II.15. - Pezz,Dan,El

Bonjour' Mindenki !♥
Eszméletlenül boldog vagyok! Nem csak azért mert megjelent a Story Of My life, vagy azért mert őszi szünet van, de még csak azért sem mert rohadt sokat kell tanulni ... hanem mert ESZMÉLETLENÜL SZUPEREK vagytok. 28 rendszeres olvasó és 20.656 oldalmegjelenítés (*o*).Nagyon köszönöm!



***Harry***

Valahogy mindig is tudtam hogy már soha nem lehet az enyém. Tisztába voltam vele, már nem lesz újra olyan hogy MI. Miután az anyja kijelentette hogy ha meglátja Annet a médiában, velem az oldalán akkor elintézi hogy soha többet ne lássam. 

Fájt... miért gondolja ezt vagy éppen miért teszi ezt az anyja velünk. Mi nem csináltunk semmit, semmit az ég adta világon. Szimplán csak szeretem... mindennél és mindenkinél jobban. 

Ann nagyija volt az egyetlen esélyünk arra hogy minden újra olyan legyen mint rég. De lassan már ő sem tud segíteni, az állapota rosszabb mint valaha... nem tudjuk hogy mi lesz vele. 

2 hét van az Ausztrál turnéig... egy hotel szobában dekkolok... még az ablakot is csak akkor nyitom ki ha nagyon muszáj. Kerülöm a nyilvánosságot és a rajongókat. A fiúk hívogatnak, Paulal az élen.. tudom hogy ha előkerülök irtó nagy lecseszést fogok kapni, de most ez a  legkisebb problémám. Senki nem tudja hol vagyok, senki!

***Anne***

A laptopból bömböl a "Little Things", én pedig próbálok lenyugodni. Sikeresen megbuktam, a lábaim a fürdő felé vezetek ahol belenézve a tükörbe a rettenet futott végig a hátamon. 

-Hát idáig jutottam. Szép!-gondoltam magamban, és próbáltam a könnyek sokaságát letörölni az arcomról.  A zene abba maradt én pedig szaggatottan vettem a levegőt és vártam hogy újra induljon, de nem történt semmi. Vártam, de még mindig semmi. Idegesen támasztottam a csapot, majd egy mély levegőt véve elindulta. Halkan és óvatosan nyitottam ki az ajtót, tekintettem egyből az ágyamra tévedt, ahol egy csapat fiút és lányt találtam. 

-Mit kerestek itt?-kérdeztem halkan és egy utolsót törölve a szememen, neki dőltem az ajtó félfának.
-Téged!-Louis hangja mint egy kisfiúé, olyan gyenge és halk volt. Lassan felállt az ágyról, majd felém sétált. Végig a szemébe néztem, láttam a megbánást és a fájdalmat ... sajnáltam hogy így alakult. Egyet előre lépve Lou erős karjai közt találtam magam. Egy szoros ölelésbe forrtunk össze. Arcom a pulcsijába fúrtam és úgy szipogtam tovább. Ő a hajamba adott egy puszit, majd a fülembe suttogott.
-Nagyon ... nagyon sajnálom.Kérlek bocsáss meg, nem úgy gondoltam.-könyörgött, mire én csak jobban megszorítottam, ezzel jelezve hogy nem haragszom.  Lassan váltunk el egymástól, s a többiek (?) felé fordultunk.
-Szent a béke!-könyvelte el Liam a kapcsolatunkat Lou-val, amit én egy mosollyal jutalmaztam.
-Jaj!-horkant fel Zayn, majd felpattant és egy szőke lány mellé lépet.- Ann, ő itt..!-kezdte el, de én közbe vágtam.
-Perrie.-mosolyogtam, mire mindenki kikerekedett szemekkel kezdett el vizslatni.- Nem?-lepődtem meg, de bíztam az agyamban, és az emlékeimben.
-Honnan tudtad?-mosolygott Pezz, mire én csak az ágyam fölött ékeskedő képekre mutattam.
-Jó pár képen szerepelsz, némelyik hátulján a neved is, és valahogy motoszkálsz a fejemben, szóval kétség ne múljon valami közöd neked is volt a múltamhoz!-ecseteltem a helyzetet, de hogy ne ijedjenek meg vadul mosolyogtam.- Mint Eleanornak...-néztem az ágyam sarkán üldögélő lányra.-És Danielle!-mosolyogtam a göndör hajú lányra aki Liam ölében kedvesen pislogott rám.
-Hurrá!-örvendezett Pezz, és szó szerint a karjaimba esett. Szorosan ölelgetni kezdet, majd egy puszit nyomott az arcomra és vissza lépet Zayn mellé.
-Ez azért egy kicsit furcsa.-jegyezte meg kuncogva Niall, mire én értetlenül néztem rá.
-Hát ...-kezdte el.- Áhh hagyjuk!-vágta rá majd elő kapta a telefonját és tárcsázott egy számot.-Rendelek valami kaját, ma nézzünk filmeket!-kacsintott, mire mindenki egyet értetve elindult a nappaliba.
-Öhhm!-jobb karommal a balt simogattam zavaromba, és óvatosan próbáltam arra utalni hogy nekem ehhez annyira nincs kedvem.
-Csak egy kicsit, ha nagyon unod, akkor ott hagyhatsz minket.- El kedvesen átkarolta a vállam és úgy sétált le velem. Jól eset hogy törődnek velem, hogy keresik a társaságom. Talán egy kicsit szórakoznom kéne, a gondolataimat másra terelni, mint Harry.

***

Este 11-ig filmeztünk, majd mindenki kezdett felpörögni és jobbnál jobb ötletekkel rukkoltak elő hogy mit csináljunk. Igazából nekem egyikhez sem volt kedvem, mivel a legtöbb ötlet a " Menjünk bulizni" volt, és mit ne mondjak ehhez most tényleg semmi kedvem nem volt.
-Skacok, nem akarom a hangulatot rontani... én ezt most kihagynám. -egy halvány mosolyt küldtem mindenki felé, mire a lányok nekem ugrottak - viccből- hogy miért nem megyek. Én a kifogások sokaságát felhasználva próbáltam kikerülni a kereszt kérdéseket, mire Zayn a nevemet kiabálva hívta magára mindenki figyelmét.
-Kő-papír-olló!-jelentette ki, majd az öklét elém tolva várta hogy reagáljak.
-Te tényleg ezzel akarod eldönteni hogy menjek-e vagy ne?!-szemöldökömet ráncolva tekintettem körbe, mire mindenki tapsolni és ujjongatni kezdett. -Zayn, ne már!-könyörögtem, de nem hatotta meg.
-Nah! Gyerünk, 1...2...3...- a szokásos mozdulatokat végezve, nekem egy ollóra jutott a választásom, és szerencsétlenségemre Zayn-nek a kőre.
-Nyertem!-kiabálta el magát, és felugrott.-Öltözz.-parancsolt és a szobám felé mutatott. Én csak nevetve a fejemet ráztam, és eleget téve a kérésének elindultam a lépcsőn.
-Segíthetünk?-érdeklődött Pezz, majd a másik két lány kézen fogva rohant utánam.
Nem sokat bajlódtam a dologgal, hisz semmit nem terveztem, csak jól akarom magam érezni...ennyi.

A lányokat magukra hagyva cuccoltam be a fürdőbe, majd gyorsan felöltöztem. Hajamat kifésültem és ennyibe is hagytam a dolgot, egy natúr sminket varázsoltam az arcomra majd a telefonomat kézhez fogva kilibbentem az ajtón.
A lányok csak vadul mosolyogtak, majd együtt lépkedtünk le az emeletről.
-Akkor menjünk!-karolta át barátnőjét Lou. Zayn és Pezz össze kulcsolták az ujjaikat, majd lassan kibattyogtak az ajtón. Liam és Dan csak zavartan lépkedtek ki, de Dan egy halvány mosoly küldve Liamre megtörte a jeget. Továbbra is tartották a 10 cm távolságot, de nem értem hisz nem rég az ölében ült... na ez felettébb furcsa.
-Szabad hölgyem?-pislogott rám Nialler kedvesen, majd egymásba karolva kimentünk az ajtón, amit röpke másodpercek alatt be is zártam. Beszálltunk az autóba, és 20 perc múlva meg is érkeztünk.