2013. augusztus 10.

II. 1.- Utazunk.

Sziasztok. Hát itt a második évad 1. része :) Remélem tetszik, és komentáljátok majd a véleményeteket:) Köszönöm az eddigi biztató szavakat és a rengeteg pipát ♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Fél év telt el a balesetem óta. Azóta elég sok minden változott, körülöttem és ezáltal bennem is.
Nem olyan nagy dolgokra gondolj mint például a személyiség változás vagy hozzá állásom a dolgokhoz. Csupán eldöntöttem hogy kibújok a skatulyámból, és segítségemre a nagyi volt ott mindig. Bár szegénynek volt más gondjai is mint a 21 éves unokája... például a rák. Elvileg van egy új gyógymód ami segít neki 100% legyőzni ezt a harcot... a csatát már egyszer megnyerte, már csak a világháború maradt. A félév alatt szerintem minden olyan fontos dologra tudtam emlékezni ami sokat jelentett az életemben. Bár a nagyit mindig furcsálltam ilyen téren, az az amikor a múltról beszéltünk. A gyűrű és a nyaklánc még mindig rejtély ... de azért hordom őket. A tetoválás szintén titok, de nem rejtegetem. Talán majd egyszer, valaki, magyarázatot ad minden meg nem válaszolt kérdésemre."

Reggel arra keltem hogy a szobámat ellepi a meleg tavaszi levegő. Cuck aludt velem, ő vigyázott rám.
,
Chuckkal régi haverok vagyunk, talán már 5-6 éve. Imádom őt, és ő is imád engem. Talán rajta tapasztaltam meg azt a mondást miszerint "a kutya az ember legjobb barátja". Miután kikászálódtam az ágyból, elvégeztem a reggeli rutin dolgokat, pl. zuhanyzás,fogmosás,fésülködés,felöltözés.
Lazára vettem a dolgot, hisz mint szokásomhoz híven ma se fogok sok mindent csinálni. Lementem ittam egy tejeskávét és próbáltam valamit enni, de semmi étvágyam nem volt. Vissza térve a szobámba bekapcsoltam a laptopom, amit szerintem a balesetem óta nem is használtam. Hát igen, fél év az emlékezetem vissza hozásával telt, nem nagyon volt időm nettezni. Mikor belemélyültem az internet világába, egy lágy kopogás hozott vissza, és végleg észhez térülve kiszóltam hogy nyugodtan bejöhet.
-Szia Anne!-lépett be a szobába a nagyi egy nagy mosoly keretében.
-Sziaaaa.-ugrottam a nyakába, s egy nagy ölelés után mind ketten leültünk az ágyra. -Mesélj, miért jöttél?-kérdeztem izgatottan, hisz a nagyi csak akkor jön bejelentés nélkül ha valami életbe vágót akar közölni.
-Lenne egy kérdésem, vagy is kérésem.-kezdet bele.-A gyógymód ami segít...!-mondta de közbe vágtam. Az emberek beszélgetésébe való beleszólás és hozzászólás nah meg persze a közbe vágás az én területem, talán ez már egy mánia nálam!
-Baj történt?-néztem rá, és próbáltam egy kicsit megnyugodni, mert hirtelen a vérnyomásom az egekbe szökött.
-Nincs baj, csak egy kis bökkenő jött közbe. A klinikát ahová mennem kellene 2 hét múlva .. Londonba költöztették! És nem szeretnék kimenni oda egyedül, azért jöttem hogy megkérdezzem eljönnél-e velem!-kérdezte a nagyi és mélyen a szemembe nézett. 
-Persze hogy elmegyek veled!-mondtam neki boldogan és megöleltem.
-Tényleg?-kérdezte meglepődötten és viszonozta az ölelést.
-De anyut nem lesz könnyű meggyőzni...-jelentettem ki szomorúan és elkezdtem tanulmányozni a parkettát a szobámban. Hát oké.
-Ne aggódj majd én megoldom! Akkor pakolj össze, és holnap reggel indulunk!-mosolygott a nagyi, majd kiment a szobából. Sose volt ennyire izgatott, és soha nem hittem volna hogy együtt megyünk Londonba. Ez szuper.

*Másnap reggel*
-Jó reggelt!-jött be a szobámba apa.-Lent vár a nagyi. Siess.-mondta egy nagy mosoly keretében, és már el is tűnt. Én gyorsan össze szedtem magam, át váltottam a pizsamámat, csináltam valami arcot és megfésülködtem. A bőröndjeimet lehajítva  a lépcsőn szaladtam a nagyihoz. 
-Annyira várom már.-majd felkaptam a farmerdzsekim.
-Biztos nem akarsz inkább itthon maradni? Kérlek.-könyörgött anya, én pedig furán néztem rá.
-Nem lesz semmi baj, vigyázzunk egymásra a nagyival.-nevettem el magam, majd megöleltem anyut. A baleset óta kicsit túlságosan is aggódik értem.
-Indulhatunk?-kérdezte apa, majd kinyitotta az ajtót.
-Várj!-gyorsan berohantam a nappaliba és egy puszit nyomtam Chuck fejére.-Vigyázz anyuékra.
Megsimogattam, majd vissza mentem a cuccomért, amiket már apa kézhez fogott, és kifelé cippelt.
-Köszi apa!-kiabáltam neki bentről, majd elbúcsúztam anyától és az öcsémtől.


A reptérre érkezve izgatottan szálltam fel, és lestoppoltam az ablak melletti helyet, amit a nagyi nagyon szívesen oda is adott, mivel elmondása szerint, ő keresztrejtvényt fog fejteni.  Ezáltal nem fogja nézni a tájat, vagy azt ahogy épp lezuhanunk. Erre elnevettem magam, majd a nagyiba karolva, elindultam a gép felé.
Az út nem volt hosszú, lefoglalt a zene hallgatás és az ablakon kifelé való bámulás, a nagyi pedig az egész kis füzetkéjét megcsinálta. Mindig is csodáltam, tuti valami zseni. Én egy oldalt alig tudok meg csinálni, ő pedig pár óra alatt az egész füzetet.
A leszállás után a csomagokkal kifelé vettük az irányt. Ekkor kezdtem el egy kicsit félni, mi van ha egy újabb elmebeteg taxist fogunk ki? És még a nagyi is velem van... ! De nem kellett taxiért kiabálni mivel egy 30-40-es ( inkább 40.) évében járó kedves férfi állt meg mellettünk.
-Ildi!-szólt és megölelte a nagyit.-De jó újra látni.
-Tom, hogy vagy kedvesem?-örvendezett a nagyi, nekem pedig ekkor esett le hogy ő lehet Tom bácsi, aki most fog házasodni.
-És hát Anne!-lépett oda hozzám majd engem is megölelt.
-Hello!-mondtam bátortalanul, de viszonoztam az ölelést.
-Mehetünk?-nézett ránk, majd megfogta a nagyi táskáját.
-Persze, Anne?-nézett rám a nagyi, mire én csak bólintottam és elindultam utánuk.
Beszálltunk, majd egy fél óra múlva meg is álltunk egy hatalmas szálloda bejáratánál.
-Szállodában fogunk lakni?-néztem a nagyira kérdően. -Nem lesz ez egy kicsit drága?
-Az enyém a szálloda, és titeket bármikor szívesen látlak.-nevetett Tom, mire én elmosolyodtam és már ki is szálltam hogy szemügyre vegyem London utcáit.
-Szép igaz?-lépett mellém Tom.
-Mindig is itt akartam élni, de valahogy eddig nem sikerült.-szomorodtam el, de a táj újra mosolyt húzott az arcomra.
-Egyszer már igen!-szólt Tom, és egy mosollyal elindult a csomagtartó felé, hogy kivegye a bőröndöket.
-Ezt hogy érted?-léptem mellé, majd segítettem kirángatni a cuccokat.
-Jah, sehogy!-vágta rá majd elindult befelé. A nagyi már bent volt és nagyban beszélgetett egy nővel. Mikor mi is beértünk a nő felénk futott és Tom nyakába ugrott, majd megcsókolta. Mikor elváltak egymástól a hölgy felém lépet.
-Szia Anne, Kells vagyok!-mondta boldogan majd kezet fogott velem.
-Szia, de meg is ölelhetsz!-mondtam nevetve, mire ő is elmosolyodott és megölelt.
-A szobátok a legfelső emeleten van.-mondta Tom mikor beszálltunk a liftbe.
-Azt hiszem, ilyenekbe száll meg az elnök is, meg híres emberek sokasága. Nem?-mosolyogtam Tomra.
-Hát, igazad lehet.-szólt majd a lift kinyitotta az ajtajait és elindultunk a szobánk felé.
Belépve elcsodálkoztam, csoda szép volt minden. Tisztaság mindenhol és a kilátás pazar.
-Olyan "dejavu" érzésem van!-nevettem el magam, hisz lehetetlenség hogy én már jártam volna itt, tuti bekattantam vagy ilyenek. Tom és a nagyi csak mosolyogtak mint a vadalma, én pedig értetlenül néztem rájuk.
-Nah, pakoljatok ki, aztán megyünk várost nézni!-tapsolt Tom, majd kiment a szobából.
-Hát nem nagyszerű hogy eljöttünk...-szólt boldogan a nagyi. Én is elmosolyodtam, hisz rég láttam őt ennyire boldognak, pedig még mondhatni nem is nyaralni jöttünk, hanem a klinika miatt.
Gyorsan kipakoltunk, majd elindultam a halba. 
-Mehetünk?-kérdezte Kells.-Ildi nénit hol hagytad?
-Azt mondta hogy most ez inkább kihagyná, elvileg van valami fontos elintézni valója ... gondolom a klinika.-szóltam, majd a telefonomat zsebre téve vártam hogy elinduljunk.
-Akkor menjetek ketten csajok, vásároljatok. Kells ismeri az összes jó butikot.-nevetett Tom.
-Nem biztos hogy a nagyi örülne ha se perc alatt elkölteném a pénzünket.-mondtam egy kicsit csalódottan, mert jó lett volna Kellsel körbe járni London üzleteit.
-Akkor egyezzünk meg valamiben.-kezdte el Tom, egy hatalmas vigyorral az arcán.-Van egy barátom, a szemben lévő Nando's üzletlánc egyik tulajdonosa. Oda adom az egyik kártyám, ha nála dolgozol egy kicsit.-mosolygott, majd Kellsre nézett.
-Pincérkedés?-csodálkoztam el.
-Persze.-vágta rá Tom.
-Nagyon szívesen...-mondtam boldogan, hisz tök jó dolog lehet Londonban pincérkedni. És legalább szerzek egy jó pontot a nagyinál és Tomnál is, nah meg persze a bankkártyáját.
-Akkor szívem, hol a kártya?-nevetett fel Kells, és a kezét Tom felé nyújtotta.
-Máris!-mosolygott, majd előhalászott egyet a pénztárcájából. A kezembe nyomta, Kellsnek pedig adott egy búcsú csókot.






8 megjegyzés:

  1. Tetszik. Nagyon jó lett. Nincs benne semmi érdekes. Csaknau teszi azzá hogy nincs benne a drága Harry :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. semmi érdekes X"D ?? okésbiztos:D örülök hogy tetszik! :D

      Törlés
  2. Nagyon jó tetszik! ^^ Remélem hamarosan fog emlékezni a fiúkra. :D Kövit gyorsan :))

    VálaszTörlés
  3. Hjáááj. Közölnöm kell veled, hogy ez a megjegyzés egy illúzió, mert már réges-rég megöltél. Mondd meg nekem mit csináljak? Én ezt nem bírom! Két blogodat olvasom és mindkettőtöl falramászom (ez azt jelenti, hogy imádom).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :)) Amúgy te se panaszkodhatsz ;) én meg a te blogodat imádom ... ( szépszóvalennyi) :DD

      Törlés
  4. Nagyon de nagyon jó lett :-) várom a kövit <3

    VálaszTörlés