuk volna. Éreztem legbelül hogy fontos nekem, hogy bármit megtennék azért hogy neki jó legyen, és soha nem akarom hogy elmenjen.
Harry megpörgetett amitől még varázslatosabb lett - nekem - ez az egész, mint a mesékben. A szoknyámnak köszönhetően tényleg olyan volt mintha hercegnő lennék. De közben csak egy boldog nő, aki végre kezd helyre jönni.

***

-Kérsz valamit?- tettem föl a kérdés a fülig érő mosollyal megrögzült nagymamámnak, aki mintha meg se hallaná tovább folytatta a tevékenységét.
-Olyan szépek vagytok együtt.- szólalt meg és végig mért engem is és Harryt is.
-Nagyi.- sóhajtottam.- Biztos minden oké?- kezemmel megfogtam az övét, s egy kicsit megszorítottam, hogy érezze itt vagyok és segíteni szeretnék.
-Persze.- vágta rá.- Nah de Harry drágám, hát nem meg mondtam hogy minden olyan lesz mint rég?!- mosolyogva közelebb hívta magához Harryt majd óvatosan karjaiba zárta, Harry pedig boldogan ölelte vissza.
-Kimegyek egy kávéért.- jelentettem ki, majd felálltam és a táskámból egy kis aprót halásztam elő. -Te kérsz valamit?- léptem Harryhez majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Köszi, nem.- leült az ágyra és tovább beszélgetett a csillogó szemű idős hölggyel akit én a nagymamámnak nevezek, és szeretem.
Elsétáltam a legközelebbi kávé automatához majd bedobva a pénzt vártam a forró italom.
-Mrs. Clever?-  a hang irányába kaptam a fejem és egy futó nővért láttam, aki épp felém tart.
-Igen?- belekortyoltam az italomba ezzel is bevárva a nővért.
-Azonnal jönni-e kell.- jelentette ki.- A szívverés leállt.- lihegte. Majd gyorsan fordult vissza és futva meg sem állt a szobáig ahonnan pár perce még én jöttem ki. A forró italt a kezembe tartva egy szempillantás alatt tudhattam a földön, és mint a villám rohantam én is a szobához. Lesokkoltam és megijedtem. A gép éles sípolása még jobban építette bennem a szörnyűséget, elindultam az ágyf elé amit nővérek és az orvos vett körbe.
-Ne! Anne.- szólt rám Harry majd a karjaiba zárva kezdett el kifelé vinni.
-Harry, látnom kell.- nem tudtam tovább tartani, kiengedtem az eddig fogva tartott könnyeim és rúg-kapálva harcoltam a fogva tartóm ellen.
-Ann, legalább most hallgass rám.- Harry egy kicsit megfeszült ahogy küszködtem ellene, de sikeresen kiráncigált a folyosóra onnan pedig egy jó messzi székre ültetett.  Leguggolt elém s hatalmas kezeit a combomra tette. Meleg volt a keze, ami jól eső bizsergést adott. De még ez se tudott megnyugtatni. Sokkolva bámultam magam elé, és nem tudtam elképzelni mi folyik körülöttem.
-Anne.- Harry mély, rekedtes de most még is lágy hangja zökkentett vissza.
-Én...-kezdtem el, de igazából fogalmam sincs mit akartam kinyögni. Harry értette, és nem is erőltette a dolgot, inkább azt tette amire a legnagyobb szükségem volt. Térdelve vont karjaiba, amit én kétség nélkül viszonoztam. Szükségem volt erre, rá.
-Elnézését Mrs.Clever, és Mr.Styles.- zavart meg minket a doktor. Felpattantam, majd Harry is mellém lépett, kezével megfogta az enyémet, és szorított rajta egyet.
-Sajnálom hogy ezt kell közölnöm önökkel....- nem hagytam hogy befejezze, ebből is értettem hogy mi történt. Vége, vége mindennek ... ami segített.
-Ann.- Hazza hangja csengett a fülemben ahogy suttogott. Nyakhajlatába fúrtam az arcom és erősen markoltam a pulcsiját. A lehetetlennél is közelebb húzva magamhoz vártam hogy felébredjek ebből a rettenetes álomból. Hogy újra mellette lehessek, hogy együtt kávézzunk, együtt beszéljünk át mindent. Hogy tartsa bennem a megmaradt lelket. De nem, elment. Itt hagyott.

***

Haza érve lassan lépkedtem be az ajtón, Harry pedig próbálta leplezni az érzelmeit, amivel gondolom segíteni akart. De ezen nem lehet hogy segíteni.
Levettem a kabátom és bementem a fürdőszobába. Leültem a kádszélére, pont szembe a tükörrel, s csak bámultam magam elé. Még mindig nem tudtam felfogni, nem tudtam megérteni hogy nincs többé. Nem kell kihez bejárnom, nem tudok kit felhívni ezzel - azzal az dologgal. Eltépték tőlem az egyik felem. Elvették az életem egyik fontos részét. Megéreztem egy forró könnycseppet az arcomon, amit több száz másik követett.

Próbáltam ellen állni, minden akarat erőmmel azon voltam hogy ne sírjak hogy ne legyek ennyire gyenge. De ez volt az a dolog amit nem tudtam legyőzni ebben a harcban most nem nyerhettem. Fel kellett hogy adjam.

-Gyere ide.- az egyetlen hangot hallottam ami még számított nekem. Egyből a karjaiba zárt és egy puszit nyomott a hajamba.

-Erősnek kell lenned. Rendben?- arcomat a kezei közzé vette, így végig a szemembe tudott nézni. Nem válaszoltam csak egy halványat bólintottam. Csókot adott édes ajkaival, ami egy részemet ellazította. De még így se tudtam teljesen vissza térni a jelenbe, a földre. 

-Gyere.- megfogta a kezem és lassan elindult kifelé, szipogva lépkedtem utána, majd miután leült a kanapéra és is így cselekedtem.

-Nem lesz semmi baj.- nyugtatott, majd újra megcsókolt. Mellkasának dőlve próbáltam helyre jönni, míg ő a tv-t figyelte. Minden egyes második pillantását nekem szentelte, amit értékeltem, hisz ebből látszódott hogy aggódik. 

-Kérsz valamit enni... inni?- érdeklődött, de én csak a fejemet ráztam. Nem volt semmire szükségem, csak egy bizonyos személyre. De ő már nem jöhet vissza. Soha. 

***

Reggel arra ébredtem hogy szúr a bal karom. Óvatosan tápászkodtam föl, és néztem körbe. A kanapén fekszem, szegény Harry-n és elzsibbadt a bal kezem. Szuper.

-Baj van ?- szólalt meg az alattam még félig alvó göndör.

-Nem.- válaszoltam én is fáradtan, majd óvatosan vissza dőltem a mellkasára mivel még igen korán lehetett hisz kint sötét volt. 

-Nem nyomlak?- érdeklődtem.

-Nem.

-Biztos?

-Biztos.- ezzel a bő csevegéssel zártam le a dolgot, és próbáltam vissza aludni. 

-Nem tudok már aludni.- halkan beszéltem, nem voltam benne biztos hogy Harry még ébren van. 

Nem kaptam választ, csak egy kezet éreztem meg a hátamon ami lassan kezdett el simogatni. Kellemes és jó volt, ennek hatására lassacskán elnyomott az álom, ismét.