2013. szeptember 16.

Egy darabka magamból!

Sziasztok! Nem akarok senkit ezzel traktálni! Előre szólók a bejegyzés RÓLAM és a mostani "világomról" szól. Ha nem akarsz lelkizni és a kitálalásomat olvasni akkor inkább zárd be az oldalt!! Én előre szóltam! ( :) )

Tudom hogy nem mindenkinek van kedve egy "blog író" siránkozását olvasni... de már nem tudom magamba tartani a dolgot, és jelen pillanatban nem is állok olyan lábon hogy ezt bárkinek elmondhassam! ( remélem rátok számíthatok, egyetlen kis olvasóim ♥)

Talán az egész ott kezdődik hogy túlságosan is meg akarok mindenkinek felelni!
-az iskolában
-a blogírás területén
-itthon
-mindenhol!

Tudom hogy nem az enyém a legjobb és a legtökéletesebb blog. Tudom hogy van még mit tanulnom, és hogy ez csak rajtam múlik. Azt is tudom hogy van ennél az oldalnál 100 másik jobb, és van olyan is ami már az első bejegyzésnél kap 40 felíratkozótt és 10.00 oldalmegjelenítést. Nem azt mondom hogy nem tökéletes ez ami eddig sikerült, mert eszméletlenül boldog vagyok hogy TI legalább vagytok nekem. De valahogy még is "lemaradva" érzem magam, mert épp nem tökéletesen harmonizál a fejlécem az oldalhoz, és hogy nem XY betűtípussal van a cím. Hogy nem kis csillám a kurzor, és  hogy lehetne szebb és jobb is.
Elfogadom mindenki tanácsát, kritikáját. De miért sablon blog ha egyszer én írom és az én fejemből pattan ki a mondtad vagy épp a bekezdés. Miért?!
Ezek azok a dolgok amik így mindig egy kicsit elásnak. Bevallom hogy nem azért nincs már napi szinten rész, mert nincs ötletem... mert higgyétek el már leírtam magamban vagy 30 részt. De valahogy nem érzem hogy bárkit is érdekelne ez a kis valami amit néha megnyitnak.( akinek nem inge, ne vegye magára)
Több mint 20 blognak vagyok a felíratkozója, és mint "bloggerina" tudom hogy mennyit számít egyeseknek egy pipa vagy komment. Ezért ahol tudok csak nyomot hagyok magam után.
Annyi jó ... sőt tökéletes sztorit olvastam már, hogy szégyenembe elbújnék. Az össze írót akinek a blogját olvasom titkon irigylem is, mert elképesztő hogy egyeseknek milyen tág a szó kincse, és milyen eszméletlen a fantáziája, nah meg hogy milyen pontosan tudja leírni például az adott helyzetek sokaságát.
Én emellett elbújhatok.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az életem ami mostanság egy gyorsasági vonathoz hasonló, nem azért mert rohanok. Hanem mert olyan "álmaim" vannak amihez 18-19 évesnek kéne lennem. Idióta vagyok tudom.
Nem nagyon szoktam senkinek se mesélni a terveimről mert félek, kiröhögnek. Pedig ez vagyok én ... sajnos álmokból építek várat. Nem mondom hogy nem akarom őket betejesíteni vagy épp valóra váltani, de addig annyi idő van még..! Lehet hogy holnap reggel elcsap egy busz! ( ahh megkönnyebbülés lenne a világnak!) Örök álmodozónak nevezem magam, és remélem hogy ez mindig is meg marad. Vannak terveim a jövőmet illetően.... vannak.... vagy lesznek... vagy felakasztom magam! ( höh :D)
Senkinek nem tudom elmesélni, miért sírok éjszakánként, és hogy miért omlok össze legbelül.
Senki nem kérdezi hogy miért vagyok szomorú.... mert sose mutatom... így esélyük se lenne rá kérdezni.
Okos vagyok .. pacsi nekem*
A mosoly és a nevetés az én egyetlen támaszom a napjaim túl éléséhez. És remélem hogy így új osztályba/iskolába kerültem talán a barátaim is a segítségemre lesznek.
És remélem ti se tűntök el a homály fekete fátylában.
( Szeretem az életet nem erről van szó, nem mindig vagyok "depis" vagy hogy mondják... de már 2-3 hónapja ez van.. és ez rohadt szar! Meg kell változnom ... azt hiszem!)

Ui.: Nem szándékoztam senkit fárasztani ezzel, bocsánat.
És nem azért nyaggatlak titeket mindig hogy -Pipa, meg komi!- mert tudom hogy van jobb dolgotok is... de ezen a téren ami a blogot érinti ... csak a ti véleményetekre számíthatok.
Nem tudom mikor fogok részt hozni, lehet hogy soha... nem tudom! De tényleg sajnálok mindent! A szörnyűbbnél szörnyűbb részeket és... mindent! Szerintem ez az a blog vagy ahogy mondanák "sablon történet" ami senkinek sem hiányozna !


3 megjegyzés:

  1. Tiff sose add fel mert mindig meg éri harcolni valamiért még ha nem is tudod miért. Aki nem is próbálja meg az veszített de aki még nem adta fel még nyerhet. Szóval ne keserdj el semmiért és merj álmodozni. Én mindig itt leszek neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy tudom vagy nem tudom hogy ez nem egy jó kedvű bejegyzés de... ejtettél szót arról hogy nem tetszik a fejléc vagy ilyesmii... amúgy.. unalmamban gondolkodtam egy kicsit és te jutottál eszembe... meg a fejléced... és csináltam neked.. egyet. Csak nem tudom hogyan küldjem el vagy ilyesmi... és amúgy a történeted azért tűnik sablonosnak nem azt mondom hogy az... Hanem hogy biztos elég sok blogot olvastál és az elején ezek a történetek motoszkáltak a fejedben... amúgy ha a fejléc ugyében akarnál valamit nyugodtan... irjál... és ha nem tetszene Szívesen csinálok neked... úgy érzem kezdek bele jönni. De csak szólok egyszerű de... raj xD majd beszélünk de csak ha rá érsz és van hozzá kedved.
      Puszi Dodge

      Törlés
  2. Szerintem akik szeretik a blogod azok kozul senkit nem terheltel le azzal h kiadtad magadbol ami mar belulrol "szurt". Nekem nincsen blogom igy nem tudhatom hogy milyen mikor valaki kommentel vagy pipat hagy, de gondolom hogy jo erzes lehet mert tudod , hogy kikre szamithatsz tovabb. Nagyon szeretem a blogod es nagyon tetszik is!!;) Remelem hogy nem fogod abba hagynii, mert szerintem nem csak nekem "hianyozna".<3

    VálaszTörlés