2014. március 8.

II.30.- Tragikusnak elsülő Epilógus


***Anne Clever***

A hó nagy pelyhekben hullott, s az utcákon boldog emberek sétálgattak. Kik párban, kik egyedül de boldogan, vagy csoportosan. Csak én voltam teljesen egyedül, magányos, csalódott és teljesen össze tört.
Megannyi gondolat futott végig az agyamban, hogy kell-e nekem ez az egész?! Hisz egy lépés és véget vethetek az egésznek, mindennek ami bánt és ami bántani fog. Nem hiányoznék senkinek hisz, senki sem az akinek hittem. Ezáltal én is csak egy idegen vagyok nekik.
Egy élet ami teljes hazugság volt, és ezt az életet én kaptam. A sors kicseszett velem, és most a hasát fogva jól kiröhög. De megmutatom neki hogy engem nem tiporhat el, engem nem fog újra meg újra megsiratni. Lassan felálltam a párkányról.
Megtámasztottam magam a fal mellett, hisz szédelegtem az éhgyomorra meg ivott Vodkától. Hátat fordítottam, és így már mögöttem volt a mélység. Csak hátra kellett dőlnöm, és tudtam hogy az összes szenvedés egy pillanatra eltűnik. Lassan engedtem el magam, és adtam át magam a gravitációnak.

*** Harry Styles ***
- Ez idő alatt-

Az ágyamon feküdtem és nagyon rosszul éreztem magam. Nem gondoltam komolyan a dolgokat, nem akartam így Ann fejéhez vágni, azt amit nem is  akartam kimondani. Csak kijött, a sok rossz és fájdalom csak ebben a két mondatban ömlött ki belőlem. A fájdalom ami belülről mardosott most újra elő jött. 
A hiánya ami féléven át bennem volt most újra bennem volt. Ugyan azt éltem át mint akkor, annyi különbséggel hogy most tényleg az én hibámból veszítettem el. Erőteljes kopogás húzott vissza a jelenbe. Nem szóltam semmit, mert egyedül akartam lenni. De az illető nem adta fel újra kopogott, majd pár másodperc elteltével kinyitotta az ajtót. Zayn arca tárult elém. 
-Héj, haver.- jött beljebb, majd leült mellém, emiatt én is felültem.- Minden oké?
-Semmi sem oké. Zayn, elcsesztem mindent.- arcomat a tenyerembe temettem és vissza fojtottam az előtörekvő sírást.
-Mit csináltál?- sóhajtott fájdalmasan.
-Olyat mondtam amit nem kellett volna.
-Harry, csak felhúzta magát, majd lenyugszik és hidd el vissza fog jönni.- hátamat simogatta a megnyugvásért, de szavai hazugsága miatt csak még idegesebb lettem.
-Nem fog már soha többet vissza jönni. Nem érted?- kaptam fel a vizet.- Elcsesztem ismét, mindent.- kiabáltam. 
-Nyugodj meg.- szólt rám. -Kérj tőle bocsánatot, először is.
-Ezért nem lehet bocsánatot kérni.-vágtam rá. 
Kirontottam a szobából, végig a folyóson, le a lépcsőn, majd a kabátomat és a torna cipőmet felkapva kimentem a hideg londoni utcára.A hideg az arcomba csapott, a kabátomat össze húztam magamon, bár az se érdekelt volna ha itt fagyok meg. Csak mentem, és mentem de úti célom nem volt. 
Nem akartam se leinni, se bedrogozni magamat hisz tudtam az úgy is elmúlik, s vissza csöppenek a pokolba. Vissza ide, ahol most már semmi sem lesz a régi. 
Gondolatok tömege suhant végig a fejemben. Ha esetleg oda mennék hozzá, megbeszélnénk hátha minden oké lenne. De lehet hogy elküld és még rosszabb lesz. Mivan akkor ha oda se megyek? Lehet Zaynek igaza van és lenyugszik majd. 
Hiába vártam a választ, az nem akart jönni. Tudtam hogy itt most magamnak kell döntenem. Tudatosítani kellett bennem, azt az álláspontot ami mindkettőnknek jó lehet. A szívem helyett most az agyamra hallgattam. 
Hagyom megnyugodni, s majd  egy kis idő múlva felkeresem. Hagyom hogy átgondolja a gondokat, hátha rájön hogy igazából nem is akartam ezt mondani mert szeretem. Egy kis ideig még sétálgattam majd körülbelül egy-két óra múlva vissza sétáltam a házhoz. A fiúk a nappaliba ültek, és egyszerre kapták fel a fejüket a megérkezésemre. Nem kellett hogy megszólaljanak tudtam hogy baj történt. S valahogy éreztem hogy kivel. Anne.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Drága olvasók,

Igazából nem tudom mit írhatnék, a rész, a zene tükröz mindent. Talán a jövőt is, talán azt is hogy hogy végződik az egész történet. Bár semmiben nem lehetünk biztosak. Mint például abba sem hogy a 34 olvasómból maximum csak 10-en nyilvánítják ki a véleményüket. Ami egy kicsit fáj. Mint az is hogy lehet valakinek az élete megszűnik létezni, de mint már mondtam az élet csupa rejtély és csalódás.
Mint a címből is olvasható, itt a történetnek vége szakad. Az pedig hogy lesz-e folytatás csak is rajtatok múlik. Szívem szerint ha vannak akiket érdekel, nagyon szívesen írok még, de így hogy könyörögnöm kell azért hogy véleményt mondjatok - amire minden írónak szüksége van- így nem vagyok biztos benne hogy van értelme a III. Évadnak. 
Köszönöm a rengeteg kommentet, a pipákat, a feliratkozásokat, az oldalmegjelenítéseket, és azt hogy velem voltatok. Köszönök mindent és azt is hogy biztatásotokra eddig eljutottam. 
Boldog Nőnapot mindenkinek, és sziasztok. 

offlineTiff,xx

9 megjegyzés:

  1. Nehogymár itt abba hagyd! De most komolyan. Előszőr is tényleg én is bocsánatot kell kérjek, hisz mint több olvasó és se kommenteltem és ezért nagy nagy bocsánat, DE kérlek szerintem senki nem kéri jobban mind én azt, hogy folytasd.
    Igaz, hogy rég írtam, de mindvégig követtem a blogot és mindig mikor hoztad a részeket mindig olvastam. Olvastam már tragikusan befejeződött blogokat de ez NEM fog így lezárúlni, én mondom Neked, hogy ez a blog NEM fog tragikusan végződni, ha addig élek is!!!!!!! Nyár óta folyamatosan követem a blogod. Eddig ez az EGYETLEN blog amit elmondhatok, hogy már június óta követem, és ez csak is Neked köszönhető, mert voltak olyan írók akik elkezdték de nem folytatták én meg persze csak vártam és vártam, Nálad ez nem így volt, Te mindig hoztad a részeket, ha nem is hétvégente de minden második héten fent volt egy újabbnál újabb, csodálatosnál csodálatosabb rész.
    Én nagyon kérlek NE hagyd abba, biztos vagyok abban, hogy rajtam kívűl még nagyon sokan vagyunk akik nagyon de nagyon szeretik a blogod, csak talán ők is úgy vannak, mint én egyszer-egyszer, hogy csak a részen ámélkodunk és kommentelni egyszerűen elfelejtünk és ezt nagyon sajnáljuk. Én megígérem neked, hogyha folytatod és leszek az első kommenteleőd mindig, mindegyik résznél!!!<3333
    U.i.: Kérlek Ne Hagyd Abba!!!

    Puszii Dreamer♥! <3

    VálaszTörlés
  2. Kérlek ne hagyd abba! Tudom milyen érzés az, amikor az olvasoid nem nagyon nyilvánítják ki a véleményuket, hisz ez tapasztalat. Viszont azt is tapasztalatbol mondom, hogy ne azért írj, hogy mások olvassák, hanem azért, hogy te élvezd! Szerintem ne hagyd abba a torténetet, hiszen nagyon jo, legalábbis én nagyon szeretem, és annyi felé gondolat kavarog most a fejemben, hogy hjááááj! :DD Kérlek folytasd! Vesd papírra - jelen esetben billentyube - mind azt, ami a fejedben van, és csak a pozitív dolgokra figyelj oda! Mindig is nagyon kedveltem a blogodat, és nem szeretném, ha így lenne vége! ♥♥♥

    U.i.: mi ennek a két számnak a címe, mert nagyon szépek! esetleg tudnád linkelni?

    U.i.: Kérlek ne hagyd abba!!! ♥♥♥

    Puszi: a lány, aki nem szeretné, hogy itt érjen véget a torténeted :)) ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, az egyik a Riwers follow you -azt hiszem-. A másikat pedig megpróbálom elő keresni neked, de 2 napja szarakszik a Youtube-om .. :(

      Törlés
    2. Szia! Koszi, már megtaláltam, és tényleg ne hagyd abba, mert én személy szerint nagyon szeretem a torténetedet! <333 :))

      Törlés
  3. Kérlek ne hagyd abba! Olyan jól írsz. Ez a rész is nagyon jó lett! :) és ha szeretsz írni akkor ne hagyd abba. Nem az a lényeg hányan olvassák hanem az, hogy te ezt szereted csinálni.♥ :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jólett kérlek nehagyd abba!! nagyon jól írsz a részek nagyon jók. És ne hagyd abba ha szetered csinálni!! ♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  5. Szia. :-)
    Kerlek ne hagyd abba a blogot. Ez a kedvenc blogom.

    VálaszTörlés
  6. Ne hagyd abba :) vannak egy páran akik nagyon szeretik a történetet, és ha ez 10 ember, akkor annyi. De ez is több, mint a semmi, úgyhogy kérlek ne hagyd abba. Hidd el nagyon szépen írsz(bár vannak benne szóismétlések) ne add fel.:) Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. gyertek és olvassátok a III. évadot :)♥ nincs megállás :) és köszönöm♥

      Törlés