2014. február 8.

II.28.- Vége

Az este elé nézve igazából semmi kedvem nem volt hozzá, főleg nem Harryvel. Még magam se tudom hogy most végül is hogyan kéne egymáshoz viszonyulunk, mert ez így tönkre tett mindent. Lehet hogy a múltban volt de akkor is. Engem zavar, nagyon is.
-Babe.- nyitott be a szobába az említett fiú, majd maga mögött becsukta. Az ágyon ültem és fogalmam sincs miért de házakat néztem, két szobás kis lakásokat. Magamnak, és... talán Abi-nek. A laptopot kicsit lehajtva szenteltem most már minden figyelmemet Hazz-ra aki leült velem szemben török ülésben.
-Figyelj, most komolyan ezt akarod?- nézett őszintén a szemeimbe, én pedig próbáltam  minden érzelmet amit csak lehetett nem felszínre hozni .
-Mire gondolsz?- válaszoltam felszínesen.
-A koncert, a buli, az hogy nem szólsz hozzám.- a végére már egy kicsit megemelte a hangját, ami megrémisztett.
-Nem hiszem hogy bármit is kellene mondanom.- próbáltam menekülni, azzal hogy leindulok a földszintre, de Harry utánam nyúlt és még az ajtó előtt vissza rántott. Becsapta, majd lassan közeledni kezdett, míg végül elfogyott a hátrálási lehetőségem. Neki ütköztem az ajtónak.
-Harry... kérlek.- suttogtam, vissza fojtva minden vágyat arra hogy ajkainak esek.
-Adj egy esélyt.- lehelte ajkaimra. Ajkai súrolták az enyémet, de nem csókolt meg, várt. Türelmesen. Nem szólaltam meg, csak tűrtem a kínzását, mivel ha arra vár hogy én lépjek hát akkor öröké így fogunk állni. Fogai közre fogták alsó ajkam, majd lassan kóstolgatni kezdett. Nem volt sietős, csak becézgette a szám, amit én már csukott szemmel éreztem át. Akaratom ellenére vezettem föl kezeimet egészen a mellkasáig, ahol bele markoltam az ingébe, mikor erősebben meghúzta alsó ajkam. Egy halk nyögésem halt el a szájában, mikor belemarkolt a fenekembe. Őrületes vágyak tomboltak bennem, amiket nem akartam elengedni. Harry ugyan úgy tombolt mint én, csak ő eleresztett minden gátat, és úgy irányította a helyzetet ahogy akarta.
-Ugorj.- suttogott a számba, majd kezei lecsúsztak a térd hajlatomig, és hirtelen felkapott. Lábaimat, reflex szerűen zártam csípője köré, majd lassan hátrálni kezdett, közben pedig ajkaink forrtak egybe.
Minden harag elszállt, és minden kételkedésem füstbe ment. Mindent eltudtam dobni, érte... mert szeretem.
Leült az ágyra, én pedig az ölében helyezkedtem el. Reméltem hogy nem akar ennél tovább menni, bár éreztem hogy odalent mást a helyzet.
Hirtelen, de még is óvatosan fordított a helyzetünkön és teljesen maga alá gyűrt. Lábaim közt helyezkedett el, és keze bejárta a testem minden egyes szegletét. Érintése égette a testem, meleg keze pedig libabőrt okozott mindenhol. A hideg és a meleg cikázott a testem minden szegletében, és az agyam elvesztette egy perce az önkontrollt.
-Harry.- nyöszörögtem alatta, miközben ő a kulcs csontomon hagyott apró csókokat.
-Hmm?- a bőrömbe duruzsolt.
-Kérlek, ne.- toltam el magamtól, majd hosszasan a szemeibe nézve, vette végre a lapot és fájdalmas sóhajjal mászott le rólam.
-Akkor ennyi volt? Ezentúl nincs köztünk semmi?- arcát tenyerébe fúrta, miközben az ágy végén ült. Homlokát dörzsölte meg, és láttam ahogy izmai megfeszülnek.
-Kérlek, ne így mond.- mellé másztam, de elfordult.
-Minek vagy itt akkor? Minek a hitegetés és a kínzás?- köpte a szavakat felém, én pedig reagálni se tudtam.
-Minek vagyok itt?-kérdeztem vissza. Értelmetlen arc kifejezéssel fordult szembe velem, nekem pedig hirtelen össze állt minden kép.
-Miért vagyok itt még mindig?- kérdeztem újra meg már szinte fulladozva, de nem vártam választ. - Tőlem senki sem kérdezte meg hogy egyáltalán itt akarok-e lenni, hogy akarom én ezt.- felálltam.
-Még magam se tudom miért vagyok itt, de hogy könnyítsek a helyzeteden akkor kijelenthetem ennyi volt.- már szinte kiabálva rángattam ki egy táskát a szekrényből és mindent amit értem bele dobáltam.
-Hogy lehetsz ekkora szemét?- becsaptam a szekrény ajtót, majd a fürdőbe lépve onnan is mindent össze szedtem. Szótlanul ült az ágy szélén, és meg se moccant.
-Miért gondolod, hogy én ezt mind élvezem, miért kell nekem mindig mindent elviselnem?!- olyan volt mintha magamba ordítanák, most kijött minden fájdalom ami eddig felgyülemlett.
-Egy rohadt fél évet töltöttem úgy, hogy az emberek össze - vissza hazudoztak körülöttem... majd kiderül hogy van egy barátom, aki énekes és Londonban éltem. Jah, nem végső sorban a kikúrt felesége is voltam.- letéptem az ujjamról a gyűrűt, amit eddig soha sem vettem le, és Harry-hez vágtam.
-Tessék, vidd Kendall-nek... megérdemlitek egymást.- kiviharzottam a szobából, le a lépcsőn majd se szó se beszéd kimentem a házból. Sétálva indultam az utamra, amit hirtelen azt se tudtam merre akarok vinni. A hó teljes erejéből hullott az égből, és a szél mint az orkán fújta az arcomba a hideg levegőt. Egyetlen egy kabát ami védett a hidegtől, és reméltem hogy elkerülök minden fajta megfázást, amit csak lehet.
A hányinger egyre jobban kerülgetett, arcomon pedig meg-meg indultak a sós könnycseppek. A levegőt a számon vettem, mivel így elkerülhettem a közelgő fulladást. 10-15 perc után, vizes kócos hajjal, elázott torna cipővel és nadrágszárral estem be az előkelő hotel előterébe. Az ajtót nyitó srác ijedt tekintettel nézett végig rajtam, majd figyelmét a következő személyre emelve, már nem is törődött velem.
-Anne!- hallottam meg egy hangot ami a nevemen szólított. A hang irányába kaptam a fejem és megláttam a szőke -lassan már annak mondható- nagynénémet.
-Kells.- sóhajtottam, és a nyakába borultam.
-Mi a baj? Bántottak?- aggodalmaskodott, én pedig az istenért sem akartam elengedni.
-Nem.- szipogtam.
-Anne! Jesszus.- jött a férfias mély hang, személy szerint Tom.
-Minden oké?- simított végig a karomon.
-Tom, az Istenért... úgy néz ki mint aki jól van?- ugrott neki Kells, újdonsült férjének.
-Jó.- zárta le a témát Tom.
-Kaphatnék egy szobát, pár napra.- egy mély levegő kíséretében hadartam el.
-Neked bármit.- Kells már el is tűnt a pult mögött, majd vissza tért egy kulccsal.
-Menj fel, vegyél egy forró fürdőt, és öltözz át.- invitált a lány a lift felé.- Utána ha gondolod felmehetek és beszélünk.- halvány, biztató mosolyt küldött felém, mire én csak a szememet dörgölve bólogattam.

Sietősen estem be a szobába, majd a táskát a földre dobva kerestem meg a fürdőt. Megnyitottam a meleg vizes csapott, s míg kellemesen folyt a víz, megszabadultam ruháimtól. Mindent egy kupacra dobáltam, s mit sem érdekelve hajítottam közéjük most már kikapcsolt állapotban a telefonomat is. Eltűnve a habok között, semmivel se foglalkozva merengtem a lila színű csempére.
Lecsúsztam a víz alá, s csukott szemmel élveztem ahogy a meleg átjárja a jéghideg testem. Vissza térve egy nagy levegőt vettem és felhúzott térdeimet átkarolva kezdtem el helyre tenni a fejemben a dolgokat. Semmire sem mentem vele, csupán csak jobban aggasztottak a dolgok. Az életem egy romhalmaz, amit ha akarnék se tudnék már újra felépíteni. Magam mögött hagytam mindent, ismét elmenekültem a problémák elől. Újra kezdődik az ördögi kör, amit életem során már annyiszor megjártam.
Ott hagytam mindent abban a házban, bele értve a legjobb barátnőmet is. Akinek újdonsült szerelme Niall, amivel baj nem is lenne, de így még kevesebb az esély arra hogy Abi valaha is össze költözzön velem.
Nem ez életem terve, de mindig ez volt az álmunk és egyedül bele bolondulok a dolgokba. Tudom önzőségnek hangzik, de nem az.
Kiszálltam a kádból, leengedtem a vizet, s körém csavart törölközővel, csurom vizes hajjal tipegtem ki a szobába. Előkerestem valami elfogadható ruhát amit a nagy sietségben bedobáltam és magamra húztam őket.
Áttöröltem a hajam, majd hajszárítóval is rásegítettem. Sminket egyáltalán nem tettem fel, ugyan minek, és még is kinek?!
Átválogattam a ruháimat amit elhoztam és szépen betettem a szekrénybe, ezzel is eltöltve szánalmas időmet.
Átsétáltam az amerikai konyha stílusban berendezett helyiségen majd keresgélni kezdtem a hűtőben. Semmit sem találtam csak piát. Gondolkoztam hogy jó ötlet-e éhgyomorra levedelni 1-2 üveg vodkát, de a vállamon a kisördög csak azt szajkózta hogy nincs mit veszítenem. Hallgattam rá, így kézhez fogva két üveget sétáltam vissza a kanapéhoz majd kényelmesen elhelyezkedve kapcsolgattam a csatornák között. Találva egy romantikus vígjátékot kezdtem belemerülni a dologba, és a vodka minden egyes romantikus jelenetnél csak egyre jobban fogyott. Észre se vettem hogy egy üveget teljesen kivégeztem, majd bátran de már kótyagosan nyúltam a következő felé. Fogalmam sincs hogyan csináltam, és azt se hogy hogy éltem túl, de már csak azon kaptam magam hogy a sötét szobában dülöngélek, és a tv-ből szűrődő halk zenére próbálok táncikálni.


Reggel a beszűrődő fényre keltem. Fájdalmasan kászálódtam fel a kényelmet nyújtó paplanról, de valahogy a gyomrom olyan szinten akarta kiadni a benne tartózkodó valamit, hogy örültem hogy eljutok a wc-ig.  Mikor túl tettem magam minden undoron és fájdalmon, az arcomat kezdtem el felfrissíteni jéghideg vízzel. A pulton támaszkodtam meg, és olyan lassan néztem fel a tükörbe hogy a látványtól majd nem ismét hánynom kellett.
Unottan, még is kicsit megkönnyebbülve sétáltam le a hotel ebédlőjébe ahol már svéd asztalon tálalva volt a mai napi reggeli. Az emberek csoportosan üldögéltek egy-egy asztalnál, csak én voltam olyan szerencsétlen hogy egy magam fogyasztottam el a meleg kávét és a brióst amit kihalásztam a péksütemények közül.
-Jó reggelt.- köszöntött Kells, akire egyből felkaptam a fejem. -Leülhetek?- halvány mosolyt villantott én pedig bólintottam.
-Hogy vagy?- kérdezte bizonytalanul.
-Szarul.- válaszoltam őszintén.
-Sajnálom a történteket.- oldalra húzta a száját, evvel is jelezve felém hogy nagyjából átérzi amit én.
Furcsa arc kifejezéssel néztem rá, amiből ő leszűrhette hogy nem nagyon értem a szituációt.
-Harry ide telefonált.- halkan mondta, mintha csak szégyené vagy az ő hibája lenne.
-Tudtam.- sóhajtottam, majd utolsót kortyoltam a kávémba.
-Elmondott mindent.- mesélt tovább Kells.
-Gondolom én vagyok a szemét és az érzéketlen.- gúnyos nevetés hagyta el a számat.
-Nem.- vágta rá. -Épp ellenkezőleg.
-Nem érdekel Kells.- felálltam. - Nem tudok már mit kezdeni ezekkel... valahogy belefáradtam a folyamatos harcba... nincs nekem szükségem erre.- vissza fojtva a könnyeim hagytam ott Kells, majd felsiettem a szobámba.

Ugyan azok az unalmas nappalok, és éjszakák. Mikor csak azért megyek ki hogy egyek valamit ezt is csak minimum egyszer. Nem beszéltem és nem is akarok senkivel. Nincs szükségem pátyolgatásra és arra sem hogy sajnáljanak, vagy hogy Harry-t szóba hozzák. A tv-t bámulom egész nap, s még a telefonomhoz se nyúltam 3 napja. Egyszer Kells feljött hogy a fiúk itt vannak lent, és csak beszélni szeretnének velem... örültem volna nekik, de ahogy Kells kimondta hogy a göndör is velük tartott inkább passzoltam a dolgot.
Nem akarok nekik fájdalmat okozni, de most tényleg egyedül szeretnék lenni. Még szegény Abi-t is haza küldtem mikor kopogott az ajtómon.
A mini hűtőből a létező összes üveget kiürítettem már, és fogalmam sincs hogy hogyan fér belém ennyi... bár a gyomrom mindig talál egy utat hogy kiürítse magát.

Harry-t nem értem, igazából fogalmam sincs mi játszódik le a fejében. Azt mondja hogy csak megjátszom magam, majd bocsánatot akar kérni mert nem úgy gondolja. Majd láttok egy cikket ahol címlap fotóval írják hogy Hendall újra együtt?! Ugyan kérlek... hülyének nézni lehet, de ne ennyire feltűnően.
Helyre téve magamban minden kis darabot, szépen lassan kezdtem el kibújni a menedéket nyújtó kis szobából. Tom volt aki talán ha egyszer feljött hozzám és ezt furcsálltam, így kiszabadulásom után egyből az irodája felé vettem az irányt.
Hármat kopogtam, míg nem jött a válasz hogy bemehetek. Mikor beléptem Tom idegesen pattant fel a székéből, és mintha szellemet látna köpni nyelni nem tudott.
-Szia.- köszöntem.
-Anne, öhm hogy vagy?- zavarban volt, de nem tudom miért.
-Jól.- hazudtam.- Te?
-Sok a munka, de meg vagyok... készülünk az esküvőre... már csak pár hét... megvárjuk míg elmegy a nagy hó.- hadarta.
-Miért kerülsz?
-Tessék?- lepődött meg.
-Tom, jól hallottad.- léptem át a gátat, amit kikerült.
-Nem értem miről beszélsz.- idegesen ült vissza helyére.
-Kérlek.- nevettem fel kínosa.
-Figyelj... kérlek ne haragudj rám.- a szemöldököm a plafont súrolta és vártam a továbbiakat.
-A nagyi... figyelj tényleg nem akartam.- zavartan vakargatta a tarkóját.
-Tom, bökd már ki.- akadtam ki.
-Eltemetettem, már vagy 3 hete.- az állam a padlót súrolta.
-Hogy mi van?- az érzés mikor törni zúzni tudnál, de nincs lehetőséged mert képtelen vagy egyáltalán megmozdulni is.

------------------------

Hi readers!

Hát köszönöm szépen a közre működést - kérlek érezd az iróniát-.... úgy látom annyira nem akartok dalokat küldeni, mint én azt hittem. Sőt már annyira kommentelni sincs kedvetek - tekintsünk el a sablon szövegektől hogy "jó, kövi"..- nem tudom miért várjátok el tőlem hogy hétre pontosan álljak elő egy résszel- amit nagyon szívesen teszek, mert szeretek nektek írni- de ha én kérek annyit hogy legalább kis véleményt ha lehetne pötyögjetek már be ... akkor az le van szarva? Nem értelek titeket.... 
A részhez nem fűznék semmit , vagy is talán annyit hogy tükrözi a jelenlegi hangulatom.
ui.: így hogy nincs komment, nem tudom mikor hozom a kövit!!!

Pá, Txx


7 megjegyzés:

  1. Én nagyon szeretem a blogodat, és az elejétől kezdve olvasom. Imadom, nagyon jó. Az ok amiért nem szoktam komizni, az az, hogy általában telefonról olvasok, s onnan elég bonyodalmas a dolog. De nekem minden eddigi rész nagyon tetszett, s iszonyat ügyes vagy. :)
    Puszi :)♥

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a blogod nagyon jó, nagyon jókat szoktál írni. Jó olvasni. :D Ez a rész is k*va jó lett és várom a többi részt is. Csak így tovább :)) <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszik :), már nektek megéri megírni a kövit :)♥

      Törlés
  3. Szerintem iszonyat nagyon jó a blogod és már az elejétől kezdve olvasom!:) ez a legjobb blog a világon! És ahogy írsz az hihetetlen! Hogy áttudod érezni amit a szereplő érez ahogy szavakba öntöd az érzéseit.....ezt nagyon csodálom benned ebből egy könyv is lehetne simán..!:) imádoom :)<3

    VálaszTörlés
  4. A blogod nagyon jó! Az elejétől kezdve olvasom, mert felkeltette az érdeklődésem és nagyon megtetszett! Nagyon jól írsz, a blogod pedig eszméletlen!!! Ez nem mondható el minden blogról/ íróról!!! :)

    VálaszTörlés