2013. szeptember 25.

II.12.- Elkezdődött azt hiszem.

Hello minden kedves olvasómnak !

~Mint láthatjátok - és nagyon büszkék is lehettek rám - elég hamar meghoztam a következőt. Próbáltam egy kis vidámságot bele vinni, hogy azért Anne élete ne csak szürkeség legyen ; )
Az előző bejegyzéshez - mint észre vettem- inkább pipáltatok mint írtatok . Ami tök jó és örülök hogy 15 pipa össze jött, de így nem nagyon tudom hogy most végül is mi a teljes véleményetek, szóval ha csak 3 szóval is de kommenteljetek ♥
Köszönök mindent ♥♥

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Az autóban a fiúk beszélgetek, a rádió pedig halkan szólt. Az ablakon kifelé bámulva, egy-egy sztorin elmosolyodtam. Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont hozzájuk fogok költözni - persze nem hiszem hogy véglegesen, de nem lenne rossz- és együtt fogunk kelni, és feküdni. Eszméletlen érzés, mert szívem mélyén most egy kicsit boldog vagyok. Hiába vette át a szürkeség az életemet, egy kis szivárvány ott lakozik a köd alatt. S ez a kis szivárvány a fiúk, és az ő akarat erejük... hogy nem hagytak egyedül és hogy segíteni próbálnak. Ezért nagyon hálás vagyok, de ezt a dolgot egyedül kell rendbe hoznom.
London esőbe volt burkolózva mint mindig. Szeretem az esőt, de ez már egy kicsit sok... főleg ebben az idegállapotban - ahova magamat juttattam- nem egy felvidító látvány.
-Igaz Anne?-kacagott Niall, a kérdésre gyorsan vissza estem a való világba, és próbáltam az itteni dolgokra koncentrálni.
-Mi ... bocs nem figyeltem!- magyaráztam a helyzetem, majd Niall felé fordultam , aki épp vezetett.
-Arról beszéltünk a fiúkkal, hogy milyen jó volt a Párizsi koncert még anno, és hogy jó lenne megint oda menni!-mosolygott, és néha rám pillantott, de inkább a kormányozással volt elfoglalva.
-Öhmmm...-kezdtem el, de nem tudtam hogyan is folytathatnám, azt se tudtam miről van szó, nem tudom milyen koncertről beszél. - Igen.-mosolyogtam már szinte kínomban.
-Nem tudod miről beszélek, igaz?- szomorodott el Niall, mire én megráztam a fejem. Nem tudom hogy látta-e egyáltalán a válaszom, de inkább vissza fordultam az ablakhoz és folytattam az eddigi tevékenységem.
-Majd egyszer minden beugrik. Segítünk!- még Liam biztató szavai se tudtak teljesen meggyőzni arról hogy egyszer minden rendbe jön. Mert ilyen a mesékbe sincs, nem hogy itt...!

***

Kiszedtük a bőröndöket a csomagtartóból, és gyors léptekkel bementünk a házba. Nálam csak a táskám, és a kézipoggyászom volt. Megtorpantam a hatalmas ajtó előtt, éreztem ahogy az eső cseppek az arcomra hullanak, és hideg hűvös érzést keltenek bennem. Ahogy ott álltam az ajtó előtt, egyre jobban féltem... féltem a változástól, az új dolgoktól.
-Biztos akarom én ezt?-suttogta egy hang a fejemben. Elnyomóan rossz érzés volt ez az egész, olyan volt mintha nem is én irányítanám az életem. Elveszítettem a kormányozást, és csak sodródók a rossz felé.
Legbelül akartam ezek ellen tenni, de azt érzem hogy nem leszek rá képes....!
-Minden oké?-Zayn rekedtes hangja rázott vissza a jelenbe. Rá pillantottam és bólintottam egyet, nem tudtam volna megszólalni, most valahogy nem.
-Nah gyere! A járást már ismered, a szobád még újdonság.-mosolygott, majd átkarolta a vállam és elindult befelé. Levettem a cipőmet, a kabátomat pedig felakasztottam. A többiek már nagyban tettek-vettek a lakásban, én meg csak ott álltam Zayn mellet, és vártam hogy történjen valami.
-Jaj, ezer bocs!-nevetett Niall. A kezemet megfogva szó szerint felhúzott a lépcsőn, a többiek pedig utánunk. A nekem már ismert folyosón haladtunk végig, a végén viszont megálltunk, nem jártam még ebben a szobában, ismeretlen volt. A hatalmas bézs színű ajtó előtt földbe gyökerezett lábakkal álltam. Niall mögém állt, és a fiúkkal a lassú mozdulataimat vizslatták.
Ahogy kitártam az ajtót, egy hatalmas szoba tárult elém, nem volt benne sok minden egy asztal, egy ágy és egy kis szekrény.
-Hát igen!-kuncogott fel Lou.-A berendezéssel van még mit csinálni.- mosolygott. Apró lépésekkel haladtam befelé, s a szoba minden szegletét átfutottam a szememmel.
-Köszönöm, tökéletes.-leraktam a cuccom, majd vissza sétáltam a fiúkhoz és mindenkinek adtam egy ölelést és puszit.
-Akkor hagyunk kipakolni, ha gondolod utána benézhetnénk a városba néhány dologért ...!-majd a szoba felé gesztikulált. Én mosolyogva bólintottam, majd elkezdtem a bőröndjeim felhurcolását. Liam boldogan segített, így én csak egyet tudtam felvinni... de most komolyan amíg én egyet felcibáltam, ő simán felvitt hármat. Azért ilyen gyenge, és lassú még nem vagyok.
-Köszönöm.-egy puszit nyomtam az arcára, majd figyeltem ahogy elhagyja a szobát, s az ajtót maga mögött becsukja. Mély levegőt vettem, amit egy nagy sóhajtással engedtem ki. Tarkómat simogattam, s próbáltam rendet tenni a fejemben.

***

-Ez a szín jó!-kiáltotta el magát Lou, Zaynnel szemben. Zayn csak a szemét forgatta mosolyogva, s inkább Loura hagyta a dolgot.
-De nem lehet minden narancssárga te mafla ! - kuncogtam, és egy kicsit meglöktem őt a vállammal.
A kis répa bolond egy szomorú arcot próbált erőltetni - úgy nézet ki mint egy 5 éves- de nem nagyon sikerült, mivel mindenki nevetett. Szerintem a baleset óta most érzem először igazán boldognak magam, önfeledten nevethetek és semmi sem ronthatja el. Mert ők itt vannak nekem.
-Akkor csak azt a plüss répát vegyük meg!-könyörgött mosolyogva, én egy aprót bólintottam, mire ő felsikítva rohant hogy kiválassza a megfelelő plüsst, ami az óriási szemeivel engem fog ijesztgetni esténként.
Megvettünk mindent amit szükségesnek találtam, majd néhány kiegészítő után a várost kezdtük el bejárni.
A szatyrokat betettük a kocsiba, s a további utunkat már gyalog tettük meg.  Először egy Starbuck's-t közelítettünk meg -több kevesebb sikerrel-. A rajongók egyre csak többen és többen lettek, én nem nagyon bírtam a sikítozó, lökdösődő lányokat így az első felszabadult ajtót megcélozva szó szerint beestem a kávézó ajtaján. A pénztár felé kezdtem lépkedni, mikor valaki a nevemet kiabálta, tekintetemmel az asztalokat futottam körbe, de a hang forrását nem nagyon találtam, míg ki nem szúrtam Kells-t ahogy egy óriási vigyorral a kezét lengetve ül az asztalnál. Mutattam neki hogy 1 perc és vissza térek, majd gyorsan a kasszához siettem. A forró tejeskávémat megkapva az asztalhoz ültem ahol Kells már egy nagy öleléssel fogadott.
-Nah mi újság? Hova tűntél?-mosolygott kedvesen, majd bele ivott az italába.
-Élek. A fiúkhoz költöztem egy időre.-szóltam, és láttam ahogy Kells arca a boldogról meglepődöttre változik.
-Miért?-tette fel a kérdést, amire még magam se nagyon tudok válaszolni.
-Ezt láttam a legjobbnak.-már szinte suttogva beszéltem, de Kells még így is meghallotta.
-Erős vagy, jól csinálod, és nem szabad feladni. - az alkaromat simogatta, és két csillogó kék szemével bájosan nézett rám. Egy halvány mosolyt próbáltam a külvilág felé mutatni, de nem sikerült.
-Megjöttünk!-léptek oda a fiúk az asztalhoz, egy kicsit kifulladva és fáradtan. Kells üdvözölte őket egy-egy öleléssel, de már ment is el mivel az esküvőre kell készülnie. Én még gyorsan megkérdeztem hogy akkor most végül is milyen lesz a ruhám, és hogy mikor lesz de választ nem kaptam, csak egy széles vigyort.
A fiúkkal még ültünk a kávézóban talán 1-2 órát, aztán haza indultunk mert Lou kiakarta bontani a répát.


***

-Ez szuper lett!-karolta át a vállam Niall az ajtóban.
-Próbálkoztam!-mosolyodtam el.
-Asszem ez lesz az új dekkolós helyem.- szólt Liam, és beljebb lépve körül nézett.
-Mi lesz a vacsi?-fordult felém Niall, amire én elkezdtem nevetni.
-Ez az első napom, és én csináljam a kaját is?-kuncogtam.- Majd mindjárt kiderül.- s elkezdtem lefele menni, hogy kitaláljam mit tudok felhasználnia hűtőből.
Gyorsan össze ütöttem egy milánóit, majd az asztalra kihelyezve hangosan elkiabáltam magam.
-Kész a kaja!-ordítottam, és az utolsó tányért letéve helyet foglaltam a nekem szimpatikus széken.
-Éljen Ann!-rohant le a lépcsőn elsőnek Niall. Miért is csodálkozom?! Mosolyogva figyeltem ahogy mindenki szed magának egy jókora adagot, majd amikor én következtem egy közepes kanálnyit pakoltam a magam kis tányérjára.
-Nem viszed túlzásba!- nyögte Niall kuncogva teli szájjal.
-Először nyeld le!-nevettem rajta, és én is elkezdtem enni.


4 megjegyzés: