2013. október 11.

II.13.-Állj már meg...!

Hello Minden Kedves Olvasómnak. 

Meghoztam a már csúcsnak számító sebességgel  a kövit. Remélem tetszik. És KOMMENTELJETEK :) Még úgy döntöttem hogy nem szekállak titeket a xy komi és kövi szokással, mert bízok bennetek, de tényleg jó lenne egy pár vélemény ♥ Előre is köszönöm mindent! Jó olvasást :) 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel lassan nyitottam ki a szemem. Oldalra pillantottam ahol sikeresen megtaláltam a telefonom, kézhez vettem és egy gyenge pillantást vetettem a kijelzőre.
-5:30! Szuper vagy Ann!- jelentettem ki magamban, majd a fejemet a párnába fúrtam hátha sikerül vissza aludnom. Röpke fél órát szenvedtem az ágyban, majd inkább felkeltem. Lecsoszogtam a lépcsőn, út közben hajamat egy laza kontyba fogtam - utálom mikor össze-vissza áll, ráadásul még kócos is- és elkészítettem a szokásos reggeli "kávémat".
Felültem a pultra és lassan kortyolgattam a forró italom, amitől reggeli dús energiát vártam.
Unatkoztam lent, így erőt véve magamon vissza sétáltam a szobámba. Leültem a gép elé majd gyorsan át futottam az e-mailjeimet. Facebook, twitter,tumblr és a szokásos oldalakat is végig böngésztem. Válaszoltam minden üzenetre és nekem szánt posztokra. Kezdtem már ezt is meg unni - senki sem volt fent akivel beszélgethetnék-.
-Persze hajnali 5-kor mire számítottam!-egy kis csalódót hang bujkált a fejemben.
Még utolsó kínomban rá kattintottam Harry twitter oldalára... csak 2-3 posztot találtam ami frissnek mondható. Ennyi.

Felöltöztem, majd a fürdőszobámat megcélozva elvégeztem a szokásos "lányos" dolgokat ... az az sminkeltem, fésülködtem stb.
Vissza térve a szobámba már nem voltam egyedül. Egy elterült Liam-et láttam az ágyamon, hason fekve szuszogott de ahogy meghalotta halk kuncogásom felmordult. Hátán az izmok megfeszültek ahogy a "morgásnak" nevezett akármi elhagyta a torkát. Egyetlen ruha takarta testét, az is csak a szürke melegítő nadrágja volt.
-Bocs... de ahogy bejöttem úgy itt is maradtam. Fáradt vagyok!-nyafogott, amitől én akaratlanul is mosolyogtam. Lehuppantam az ágyra, és figyeltem ahogy próbál megmozdulni, de szerintem se akarata se ereje nem volt.
-Mit fogtok ma csinálni?-kíváncsiskodtam, mire kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
-Azt hiszem interjú...- a szavakat alig értettem mivel szinte csak dünnyögött a paplanba.
-Harry nélkül?-jött ki hirtelen a számon, de a végét sikeren elharaptam.
Kis csönd lépet be a beszélgetésünkbe, mire Liam felkelt és egy lusta mozdulattal bele túrt a hajába.
-Ott lesz!-ásított miközben beszélt, majd egy vigyort villantott és kiment.-Remélem eljössz!-szólt vissza az ajtóból majd becsukta.
Arcomra fagyott minden mosoly és érzelem. Megdermedve ültem az ágyon, az agyam pedig megállás nélkül kattogott. Hogy Harry és én egy légtérben, egy szobában, ma ... ez lehetetlen.

***

-És most következik a világ hírű Britt fiú csapat... hölgyeim és uraim a Day for you-ban végre valahára  a One Direction!-kiabálta el magát a műsor vezető. Integetve és óriási mosollyal kimentek, én a színpad mellett álltam ... a fiúk a túl oldalról bekocogtak kezet ráztak a műsor vezetővel majd helyet foglaltak a kanapén.

Rengeteg kérdést tettek fel nekik, legfőképpen abszurd és sablonos kérdések voltak. De a legutolsó kérdés volt az amit még én sem tudtam felfogni, sőt mondhatni majdnem elvágódtam a padlón annyira megszédültem.
-Nah Harry miújság a lányok körében? Tudjuk hogy a Directionerek nem könnyű esetek ... de van más esetleg kiszemelted?-csillogtatta megy a fogait a műsor vezető.
-Öhmmm!-Harry habozott egy ideig, tarkóját vakargatta és a többiek felé pillantgatott.
-Vagy akkor úgy kérdezem mi újság Paigel?-kuncogott egyet a műsorvezető.- Mivan köztettek?-kérdezte már egy kicsit komolyabban. A háttérben a tv-n behozták a képeket amik róluk készült.
Én azt hittem ott helyben tűnök el, a torkomban megduzzadt egy gombóc, a levegőt szaggatottan vettem a szemeim pedig meggyűltek könnyekkel. Niall pillantott ki rám, és láttam a szemén hogy legszívesebben leütötte volna a műsorvezetőt, látta hogy a szemeim csillognak a könnyektől így erőteljesen oldalba könyökölte Harryt, aki azt se tudta miről van szó.
-Nincs köztünk semmi!-szabadkozott. Próbálta követni Niall tekintetét - hogy megnézhesse kit bámul ennyire az Ír manó- de sikeresen átvágtam magam a kábelek és a biztonsági őrök tömegén ... kijutva így az épületből amitől már most hányingert kaptam.
Ahogy a levegő megcsapta az arcom kirázott a hideg. Harrynek van valakije, és én idióta még azt hittem hogy újra lesz olyan hogy "mi". Vagy legalábbis szóba áll velem, vagy felkeres. De nem azt hogy teljesen elfelejt és menekül előlem.
-Anne!-kiabált a szőkeség, majd ahogy kiszúrt lerohant a lépcsőn egyenesen felém. Mikor oda ért, már a  lendületnél fogva a nyakába vetettem magam. Mérhetetlen zokogásba kezdtem, és legszívesebben leordítanám Harry-t.
-Nyugodj meg!-csitított mert a sírásomra mindenki minket bámult, és nem úgy nézhettünk ki mint akik teljesen normálisak.-Ez kamu, ne higgy nekik!-ölelésén egy kicsit szorított.
-Hogy nyugodjak meg ?-szipogtam.-Amióta itt vagyok csak a szar dolgok történnek velem, és már nem bírom idegekkel. A haverod rám se hederít, szó szerint menekül előlem. Nem tudok vele beszélni, pedig ő az egyetlen aki eltudná nekem rendesen magyarázni azokat a rohadt képeket...- a mondat végére már szinte üvöltöttem szegény Niallel. Ő megbánóan nézett és próbálta megérteni a hirtelen kirohanásomat.
-Nem lesz semmi rendben, semmi se lesz jó! És én fogom magam és eltűnök innen. Mert nem fogom az egész életem sírással tölteni.- hadartam még mindig magas hangerőn, de eközben a többiek is megjelentek az ajtóban Niall mögött... most véletlenül Harry is ott állt. Végig néztem rajtuk, egy  kicsit elidőztem Harry tekintettében akinek az "eltűnök" szóra megcsillant a szeme. Nem mondom azt hogy a könnytől, de azt meg nem mondhatom hogy az örömtől ... de nem tudom.
-Sziasztok!-szóltam halkan, és megfordultam majd sietős léptekkel elindultam. Már majdnem azon voltam hogy inkább futok mikor a fiúk elkezdtek utánam kiabálni. Nem foglalkoztam vele, nehezemre esett.
Egy hangot próbáltam kivenni, de az illető nem szólalt meg.

***

-Anne , azonnal állj le!-szólt Liam és próbálta a ruháimat kiszedni a bőröndből, ami az ágyon hevert és dobáltam bele a dolgaim.
-Liam!-szóltam rá erőteljesen, de nem hatotta meg.
-Nem menekülhetsz állandóan! Hallod!-majd maga felé fordított, a vállamat szorongatta a kezeivel és mélyen a szemembe nézett.
-Nem menekülök. Aki menekül az Harry, még pedig előlem!-kiabáltam, mire Liam egy kicsit megszeppent. Hisz egy fejjel nagyobb nálam, erősebb is... én meg itt ordítom az arcába hogy milyen egy seggfej a banda társa. Kicsit se fura életszituáció.
-Beszélj vele!-szólt erőteljesen és megrázta egy kicsit a vállam.
-Te normális vagy?- a szemöldökömet az egekbe húztam, a homlokomat pedig össze ráncoltam. -Most komolyan... szerinted mint szeretnék már azóta amióta kiderültek ezek a szarságok?- hangom dühös és egyben gyenge is volt, de már nem tudtam magamon uralkodni. -Igen? Tényleg?-kérdeztem hangosan, mire Liam értetlenül fürkészte az arcom. -Ezt szeretnéd?-kérdeztem ismét tőle, de inkább mondhatni magamtól, hisz meg se várva Liam válaszát dühösen lerobogtam a lépcsőn közben pedig Harry nevét ordibáltam.
A konyhában volt Niallel és Zaynnel beszélt, egy kicsit feszült volt a levegő köztük de pont nem érdekelt semmi, így beesve a helységbe Harry arcát figyeltem, majd megpróbáltam egy értelmes mondatott kinyögni.
-Beszélhetnénk?-jött ki a számom, mire Harry egy nagyot sóhajtott, éreztem ahogy a többiek mind minket figyelnek, s Liam is utol ért.
-Azt hiszem én akkor most megyek!-szólt, majd a kabátját felkapva a székről elindult a bejárati ajtó felé.
-Nem! Megállsz és válaszolsz a kibaszott kérdéseimre!-kiabáltam már sírva, és próbáltam utána menni de két erős kéz lefogott hátúról, és szorosan magához húzott. A hátam Liam mellkasának nyomódott és éreztem az egyenletlen légzését, és hogy próbál erősen tartani de úgy ficánkoltam hogy nem tartott sokáig a vissza tartási kísérlete. Az ajtót kivágtam - amit Harry a távozásakor becsapott maga után- majd a szememmel gyorsan keresni kezdtem. Jobbra vettem az irányt mivel láttam a széles és magas alakját kirajzolódni a halvány utcai lámpák fényében. Gyorsan kapkodtam a lábaim, és a levegőt is mivel a sírás és a futás nincsenek jóban így a tüdőm az első 3 méteren elkezdett szúrni.
-Harry állj már meg!-kiabáltam, de semmi. Hallottam ahogy a fiúk a ház ajtajából kiabálnak utánam, vagy átunnunk de minden hangot kizárva utolértem Harryt és próbáltam őt megállatni.
-Állj már meg legalább csak 1 percre. -hadartam sírva, de ő csak állt nekem háttal.-Hallod!-szóltam rá erő teljesen és a vállánál fogva magam felé rántottam, legalább így szembe kerültünk egymással.
Szemei csillogtak és tudtam hogy mitől. A fájdalomtól és a bánattól, ő sem sebezhetetlen, ő se tud állandóan erős maradni.


"Eszméletlen érzés melegítőben, pénteken 8 óra után (suliban) egy forró teával leülni és a csodás 25 olvasómnak írni."
♥Köszönöm ♥



12 megjegyzés:

  1. Holnap írd meg a kövi részt és rakd ki mert hiba volt itt abba hagyni xDD :DDDDD

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!!!!!!!Gyorsan kövit mert tényleg hiba volt itt abba hagyni!!!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett :) linkcserét válalsz? http://azeletnemmindigigazsagos.blogspot.hu/?m=1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha elmagyarázod hogy mire merre mert még soha nem csináltam akkor igen :)

      Törlés
  4. Csinálsz egy olyan fület, hogy blogok, amiket olvasok, és abba beilleszted az oldal címét :) kb. ennyi:)

    VálaszTörlés
  5. Imádom! Most azonnal feliratkozok! ;) Eddig még lusta voltam,de most nem leszek az!
    Nagyon jó lett,nagyon hamar hozd az új részt!♥

    VálaszTörlés
  6. Nem mondok semmit! Menj a francba! ;)))) (nehogy elmenj, ülj le s írjál!)

    VálaszTörlés