2013. augusztus 2.

Part 27.- Olaszország

Sziasztok, nagyon szomorú vagyok ... csak 2-en kommenteltek és csak 1-2 pipa volt ..:! Nem tudom miért van kihalva az oldal, de akkor vissza hozom ...-> 5 komment vagy 5 pipa és teszem a kövit!!! ( nagyon nagyon nagyon szomorú vagyok! ) Legalább azt pipáljátok ki hogy "elolvastam" ... kérlek! (♥)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Reggel mi voltunk Harryvel az utolsók, de rendes családhoz híven meg vártak a reggelivel.
Mikor mindenki elkészült a bőröndöket levittük a nappaliba és egy kicsit szomorúan leültünk a kanapéra.
-Délután 3-kor indul a gépünk.-mondtam szomorúan és Harry vállára döntöttem a fejem.
-Mit csináljunk...?-nézett körbe Lou, de mindenki csak megrántotta a vállát.
-Ha nincs programotok, akkor segíthetnétek kitakarítani a házat..-mosolygott anya és megállt a nappali ajtajánál.
-Ne máááár!-jelentettem ki, mindig is utáltam a nagy takarítást.
-De legalább csinálunk valamit!-mondta Niall egy nagy mosollyal.
-Hát, oké. Ha ti az utolsó napon takarítani szeretnétek, nekem-nyolc!-álltam föl, és elindultam a konyha felé.
-Anne,elmennétek Harryvel bevásárolni?-kérdezte anya, és Harryre mosolygott.
-Harry?-fordultam hátra, mivel nekem ez az ötlet jobban tetszett mint a takarítós.
-Okés...-állt föl ő is és elindult az ajtóhoz.-Akkor mindjárt jövünk!-mosolygott.
Beszálltunk anyu kocsijába és meg sem álltunk a bevásárlóközpontig, onnan pedig már csak befelé vezetett az út.
Annyi cuccot vettünk hogy mire kipakoltuk otthon, beletelt egy évbe, nah jó nem , de senkinek se jutott eszébe segíteni...!
-Kösz a segítséget...-köhintettem oda a fiúknak a kanapéra, mikor letettem az utolsó két szatyrot.
-Szívesen...-mosolygott Lou.
-Irónia.-jelentettem ki, és elnevettem magam. Felmentem a szobámba és leültem az egyik babzsákfotelbe.
Az aggodalom még mindig bennem volt, tudtam hogy nem lesz könnyű újra végig csinálni a kemo-terápiát, főleg hogy ilyenről a nagyi hallani sem akar.Szuper. Az életem egy olyan hullámvasút lett, amiről régen még álmodni sem mertem. Minden olyan dolog megtörtént velem amiről 16 évesen csak álmodoztam. Minden tettem és rám ható dolgok csak jók voltak. És most bejött a karma, az az minden jó után jön valami rossz. Hát én ez kaptam, lehetett volna gyengébb és kevésbé fájdalmasabb, de hát ez a valóság és ha kell akkor mosolyogva kell végig csinálnom, hisz mindig is azt akartam hogy ne én legyek a leggyengébb láncszem.
Szerintem ez eddig nem nagyok sikerült, mivel minden egyes baj miatt , eltűnök és sírok. Hát gratula Anne.
A gondolkodási folyamatomat ( ha lehet annak nevezni) Niall szakította félbe.
-Szia, bejöhetek?-nézett rám boci szemekkel és az ajtóba várta a válaszom.
-Persze...-mondtam és feljebb ültem, mivel már szinte feküdtem a fotelben.
-Baj van?-nézett rám és leült a másik fotelbe.
-Nincs...-vágtam rá. Erősnek kell látszanom, nem szabad megtörnöm...!
-Hiányoznak a régi idők...- nyögte ki és mélyen a szemembe nézett.
-Nekem is.-mosolyodtam el.
Hát igen a régi idők, amikor még csak a Nando'-ba beszélgettünk, amikor ketten jártunk le a partra, és csak nevettünk. Nekem is nagyon, de nagyon hiányoznak , de hát nem minden úgy alakul mint ahogy azt az ember szeretné. Én is szívesen itt hagynék mindent és mindenkit, de a kötelesség tart és vannak szabályok, amiket be kell tartani. Egy kisebb-nagyobb csönd lepte el a szobát. Egyikünknek sem volt kellemetlen, de azért egy kicsit furcsálltuk hogy nem nagyon van miről beszélgetnünk. Pedig régen elválaszthatatlan barátok voltunk, és még a fú zöldességéről is tudtunk mit beszélni vagy épp röhögni.
-Nem tudom mi történt...!-jelentettem ki és csak bámultam magam elé.
-Én tudom...-mondta szomorúan és felállt.
-Ezt hogy érted?-néztem rá egy kicsit meglepődve.
-Amióta együtt vagy Harryvel.... engem kompletten levegőnek nézel!-jött ki belőle a mondtad amitől bennem megállt a lélegzet vétel is.
-Hogy micsoda?-pattantam én is fel. -Ez meg miért mondod?-léptem közelebb hozzá, mivel ő már elindult az ajtó felé.
-Csak néz magadba Anne, nem olyan vagy mint régen.-szólt és kiment, az ajtót bevágta maga mögött. A nagy csapódástól megrezzentem és értetlenül álltam a szoba közepén. Pont Niall aki most haragszik rám, pedig én nem változtam meg... vagy még is? Nem tudom. Semmit sem tudok. Semmit nem csináltam és most én vagyok a rossz? Nem értettem a helyzetet, nem értettem semmit az ég adta világon, és fájt hogy Nill ezt mondja, nagyon fájt. De nem akartam sírni, nem akartam megint megtörni.
Elegem lett mindenből. Beálltam a zuhany alá, hátha segít.. nem lett jobb. Felöltöztem és kimentem a szobámból. Lementem a lépcsőn, elhaladtam a nappali mellett , benéztem... a fiúk épp a kanapén ültek Paulal és gondolom Olaszországról beszéltek. Én megálltam egy kis időre, de nem kellet volna. Mindenki hirtelen felkapta a fejét és elkezdett értetlenül bámulni rám, én Niallre néztem aki fapofával bámult rám. Idegességemben kivágtattam és a bejárati ajtót bevágtam magam mögött.

Csak sétáltam és sétáltam, a lábaim már fájtak a magassarkútól, de hát az okos Anne, ilyet vesz fel ha megint eltűnni készül. Istenem de sötét ember vagyok!
Megint csak megfutamodok a dolgok elől, megint eltűnök és majd megint valaki rám talál és ez így megy örökön -öröké. Mikor már feladtam a sántikálást leültem egy épület mellé, és csak néztem ki a fejemből. Úgy nézhettem ki mint egy hajléktalan csak épp nem voltak szakadtak a ruháim és nem kéregettem pénzt. 
Untam azt hogy amióta csak az eszemet tudom, ok nélkül hibáztatnak az emberek. Sose fogom felfogni miért jó ez nekik és hogy mit tettem én azért hogy ezt érdemlem. De ha Niallnek igaza van? De Harry miatt nem is változtam meg, ugyan az az Anne Clever vagyok mint 1 évvel ezelőtt, aki a tésztával a nyakában szedegeti a tányérdarabkákat a földről. Vagy is hát azóta modellkedem és egy Nando's-t vezetek amit Adam rám bízott, vagy is csak távkapcsolatban kommunikálok Alex-el aki helyettem figyel ott mindenre. Ugyan az vagyok, csak szimplán élem az életem. Jó talán igaza van hogy nem csinálunk már olyan dolgokat mint régen, de hát akkor is ...! Ő turnézik, nekem pedig ott van Harry, vagy is nem tudom ... ez bonyolult. Minden nap vele vagyok, vagy ha nem is közvetlen vele, de mindennap lát és beszélgettünk. Nem értem mi lehet a baja, és miért utált meg ennyire,  vagy legalább is miért nem mondja el a teljes gondját. 

Mikor a telefonom kijelzőjére pillantottam gyorsabbra vettem a lépteim számát, késésben vagyok. 
Beléptem a házunk ajtaján és az éppen induló fiúkkal találtam magam szemben.
-Nah végre, hozd a cuccod Anne!-sóhajtott Paul és engem kikerülve kilépett az ajtón, őt pedig követték a fiúk. Harry volt leghátul és mikor mellém ért egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia anya, szia apa..-köszöntem el tőlük és mindenkinek adtam egy-egy puszit az arcára.
-Vigyázz magadra..-szólt utánam anya mikor már kiléptem az ajtón. A bőröndjeimet bevágtam a  busz oldalára kialakított kis helységbe majd felmentem a buszra. Mindenki nagyban nevetgélt, csak én voltam ilyen unott és ideges, vagy is csak szomorúan ideges..!
-Hova mész?-jött felém a kérdés Harrytől.
-Szerinted?-vágtam vissza neki. Bár nem kellett volna mivel ő csak értetlenül nézett rám és furcsállta hogy hirtelen ilyen bunkó lettem.
-Baj van?-csatlakozott Zayn, én pedig a vállamat megrántva bementem a "szobánkba". Bemásztam az egyik kis ágyra ami két oldalt volt elhelyezve, ilyen kis kuckó szerűségnek felel meg. Behúztam a függönyt és egy kicsit kényelmetlenül összekuporodva elkezdtem a telefonom nyomkodni.


Hosszú út volt míg meg érkeztünk Olaszországba. Az úton egyszer sem szóltam a fiúkhoz, ők pedig csak kérdően meredtek egymásra és értetlenül figyelték minden mozdulatom. Mikor leszálltunk, a meleg levegő mindenki megcsapott.

-Nah akkor megyünk az interjúra fiúk...-intett Paul nekünk.
-Ann te jössz?-kérdezte Zayn mire én csak megráztam a fejem.
-Miért?-lépett oda Harry.
-Ti interjútok .. én el leszek .. nah szia!-nyomtam egy puszit a szájára és ölbe tett kézzel vissza mentem a buszba.
Mikor már a fiúk elmentek én gyorsan át öltöztem és lementem a vízpartra. Találtam egy olyan részt ahol nem voltak rengetegen. Letelepedtem a törülközőmre és napoztam egy kicsit. Töltöttem egy képet twittere hogy anyuék tudják nem lett bajunk az új alatt. Meg hát azért is, nem mindenki napozhat lent a tenger parton.
Mikor már meguntam a napozást és a vízben való álldogálást, elsétáltam a parton lévő kis bárpulthoz. Kis hangulatos volt, benne egy nagyon szimpatikus, félmesztelen fiúval.
-Hello.-köszöntem egy nagy mosollyal. A fiú épp egy másik vendéget szolgált ki, de ahogy oda köszöntem rám kapta a figyelmét és egy vigyorral üdvözölt majd csak egy kicsit látványosan végig mért.
Én erre önkénytelenül is felkuncogtam, és ráültem az egyik bárszékre.
-Mit hozhatok?-kérdezte a fiú egy nagy mosoly keretében és most már minden figyelmét rám szegezte.
-Nem is tudom... specialitás.. ajánlat ?-mosolyogtam és a fülem mögé tűrtem egy tincset amit éppen össze-vissza fújt a tengeri szellő.
-Már is hozom...-szólt a fiú és elfordult egy kicsit, de nekem még így is oldalt állt, így láttam az arcán megjelenő kaján vigyort.-Remélem a kókusszal nincs ellenvetésed ... vagy inkább citrom-lime össze állítás?-nézett felém.
-Citrom-lime.-mosolyogtam és tovább figyeltem amit ott ügyeskedik. Mikor megkaptam az italom, a fiú még akkor sem tágított , hiába álltak már vagy ketten a pult túl oldalán. Két kezével meg támasztotta a bent lévő kis pultsor szélét és úgy figyelt. Körübelül csak 50cm-re lehettünk egymástól, és csak most vettem észre hogy milyen szép az arca, ahogy kék szemei csak úgy rikítanak és ahogy szőke dús haját ide-oda fújja a szél. Kidolgozott teste és karja ahogy támasztotta magát kicsit megfeszültek így még vonzóbb külsőt adva neki. Ahogy megvillantotta hófehér mosolyát bennem össze dőlt minden.
-Itt fogsz végig állni?-kérdeztem mosolyogva, majd beleittam az italomba.
-Hát, ha nagyon szeretnéd...-mosolygott, én pedig elnevettem magam.
-A túl oldalon is várnak rád.-biccentettem mögé, mire ő megfordult .
-Várj egy kicsit, mindjárt itt vagyok!-kacsintott és elsétált a pult túl oldalához. Én az alkalmat kihasználva lehúztam az egész üdítőt ami egy kicsit rumos volt, és a pénzt a pohár alá helyezve egy hangos köszönéssel eljöttem. A baj csak az volt hogy a fiú nem adta fel és utánam jött.
-Várj, miért mész el?-futott utánam és mikor már útól ért a kezemnél fogva vissza fordított hogy szemtől szembe legyek vele.
-Mert meg ittam, és csak ennyit akartam.-jelentettem ki és elindultam volna ismét, csak hát megint vissza húzott. Szorosan hozzám simult, amitől teljesen elolvadnék ha nem lenne nekem Harry. De épp ez az, az akit egész életemben szerettem most az enyém, és nem fogom egy parti mixer fiúk csábos mosolyáért elhagyni.
-Bocs, de van barátom!-mondtam és a kezem segítségével eltoltam a mellkasánál.
A fiú teljesen lefagyott és csak állt ott. Én nevetve vissza mentem a törülközőmért és elindultam haza. 
A fiúk már a buszban ültek és mindenki ki volt öltözve.
-Hova mentek?-kérdeztem mosolyogva.
-Mi az már nem haragszol ránk?-fordult felém Liam, csodálkozó tekintettel.
-Ne kezd el..-nevettem és a törülközőmet bedobtam az ágyamra.
-Amúgy vacsorázni megyünk, és te is jöhetnél...-mondta Lou és könyörgő szemekkel nézett rám.
-Elegánsban?-néztem körbe, és egy nagy mosolya magamra zártam a szoba ajtaját. A fiúknak leesett hogy öltözködöm és ezáltal elmegyek velük. A fiúk nagyon ellehettek, mivel csak a nevetésüket hallottam. Gyorsan lezuhanyoztam majd felkaptam valami "elegánsat" és kimentem hozzájuk.
Mindenkitől kaptam egy elismerő bólintást és már indultunk is, Harrytől még egy hosszú csókot is kaptam.
Az estét élveztem, jó volt étteremben enni, és még Paul is velünk tartott. Olyanok voltunk mint egy nagy család. Ahol éppenséggel Niall még mindig "csúnyán" néz rám.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett!:) Siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
  2. Szuper jó lett! :) Gyorsan a kövit! :D

    VálaszTörlés
  3. Jó lett ez a rész is, és rakd ki minnél gyorsabban a kövit :)

    VálaszTörlés
  4. Jó lett és ne legyél már szomorú nekem egy komi se jön :// örülj ja legalább van egy két. De amúgy jó lett. Kövit :D

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett!!! Siess a kövivel!!! :)

    VálaszTörlés