2013. szeptember 20.

II.11.- Mindent rendbe hozni!

Kedves Olvasóim!

~Hát ismét Hello mindenki ♥ Nem tudom kik olvasták az előző bejegyzésem úgy mond siránkozás, mert mint Annehez hasonlóan egy óriási idióta vagyok a világ közepén.  Szóval, ígérem nem lesz több ilyen. Megpróbálom a világot a régi Tiff szemével nézni, ami a napsütés és az esőben sétálás a tetőfokon volt.
Fura vagyok tudom, ezt eddig nem is titkoltam ;) De tényleg a körülöttem lévő dolgok nem mindenhol "Happy World Forever" (főleg itthon). Nah de nem is pofázok többet erről. 
~Remélem "Tetszik" a rész :) És kommenteltek ♥ mint láthatjátok a desing megint változott ( kérlek erről is írjátok le a véleményeteket, fontos nekem ♥). Tudom kicsit sokszor változik, de hát így nem lesz unalmas. Amúgy minden blogomon változtattam : D én a nagy ész!  Megpróbálok a jövőre nézve jó részeket hozni, és egy kis újdonságot vinni a szürke őszi hétköznapokba. Nézetek körül a "Help" és a "Criticism" bejegyzésnél :) Kaptam kritikát ♥ És a tieiteket is szívesen látom :) küldhetitek e-mailben ( cicatifi@msn.com) vagy akár megjegyzésben is küldhetitek. 
Nah jó elég a szövegelésből!! Olvassatok és érezzétek jól magatokat ♥♥. És köszönöm a rengeteg biztatást a blog folytatása érdekében. Jólesett ♥

 Ui.:  14.927 oldalmegjenítés ! *o* / 2013.09.20.  7:50 !/
ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ


Egy idő után már nem hallottam semmit. Sem káromkodás, sőt még mászkálást vagy esetleg az ajtó felfeszítésének próbáját sem. Félve nyomtam le a kilincset, először csak résnyire nyitottam ki. 
-Sehol senki!-gondoltam magamban. Óvatosan és lassan tártam ki a barna fenyő ajtót. Kisebb-nagyobb nyikorgások után elém tárult a nappali és a kis konyha. Lassan és már szinte lábujjhegyen lépkedtem. A szám elé kaptam a kezem, mikor megláttam a 4 fiút a nappaliban. Mintha épp szökni próbálnék, körülbelül úgy éreztem magam. Bár szerintem nevezhetjük ennek is. Niall és Louis a kanapén aludtak, Zayn és Liam pedig egy-egy bőrfotelben. 
-Szuper!-jelentettem ki, és a cipőmet halkan felvettem, a kabátommal együtt véve, majd az ajtó felé igyekeztem.  A fiúkat figyelve lépkedtem az ajtó felé, és próbáltam nem rá  lépni az üveg szilánkokra.
-Meg se próbáld!-szólalt meg a mély hang, én pedig ijedtemben össze rezzentem és sikerült belerúgnom a földön heverő nagyobb váza darabba. Nem válaszoltam csak földbe gyökerezett lábakkal álltam.
-Mozdulj már Ann! Édes istenem, tűnj már innen!-kiabáltam magammal a fejemben. Tényleg egy ökör vagyok. Miközben magamat szidtam, nem vettem észre hogy Niall mér előttem áll. 
-Mit akartok?- szóltam halkan, és próbáltam a szemkontaktust kerülni. Ha belenézek tudom hogy megtörök, és nem szabad, nem lehet mindig gyenge. Nem vagyok már kislány!
-Segíteni szeretnék!-szólalt meg kedves lágy hangján a szőkeség. Végig simította a kezem, majd a kézfejemet össze tapasztotta az övével és a kanapé felé indult el velem. 
-Nem kell segítenetek!-ültem le, körbe néztem mindenkin. Tudták hogy hazudok, tudták hogy szükségem van rájuk, mert különben olyan dolgot is megtennék amiből tuti nem jövök ki élve. Csak körbe kell nézni a lakásban, mint valami elmebeteg. -Kezdem úgy érezni az is vagyok.-.
-Nem lenne neked is könnyebb ha elmondanánk a dolgokat?-mondta Zayn egy kicsit félve. Nem tudom hogy most tőlem tart, vagy a többiek mondtak neki valamit.
-Hogy érted?-néztem rá furán. Ő csak körbe nézett, mire mindenki bólintott.
-Akkor kezdjünk neki!-csapta össze a tenyerét Louis, mire Niall szúrós tekintettel nézett rá, Lou szomorúan félre húzta a száját, majd tovább figyelt engem.  Én még mindig értetlenül néztem rájuk, s vártam a magyarázatot.
-Tudjuk hogy lassan kezd össze állni a kép. Ezért vagy kiakadva Harryre. Jó hogy lassan emlékszel rá.-egy halvány mosoly húzódott Liam arcára.
-Nem!-szakítottam hirtelen félbe.-Nem emlékszem Harryre.-hangom csalódott volt, és bánatos, de szívem legmélyén talán még egy kicsit dühös is voltam. Dühös amiért csak most tépik fel a ragtapaszt, és nem fél évvel ezelőtt.
-Hogy érted hogy nem emlékszel?-lepődött meg Niall. Tekintettemet rá vezettem és a könnyektől küzködve magyaráztam tovább.
-Úgy ahogy mondom. Csak a képek miatt voltam kiakadva. Harryre mint akkori barátomra vagy nem tudom mimre... nem emlékszem. Semmire!-hadartam.- Nem tudom hogy miért. De nem is érdekel, ő nem keresett , így én minek tegyem.-fakadtam ki, és a könnyeim ismét utat törtek maguknak.
-Tévedsz!-Zayn szólalt meg, majd felállt és a laptopomat a pultról a kávézó asztalra tette. Bekapcsolta és egy videót kereset, vagy zenét. Nem tudom.
-Mit csinálsz?-érdeklődtem, majd mellé kuporodva figyeltem a monitort.
Videók sokaságát játszotta le nekem. Koncertek ahol Harry elsírta magát pl. a "Little Things"-nél, és leviharzott a színpadról, az interjúkat ahol mindig a " csodás lány" néven szerepeltem, sose mondta ki a nevem. A rádiós hangfelvételt is megmutatta, amit múltkor hallottam. 
-De miért nem keresett meg személyesen?-kérdeztem és a zsebkendőért nyúltam  az asztalon.
-Mert nem volt szabad!-sóhajtott Lou. Értetlenül néztem rá, mire ő folytatta.
-Anyukád azt mondta hogy ha még egyszer meglát Harryvel a médiában akkor gondoskodik arról hogy soha többet ne lássunk. Így Harry nem tudott mit csinálni, remélte hogy egyszer majd észre veszed a videókat vagy hallod a rádiót és beugrik minden. De mesélte hogy találkoztatok a parton és hogy nem is emlékszel rá. Így még jobban össze tört, és kezelhetetlen lett.-mesélt.- Abban a félévben sok minden történt vele. Össze omlott lelkileg, nem érdekelte semmi, és senki. Csak te. De mivel te nem lehettél az övé, így a drog és a pia kezét fogva elindult a lejtőn. 4-edik hónapja jár elvonóra.-sóhajtott. Nekem pedig elállt a lélegzetem, nem kaptam levegőt és szédültem.
-Nem érzem jól ...-kezdtem el, de nem tudtam befejezni. Felpattantam a kanapéról, és egyenesen a fürdőszoba felé rohantam. Oda érve szó szerint kidobtam a rókát. 

Már vagy 20 perce ölelem a wc-t, kezdem azt érezni hogy ő lesz az új barátom. Niall mellettem guggol, Zayn egy pohár vízzel a kezében próbál segíteni, de szegény nem tud mit kezdeni a helyzettel. Louist pedig Liam próbálja megnyugtatni, és lebeszélni arról hogy a mentő felesleges. Egyetértek, semmi kedvem most ezért kórházba rohanni. 
-Tuti jól vagy?-kérdezte Lou, már vagy századszorra.
Nem válaszoltam, csak bólogatni voltam képes, mert az újabb adag jött kifelé. 
Niall a hátamat simogatta, és a hajamat próbáltam arrébb söpörni. Örültem hogy itt vannak velem, és hogy aggódnak, mert ez az jelentette hogy fontos vagyok nekik. Legalább nekik. 

***

Már kezdtem egy kicsit jobban kinézni, eltűnt a sápadtság és a wc-t kagylót se kell ölelgetnem. Fáradtan ültem a kanapén, jobbomon Niall a túl oldalon pedig Liam, szembe pedig Zayn és Lou. 
-Nem tudom hogy jó ötlet-e most felhozni a dolgot... de én már nagyon türelmetlen vagyok.-hadarta Zayn.  Én rá néztem és egy óvatosat bólintottam, jelezve hogy nyugodtan mondja.
-Mi lenne ha egy kis időre hozzánk költöznél?-vetette fel a kérdést, mire a többiek rá kapták a tekintetüket.-Bocs, de meg kellett kérdeznem!
-Úgy sincs már miért ebben a szobában lennem. Köszönöm.-majd egy halvány mosolyt húztam az arcomra. Legalább lássák hogy annyira nem vagyok össze törve, mint amennyire annak látszódóm. 

***

Össze pakoltam a cuccaim, a nagyiét is. Magammal viszem, hisz minek maradjon itt. És lehet hogy még vissza jön, vagy felépül. -Remélem!-visszhangzott a fejemben.
-Kész vagy?- hallottam Niall hangját az ajtóból, hátra fordultam. Lazán, karba tett kézzel neki dőlt az ajtó félfának. Mosolyra húztam a szám, és becipzároztam az utolsó bőröndöt is.
-Mehetünk!-mondtam és felkaptam az ágyról a dzsekim, belebújtam és össze cipzároztam magamon. Ősz közepe van, és London eleve nem egy meleg éghajlatú város. Az ajtóhoz lépve Niall kitárta a karjait, és erősen közé zárt. Én a pulcsijába fúrtam az arcom, és ismét küszködtem a könnyeimmel. 
-Jó lesz, ne félj. Egyszer minden rendben lesz.-suttogta. 
-Egyszer!-ismételten csalódottan  Elváltunk egymástól, én gyorsan meg töröltem a szemeim, ezáltal győztem a könnyeim felett. -Éljek én!-gondoltam. Elindultunk, mindenkinek volt vagy 2 bőrönd a kezében.  Az ajtót kulcsa zárva, ismét érzem hogy elhagytam egy korszakot. Egy rossz és fájdalmas korszakot, és már csak remélni tudom hogy ez után tényleg minden rendben lesz. Új kilátásaim : mindent rendbe hozni!

*Tiff voltam.* "Új kilátásaim: mindent rendbe hozni"*

3 megjegyzés:

  1. Nagyon varatm mar h hozd reszt, mert kivancsi voltam h mi lesz Anneval. A resz csodas lett ugyan ugy mint a design is. Orulok h mosmar egy kicsit jobban vagy. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)) És én is :D próbálok felfelé menni, nem pedig le a lejtőn :)

      Törlés
  2. Nagyon jó lett IMÁDOM ♥♥ várom a kövit!! :)) ♥♥

    VálaszTörlés