2013. november 8.

II.17.- Mesélj nekem

***Harry***

-Anne...aludj! - hangom gyengéden szólt.
-De...-kezdte el, majd a kezét a szájához kapta. Én vettem a lapot, és mint a villám úgy ugrottam ki az ágyból, majd óvatosan a karjaimba vettem majd a fürdő felé lépkedtem. Leültettem a kádszélére, s töltöttem egy pohár vizet amit a kezébe nyomtam.
-Köszönöm.- hangja halk és fáradt volt, szemei vörösen fényletek , de még így is gyönyörű volt. Úgy éreztem magam mint egy apuka aki a kislányára figyel, és gondoskodik minden egyes óhajáról és sóhajáról. Bár Ann-nek nem voltak kérései, de még is úgy éreztem hogy mindent meg kell neki adnom.
-Jobban vagy?- egy halvány mosolyt csaltam elő az arcomon, amitől ő is mosolyogni kezdet. Leguggoltam elé, s a hatalmas kezeimet jéghideg combjaira tettem. Megremegett az érintésemtől, amitől nekem egyfajta bizsergés futott végig a testemen. - Fázol?- tettem fel a leghülyébb kérdést, hisz szegény lány már jégkockává fagyott, pedig a lakásban van vagy 25 fok.
-Hozok neked egy pulcsit.- mosoly varázsolódott ismét az arcára. A szívem hevesen vert, a lábaim pedig alig akartak szót fogadni. El sem hiszem hogy újra itt van nálam, velem. Nem úgy mint rég és nem úgy ahogy szeretném, nem olyan dolgok történnek amiket akarok. De legalább velem van.
Vissza mentem hozzá majd belebújtattam a meleg kötőt pulcsiba. Egy halk kuncogás hagyta el édes ajkait, mire én mosolyogva rá néztem.
-Mi az?-mosolyogtam, majd újra leguggoltam elé.
-Ez már a második pulcsid, amit lenyúlok.- halk nevetésbe tört ki, mire én mosolyogva megráztam a fejem.
-Gyere, már késő van.- kézen fogva vezetem az ágyhoz, majd mint egy kislányt befektettem és be is takartam. Arcán a mosoly levakarhatatlan volt, reméltem hogy miattam, miattunk.
- Ugye hozzád bújhatok?- oldalára fordult, így végig követte a szemével ahogy én is befekszem. Amikor kiejtette a mondatot a szívem kihagyott egy ütemet.
-Anne.- hangom zavart volt, de reméltem nem érzékeli az alkohol hatása miatt.
-Kérlek.- tényleg mint egy kislány aki a játék boltba a legújabb baba miatt "nyafog". Meglágyult a szívem, és erős karjaimba zártam. Egy puszit nyomtam a hajába, majd próbáltam a légzésem nyugodttá varázsolni.

***Anne***

Reggel egy hatalmas franciaágyba keltem, egyedül. Felültem, majd a szemeimet megdörzsölve próbáltam felébredni. A tegnap este kicsit túl sokat ittam, így a következmények se maradhattak el... a fejfájás.
Legbelül szitkozódtam, hogy lehettem ekkora barom, de az még jobbat   frusztrált hogy hol vagyok.
Lerántottam magamról a takarót, s mezítelen lábam érintette a hűvös padlót. Lassan fedeztem fel a szoba minden sarkát. Egy könyves polchoz lépve egy képet fogtam a kezembe. Rápillantottam, majd egy nagyot sóhajtottam hogy elfojtsam a feltörő könnyeimet.
-Szóval nálad vagyok.-suttogva beszeltem az így is üres szobában. Egy koppanás, majd még egy ... a kép hirtelen lett tele sós könnycseppekkel, amik tőlem származtak.
A fejemben újra a kérdések sokasága futott végig. Ki,miért,mikor,hol, és miért nem mondja el senki? Csak a szokásos. Kezdet elegem lenni abból hogy semmit nem tudok a múltról, már lassan eljuttok arra a pontra hogy nem is érdekel. Gondolat folyamatomat a parketta recsegése zavart meg. Össze rezzentem.
-Jó reggelt.- szólalt meg rekedtes mély hangján én pedig mint egy kocsonya remegtem. - Még mindig fázol?- lépkedett egyre közelebb én pedig nem mertem felnézni. Így a képet bámultam, továbbra is.
Mellém ért, majd az ő tekintete is megállapodott a fotón. Egy nagy sóhaj kíséretében lassan kiemelte a kezemből és vissza helyezte a polcra. Lassan vezetem fel a tekintetem rá, majd mikor elértem az arcát egy görcs szaladt végig a belsőmben. Mint egy villanás úgy ugrott be egy bizonyos kép... vagy is igazából egy jelenet.

"Harry mit sem hallva ment kifelé, engem magával húzva. Mikor elértük a kocsiját én kirántottam a csuklóm a kezéből.
-Harry, mit művelsz ? Minek jöttél ide ?-kérdeztem és megálltam.
-Szállj be a kocsiba!-jelentette ki, de én nem mozdultam.-Szállj be abba a rohadt autóba, mert nem állok jót magamért!-nézet rám és már szállt is be. Én pedig egy kicsit megijedve ugyan így cselekedtem.
Mikor már mind ketten bent ültünk, észre vettem a lábamnál heverő üres Jack Daniels-es üveget. Ekkor rá néztem Harryre aki csak előre bámult. 
-Harry jól vagy ?-néztem rá és szinte nem értettem semmit.
-Nem , nem vagyok jól !- jelentette ki dühösen. -Miért kellet neked ezzel találkozni ? -nézett rám!
Nem szóltam semmit csak néztem a földön heverő üres üveget.
-Hahóó .. minek ?-kérdezte ismét, de már egy kicsit erősebb hangsúllyal!
-Te minek találkozgatsz annyi lánnyal ?-kérdeztem , majd vártam az értelmes magyarázatot, de nem jött semmi. Be indította a  kocsit , és elég gyorsan kezdte el vezetni. Kompletten száguldoztunk London utcáin.
-Harry , nyugodj meg ! És állj félre .. kérlek! - szóltam mikor már láttam hogy elhagyjuk Londont.
-Azt kérdezted, miért találkozgatok annyi lánnyal!-kezdte el mondani mire én rá néztem és láttam ahogy egy könnycsepp gördül le az arcán. -Azért mert te soha sem lehetsz az enyém !-jelentette ki , mire bennem megállt a vérkeringés is és csak bámultam rá! 
-De , Harry ..!-szólaltam meg , de egy éles fény elvakított , és már csak arra emlékszem hogy egy irtó nagy csattanás jött  és a  mentők szirénái szólnak a csendes éjszakában. Majd elsötétült minden! "

-Anne jól vagy?- hangja térített vissza a jelenbe. Fogalmam sem volt honnan jött ez a kép, vagy emlék, de nem volt kellemes.
-Harry.-szólaltam meg végre, majd szembe fordultam vele. -Beszélhetnénk...-próbáltam sírás mentesre terelni a dolgot.
-Öhm, persze!- egy kicsit zavartan sétáltunk le, míg ő nagy léptekkel szelte a lépcsőfokokat, addig én csiga lassúsággal totyogtam utána.
Leértünk a nappaliba majd ő helyet foglalt egy fotelban én pedig a három személyes kanapén húzódzkodtam meg.
-Nah miről lenne szó?- szólalt meg hirtelen.
-Hát, most amikor fent voltunk, mintha látomásom lett volna... tudom hülyén hangzik te tényleg olyan volt.-hadartam bátortalanul, mire Harry szemei csillogni kezdtek. Nem tudtam mire vélni ezt tőle, így tovább magyaráztam.
-Kérlek.-sóhajtottam.-Mesélj nekem ... a múltról.- az utolsó szó alig akart kijönni a torkomon.
-Biztos ezt akarod?-kérdezte bizonytalanul, mire aprót bólintottam.

-----------------------------------------

Sziasztok. Meghoztam a következőt, ami kisebb kétségeket ütött belém. Remélem azért tetszik, és kommentáltok :)♥ A "látomás" a 'Part 9.- Mert te soha sem lehetsz az enyém ...!' részből van :) remélem emlékeztek ti is ;) 
Ne feledjétek a blog III. évadát -> http://trustisloveharrystylesfanfict.blogspot.hu/

Puszi! T xx

1 megjegyzés: