2013. december 14.

II.21. - Ő is elmegy

x Anne x 

A kanapén ültem és bámultam magam elé, a sóhajok folyamatosan hagyták el a számat ezzel vissza tartva a könnyeimet. Harry a konyhában telefonált így csak a beszűrődő szófoszlányokat hallottam. Azt hiszem a turnéról volt szó, vagy miről. Nem érdekes.
-Mit akarsz ma csinálni?- jött be a szobába és ült le mellém.
-Semmit.- válaszoltam rezzenéstelen arccal rá se nézve. Kicsit bunkónak és szemétnek éreztem magam, de tényleg ez csak magától jött nem volt akaratos.
-Itt fogsz egész nap ülni?- kérdezte, majd bekapcsolta a tévét.
-Valószínű.
-Ann.- sóhajtott.-Ez az élet rendje...- közbe vágtam.
-Ezt te nem érted, és nem is fogod. Mi az hogy az élet rendje.- kínomban elnevettem magam. -Te most csak viccelsz velem, igaz?- nem vártam rá választ, csak felálltam és a fürdőbe mentem.

A zuhany alatt álltam és zokogtam. A meleg víztől pára lepte el az egész helységet és a sírásom mellet még emiatt is köhögnöm kellet. Utáltam magamat, az életemet, és mindent. Miért most kellet elmennie? Miért most, amikor minden kezdett egyenesbe jönni?! A könnyeim mint az eső csak céltalanul folytak végig az arcomon, amit a zuhany alatt  semmi értelmét nem láttam eltitkolni vagy letörölni. Ezt így gondoltam mind addig míg meg nem hallottam a fürdő ajtó nyitódását majd csapódását.
-Ann.- hangja gyengéd volt, és lágy.- Bejöhetek?
-Már bejöttél, nem?- próbáltam mély levegővel elmondani, hátha nem hallja meg a hangomon hogy össze törtem, ismét.
-Anne, miért sírsz?
-Nem sírok.- csak egy függöny választott el minket, még is mintha egymással szemben álltunk volna, ha akartam se tudtam volna eltitkolni az érzéseimet Harry elől.
-Ne akarj hülyének nézni, kérlek.- halkan felnevettem, de nem tartott tovább 5 másodpercnél.
-Csak... elegem van ebből, és hiányzik. Nagyon.- az utolsó szó suttogva hagyta el a számat, és reméltem hogy a zuhogó víz miatt nem hallja meg.
Nem válaszolt. Azt hittem kiment, vagy csak szimplán már nem érdeklem. De egy kis idő után elhúzódott a függöny és meg láttam göndör fürtjeit, s zölden ragyogó szemeit.
-Sajnálom.- hagyta el a száját a szavak. Óvatosan karjaiba zárt, miközben a zuhany alatt álltunk. Vállának döntöttem a fejem, és ismét utat engedtem a könnyeimnek. Az idő múlásával és azzal hogy ott volt velem, kezdtem megnyugodni, de egy percre se engedett el. Hálás vagyok neki, azért hogy törődik velem,  annak ellenére hogy nem egy stabil kapcsolatban állunk. Nem lehet tudni éppen mi fog történni, bár ezeknél rosszabb már úgy sem lehet.
Ujjait többször is végig húzta a gerincemen, ezzel bizsergő de még is kellemes érzést okozva. Szinte egyszerre hagyta el szánkat a sóhaj. Mintha egy emberré forrtunk volna össze, egy teljesen más világban ahol senki  és semmi nem tehetett keresztbe, ahol minden szép és jó volt. Csak az a baj hogy az az élet egy jelentéktelen hely volt, mivel mi a Földön élünk ahol semmi sem egyszerű és gondtalan. Itt harcolni kell a dolgokért és amikor már úgy eltapostak hogy csúszol a földön még  akkor is fel kell állni és tovább kell menni, mert soha nem szabad feladni. Mert mindig tovább kell lépni.

***

-Anyukádéknak mikor akarod elmondani?- szólalt meg miközben gondosan lemosta arcáról a borotva habot. A pulton ülve egy száll törölközőben most ez volt ami a legkevésbé sem érdekelt. Amúgy is anyu nem tudom hogy reagálná le, hisz nem voltak már jóban, de még is csak az anyukája.
-Ann.- szólalt fel újból Harry, én pedig rá kaptam a tekintettem.
-Bocs, elbambultam.- sóhaj hagyta el a számat, amit egy mély levegő követett.
-Hogyan tudnálak felvadítani?- lábaim közé furakodott, majd egyik kezét a combomon pihentette a másikkal pedig óvatosan arcon simítót. Eltévedtem zöld szemeiben, és ha akartam se tudtam volna másra figyelni.
-Csak ne menj el.- sóhajtotta ismét, és próbáltam nem újra elsírni magam. Kezeimmel átkaroltam a nyakát és a lehetetlennél is közelebb húztam magamhoz, s olyan erősen tartottam hogy féltem megfullad. Ő erős karjait a derekamnál kulcsolta össze és a vállamat puszilta meg.
-Szeretlek, ugye tudod.- suttogta.
-Én is szeretlek.
-Csak akkor mond ha tényleg így érzel, nem akarom rád erőltetni a történtek után.- eltávolodott tőlem, amitől megijedtem.
-Én ezt komolyan gondolom...- lehajtottam a fejem, hülyén éreztem magam. Lehet el sem hiszi, azt gondolja hogy csak hazudok vagy azért mondom mert ő is... persze ez nem igaz.
-Ne, Anne, ne.- államnál fogva emelte fel a fejem, így ismét egymás szemébe néztünk. - Ha te is komolyan gondolod annak eszméletlenül örülök. Csak nem akarom azt hogy újra eltűnjön mindent, ezáltal elsiess valamit vagy félj valamitől.- lágyan megcsókolt, de nem engedtem hogy eltávolodjon. Nem akartam hoyg elszakadjon tőlem, tarkójánál fogva húztam magamhoz és mikor leesett neki mit akartam ezzel elérni a hajába túrtam. Kezeit levezette a fenekemhez majd közelebb húzta a csípőmet testéhez. Lábaimat össze kulcsoltam a derekánál, és megszüntettünk így minden lehetséges távolságot közöttünk. 
Óvatosan meghúztam pár göndör tincset amitől kisebb morgások hagyták el ajkait, de a csókot nem szakította meg. Élveztem, és nem érdekelt hogy mi volt és hogy mi lesz. A pillanatnak éltem, és örültem hogy legalább ő itt van velem, hogy mi vagyunk egymásnak. 
-Ann.- morogta még csukot szemmel mikor elváltunk egymástól. Homlokaink nedvesen tapadtak össze a zuhany miatt. - Ha így folytatjuk, nem fogok tudni leállni.- olyan halkan mondta hogy alig hallottam valamit.
-Nem érdekel.- mosolyra húztam ajkaim, majd újra csókot invitáltam felé amit ellenkezés nélkül fogadott el. 
Ölében tartott és az ágya felé lépkedett. Óvatosan végig fektetett rajta majd fölöttem megtámaszkodva csókolt tovább. 
Mind ketten egy száll törülközőben, ajkaink össze forrva, és égő teste az enyémnek simulva. Mintha egy szent pillanat lett volna, egy gyönyörtől teljes álom, amit nem akartunk megszakítani. Harry ajkai megtalálták a nyakamat, ami hol erősen hol pedig gyengéden kezdett el szívni. Behunytam szemeim, és átadtam magam az élvezetnek. Szemhéjam alatt mint egy kis film úgy villant be a kép, ahogy a gépek sípolnak engem pedig a kórteremből rángatnak kifelé. Mint egy rossz álom, sőt egy rettenetes kép. Felsíkítottam és szemeimet ellepték a könnyek. 
-Mi baj?- hirtelen kapta fel fejét Harry majd feltérdelt én pedig felültem. Mély levegőket vettem, s a nyakába borultam.
-Mond hogy nem okoztam fájdalmat, ugye nem bántottalak...- suttogott a fülembe.- Anne , mi baj?
-Nem akartam, sajnálom.- hadartam szipogva. Nyakhajlatába fúrtam az arcom, s össze szorítottam a szemeim. - Nem akarom soha többet látni.- mormogtam.
-Kit?Mit?- Harry eltolt magától.
-Láttam... a nagyit ... ahogy a gépek sípolnak, és...- nem tudtam befejezni Harry ajkai betapasztották az enyémet.
-Ne gondolj erre.- kezei közé fogta az arcom. - Nem szabad.

Felöltöztünk, majd újra lementünk a nappaliba. Egy forró teát kortyolgattam amit Harry erőltetett rám, hogy legalább legyen bennem valami ha már nem eszek semmit. A konyhába sürgött forgott míg én a tv-t bámultam, vagy is csak bambultam. A valóságba Harry telefonjának zenélése hozott vissza.
-Felvennéd, mindjárt... ott vagyok... csak... nem tudom... ezt innen ...kivenni.- hangja akadozott ahogy próbált valamit kiráncigálni valahonnan. 
-Háló?- szólaltam meg és vártam a másik fél válaszát. 
-Ann?- egyből ismerős volt a hang, de nem tudtam azonosítani, vagy is archoz kötni. - Paul vagyok.
-Hello.- félénken köszöntem.
-Harry?
-Pakol.- elnevettem magam ahogy hallottam hogy szenved valamivel.
-Tudnál neki szólni... hogy körülbelül 1 óra múlva be kellene jönnie az irodába?- Paul hangja nem volt magabiztos, kicsit furcsálltam.   
-Persze.
-Rendben akkor ott találkozzunk.
-Én is menjek?- lepődtem meg.
-Ha szeretnél, végül is tök mindegy.
-Rendben akkor szia.
-Szia Anne.
Letettem a telefont és kibattyogtam a konyhába megnézni szenvedő társamat.
-Megoldottam.- jelentette ki büszkén és kezében egy serpenyőt tartott.
-Gratula.- arcon pusziltam majd felültem a pultra mellé.
-Ki hívott?- érdeklődött közben pedig elővett pár tojást.
-Öhmm, Paul volt, el kellene menned az irodába...- lábaimat figyeltem amit mint egy kisgyerek lóbáltam előre hátra.
-Argh.- morgott egyet Harry mire rá kaptam a tekintettem. - Kihagyom.
-Miért?- vágtam rá.
-Mert nem akarlak itt hagyni.- kedvesen rám pislogott mire én egy mosolyt küldtem felé.
-Elleszek. De amúgy Paul mondta hogy ha akarok mehetek.- mosolyogtam tovább. 
-És lenne kedved eljönni?- Harry szeme felcsillant ahogy aprót bólintottam.
-Akkor azt hiszem felveszek valami kevésbé tragédiát.- néztem végig magamon, majd Harry után én is elnevettem magam. Felszaladtam a lépcsőn majd felöltöztem,natúr sminket pingáltam az arcomra, majd telefonomat a zsebembe csúsztatva vissza sétáltam a konyhába. 
-Nem fogsz fázni?- Harry elővette apáskodós énjét amin csak mosolyogtam.
-Nem tudom.- vállat rántottam.
-Te lány.- Harry magához húzott majd mohón megcsókolt.

***

Kiszálltunk a fekete Range Over-ből majd kézen fogva szépen besétáltunk. Harry oda biccentett egyet a pult mögött álló öltönyös férfinak majd a lifthez vitt. 
-A fiúk tudják?- kérdeztem a lift falának dőlve.
-Én nem mondtam.- Harry mélyen a szemembe nézett.
-Uhh.- dörzsöltem meg a homlokom ezzel kicsit elcsúsztatva a sapkám. -Azt hiszem ezután futhatunk még egy kört. 
-Nem lesz semmi.- magához húzott és szorosan megölelt. A lift ajtó kinyílt és négy mosolygós arccal találtam magam szemben. 
-Ann.- ugrott elsőként a nyakamba Niall.
-Szépség.- Liam kitárta karjait majd egy nagy ölelést után Zayn következett.
-Lou.- tártam most én szét a karjaim. Lou mint egy kisgyerek úgy mosolygott rám, majd megölelt. Szorosan fogta közre a derekam én pedig a nyakát öleltem át. Felkapott majd elindult velem. Én csak nevettem és Lou válla fölött átnézve szembe találtam magam Harry boldog arcával ahogy mosolyog rajtunk. 
-Csak óvatosan.- szólt ránk, vagy is inkább csak Louisra.
-Nyugi, nem töröm el.- válaszolt Lou kacagva. Bevitt a hatalmas ajtón, majd letett és boldogan kezdett el integetni mögém. Megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam egy kifinomult, ízléses még is poénos - mivel elég jól le reagálta Lou köszönését... ugyan olyan idiótán vigyorgott vissza és integetett is- emberrel. 
-Srácok.- biccentett. - Anne.- mosolygott rám kedvesen.
-Paul.- Niall is ugyan olyan " normálisan" köszöntötte Paul-t mint Louis. Nem tudom hogy tudja őket kibírni, szegény biztos nehezen alszik éjszakánként... csak vicc.
-A turnéról lenne szó.- kezdte el Paul. Harry mellém állt, mire én felnéztem rá, már nem láttam ugyan azt az őszinte mosolyt mint eddig. Komor arccal bámulta Paul-t. - Holnap este indulunk. -Harry állkapcsa megfeszült, én pedig lesokkoltam. Elmegy, ő is. 

------------------------------------------------------
Hello mindenki,
Most egy viszonylag hosszú résszel érkeztem ami nem tudom mennyire lett nektek esemény dús. Remélem tetszik és írtok véleményt :)♥

Txx


3 megjegyzés:

  1. nagyo jo lett es egyszeruen hihetetlenul jol irsz. Siess a kovetkezovel kerlek, es ha van idod es kedved velem foglalkozni akkor segitesz nekem beallitani a zenelajatszot kerlek??! :D
    *.*

    VálaszTörlés