2014. február 26.

II.29.- Levelek s a végső lépés

Tom-tól nem vártam magyarázatot, sőt nem is akartam hallani a magyarázkodását. Szimplán csak meredtem rá és talán még magam se tudom mit vártam. Remegve engedtem utat könnyeimnek, majd indultam volna kifelé mikor megtörte a csendet.
-Ezt neked írta.- vissza fordultam és egy borítékot tartott felém. Oda sétáltam, elvettem a kezéből majd kiviharoztam a helyiségből.
Vissza mentem a szobámba és az első az volt hogy az ágyra vetettem magam. Törökülésbe fogtam magam előtt a levelet, de nem volt bátorságom kinyitni. Nem volt, mivel féltem hogy így még mélyebb sebet hagy bennem. Fájt, hogy nincs velem, rossz érzés volt minden perc és minden levegő vétel ebben az életben. Minden tönkre ment, és nélküle nem tudom hogyan tehetném össze a részeket hogy újra egyenes legyen az út. Ez túl mély gödör, nem tudok vele megbirkózni. Egy sóhaj keretében letöröltem az arcomon végig folyó fájdalmas cseppeket majd bátortalanul kinyitottam.  Két darab papír és egy kulcs ami benne volt. Meglepett a tárgy, nem tudtam hogy mihez való így elkellet hogy kezdjem, így hát olvastam.

Drága egyetlen unokám!

Kérlek ne haragudj, és ne sírj azért mert elmentem. Ne legyél bánatos hisz ez az élet rendje, és még számos ilyen dolog fog történni. Csak egyre figyelj, hogy bárki aki elmehet - és el is fog- próbálj meg vele annyi időt tölteni, hogy majd egyszer úgy engedhesd el hogy tudod boldog volt. 
Én boldog voltam, mert láttam ahogy Harry-vel újra egymásra találtok és boldogok vagytok. Nekem ez bőven elég volt hogy tudjam ezentúl jó életed lesz mellette. Mert egy olyan fiú aki bármit megtenne érted. 
A születésedtől fogva tudtam hogy az élet téged egy rendes ember mellé rendelt, egy olyan mellé aki tiszta szívéből szeret.  Kérlek, tanítsd meg ennek a fiúnak hogyan kell  szeretni, sokáig. A tisztelet, és az odaadás meg van benne. De hirtelen fel tudja adni a dolgokat, és ez lehet probléma a kapcsolatotokban. Kérlek mutasd meg neki, hogy nem kell elmenekülni-e mert együtt megtudjátok csinálni. 

Utazd be a világot, és csináld azt amit szeretnél. Vigyázz Tom-ra és a csodálatos Kells-re is. Nevess sokat, és légy boldog. A fiúk pedig őszintén figyelnek rád, és mindig csak a jót akarják. Hallgass rájuk, de még inkább a szívedre. 

Kérlek a második levelem csak akkor olvasd el ha biztosan tudod, hogy lelkileg készen állsz rá. 

Csókol, A Nagyi .

Kapkodtam a levegőt, úgy éreztem hogy megfulladok. Nem akartam ezt, nem kellett volna elolvasnom. A nagyi úgy hiszi, hogy én most boldog vagyok Harry mellett. Akit 4 napja nem is láttam. Egy olyan fiú aki talán többet nem is akar látni. Csalódást okoztam, hazugság volt minden, amiben a nagyi hitt. A második lapért bátortalanul nyúltam. Tudom hogy azt mondta csak akkor olvassam el ha lelkileg készen állok. De ennél jobban már úgy se roppanhatnék össze... nincs mit veszítenem. 

Sajnálom hogy nekem kell ezt elmondanom. 

Nem az vagyok akinek hiszel, nem azok vagyunk akiknek hiszel. Nem olyan jó ez mint ahogy meséltem... ez nem egy jó hely. Az élet a pokol, de csak akkor tudsz kimászni, ha megtalálod a fényt... és nem engeded hogy elnyomjanak. 
Sajnálom... tényleg. Nem akarom hogy ezért utálj - bár megérteném, és elfogadnám- de úgy érezem ennek már nincs így jövője. 

Az életed nem olyan volt, mint ahogy azt mi elmondtunk. Anne, drágám... én és a szüleid... nem vagyunk rokonok. Árvaházból fogadtunk örökbe... talán 4-5 hónapos voltál. Semmire se emlékezhetsz.
Kérlek, bocsásd meg nekem... sajnálom. 

A szüleid kedves emberek voltak, egy ideig. Aztán ahogy bekerültem én a képbe kezdtek megváltozni. Én, az árvaházban dolgoztam ahova téged anno az igazi anyukád behozott. Én voltam veled az 1 perctől kezdve, ezért volt az hogy a környékedre költöztem mikor örökbe fogadtak. A saját gyermekemnek tekintettelek, és nehéz volt tőled megválnom. 
Mikor nagyobb lettél mindig attól féltem hogy rá jössz a titokra. De erre soha sem került sor. 
A kulcs egy házé, igazából a te házad. A szüleid akik behoztak ezt hagyták rád örökségül. Egy a gond, ez a ház Ausztráliában van. 
A te döntésed mit kezdesz vele... elfelejtheted, de akár a sajátoddá is teheted. 
Rengeteg dolog van a régi csalódottól a házban... ha esetleg meg akarnád őket ismerni. 
Kérlek ne haragudj rám. 
 Öröké szívemben élsz majd. 

Kirázott a hideg, undorodtam, még magamtól is. Minél messzebb akartam kerülni a levéltől. Felpattantam és kitántorogtam a konyhába. Elvettem a hűtőben tárolt félig kibontott  vodkát, és egy nagyot kortyoltam. Ahogy végig égette a torkomat, talán egy másodpercre elfeledtette velem a belső fájdalmat. 
Törni,zúzni tudtam volna. De nem tettem, más valamitől akartam megszabadulni, nem a bútoraimtól.  Gyorsan, és hirtelen. 
Az ablakhoz sétáltam, amit szélesre tárva hirtelen csapott meg a hideg téli levegő. A hó most kivételesen nem hullott annyira mint eddig, így az emberek végre kitudtak menni az utcákra. Egy szék segítségével könnyen kiléptem az ablakpárkányra ahol teljes kilátásom volt a fő utcára. Leültem, és a vodkát tovább fogyasztottam, legalább egy-két boldog percem had legyen még.
A nyugodt perceimet csak az autók és néhány ember hangja ami zavarta, egy ideig. A telefonom csörgése megrémisztett, hisz eddig nem nagyon keresett senki. Nem mentem vissza, nem akartam most senkivel sem beszélni más volt amin az agyam éppen kattogott. 
- Ha az életem végig hazugság volt, miért akartak mindig mindent szépíteni? Mi értelme volt az egésznek....? És az igazi szüleim miért adtak be egy ilyen helyre ? Aztán rám hagytak egy házat? Mi értelme van ennek?- a fejem már sajgott a sok kérdéstől, vagy talán a vodka volt ami ennyire beindította. 
A telefonom folyamatosan újra elkezdett csörögni, de egyik fülemen be másikon ki. Egy száll hosszú pólóban ültem a párkányon, és a hideget egyre jobban éreztem. A hányingerem újra előjött, a szédelgéssel együtt véve. Nem érdekelt már az sem ha lefordulok innen, csupán az izgatott hogy legyen vége. Hogy elmehessek erről  a szörnyű helyről. 

Egy ideje már kint ültem a párkányon, és a hideg rázott a vodka pedig elfogyott hogy ne melegítsen.  A telefonom most már kicsit nagyon idegesített, de erőt még mindig nem vettem magamon ahhoz hogy felvegyem.

----------------------------------------

Hi guys!

Rész rész rész :) Kinek jó hír kinek nem már csak  2 rész van és Good Bye 2 évad :)♥
Kommenteket szívesen fogadok :)

T,xx

3 megjegyzés:

  1. Imádom! Lesz 3.évad!? Mondd hogy lesz! Nem tudok a blogod nélkül élni:(

    VálaszTörlés
  2. Szia!:D Díj nálam: http://justacampornot.blogspot.hu/p/thsztjed.html

    VálaszTörlés