II 8.- Képek.

Sziasztok :) Háááááát itt a rész ♥ Remélem tetszik, nekem nagyon bejött, volt már jobb is - de ez most valahogy más hogy tetszik-. Remélem mindenkinek jó a suli, Én bevallom már most IMÁDOM ♥ Tudom hülyeség ilyet mondani, de olyan jó fejek az osztály társaim... eddig ;) :DD Nah nem dumálok, olvassatok. xPuszix *Tiffvotlam*
ui.: 12.000 oldalmegjelenítés *o* kb. így néztem ki! Imádlak titeket :) viszont a felíratkozások száma maradt 21... nem baj :) de lehetnénk többen ;)

'~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~'

***Harry***

Cuccokkal a kezemben próbáltam bejutni az ajtón. Utolsó próbálkozásomat is eljátszva, kettőt rúgtam az előttem lévő akadályba. Reméltem valaki meghallja oda bentről.
-Niaaalll! Az istenit, nyisd már ki!-kiabáltam, és már majdnem eldobtam a zacskókat, csak hogy bejussak.
-Bocsi!-tárta ki az ajtót, én pedig szó szerint be estem.
-Hagyjuk.-nevettem. Lepakoltam a konyhába, majd ledobva a dzsekim beléptem a nappali küszöbén. Szemem a bent nevetgélő társaságra fogtam és furcsán néztem rájuk.
-Hello.-köszöntem, és körben néztem az arcokon.
-Mizu?-kérdezte Calum, majd intet egyet.
-Fáradt vagyok, veletek? Hogy- hogy itt?-mosolyogtam, és lehuppantam az egyik fotelba.
-Elütjük az időt, egy kis beszélgetéssel.-nevetett Michael.
-Mivan?-nevettem én is, hisz Michael értetlenül nevetett össze vissza, és Ash felé pillantgatott.
-Ash mással ütné el az időt.-nevetett még mindig, erre a többiek is felkuncogtak. Ashton egy díszpárnát vágott a gitároshoz, és ő is elmosolyodott.
-Hogy érted hogy mással? Mit akarsz csinálni?-hoztam föl az ötletet, mivel én is untam magam egy kicsit.
-Inkább más valakivel... Harry!-bökött vállba Luke.
-Nah jó, most már mondjátok el mivan, mert tényleg nem értek semmit.-nevettem, de megpróbáltam figyelni is.
-Azt hiszem rólam van szó.- mondta egy lágy hang az ajtóból. Oda kaptam a fejem, és megláttam Őt. Azt hittem soha nem fogom látni, hogy eltűnt, kiszállt az életemből. Erre itt van, a házunkban.
-Anne?-pattantam fel, mire mindenki rám szegezte a tekintettét.
-Harry.-jött oda hozzám kedvesen és megölelt.
-Azt hittem hogy már nem is foglak látni.-szólalt meg, bennem pedig megindult az a bizonyos bizsergés mikor elváltunk egymásól.
-Hát most itt vagyok.-mosolyogtam. Mindenki furán nézett ránk, kivéve Niallt. Ő tudja hogy mi a helyzet, miért is ne tudná... ő is át élte az egészet.
-Nah akkor fiúk, este találkozunk. Remélem.-kacagott, és felkapva a táskáját az előszobába indult.
-Már mész is?-kérdeztem, mire Niall furán kezdett rám nézni. Én csak megrántottam a vállam, és elindultam Ann után.
-Este vissza térek, ne aggódj.-nevetett.-Szia.
-Szia.-mondtam halkan, és becsuktam mögötte az ajtót. Vissza mentem a nappaliba, ahol 4 fürkésző szem és egy mosolygó Niall várt.
-Ez meg mi volt?-fakadt ki Luke, majd hatalmas nevetésbe kezdett.
-Várj, már mész is... ohhh.-gúnyolt ki Michael.
-Hallod, maradj már te idióta.- és hozzá vágtam egy kezembe kerülő párnát.
-Tetszik a csaj?-oda fordultam Ashtonhoz, majd vállat vontam.
-Nem rossz.
-Hát neked aztán tényleg teljesen mindegy.-nevetett Calum.

***Anne***

Megálltam a lépcső tetején. A hajamba túrtam és egy mély levegő után könnyek gyűltek a szememben.
-Mi a frász történik itt?-kérdeztem magamtól.-Hogyan kerül ide Ashton és Harry?-legszívesebben ordítottam volna, de nem volt erőm. Haza siettem, és bedőltem a szoba ajtaján. Kutatni kezdtem és egy idő után egy nagy sóhaj keretében letekertem a Jack Daniel's kupakját majd inni kezdtem.  A földön ültem, a zene bömbölt és nem érdekelt semmi. A legfelső emeleten csak mi vagyunk így a zene nem hiszem hogy bárkit is érdekelt volna, az ajtót bezártam így senki nem fog berontani. Az első korty nem jött annyira be, nem vagyok alkoholista vagy olyan aki annyira de annyira bírja a piát.
A könnyeim folytak, de hogy miért azt még magam se tudtam. Csak jött az egész, úgy ahogy van. Idióta vagyok tudom. A földön fekve éreztem ahogy a hangfalaktól egy kicsit rezeg az egész. Mély levegőket vettem, és a 2 fiúra gondoltam felváltva.
Már vagy az egész üveget meg ittam, mikor feltápászkodtam és elkezdtem a szobám felé menni. Kinyomtam a kinti zenét, és a szobámban egy kicsit halkabban de bekapcsoltam a rádiót. Leültem az ágyra, és a fejemet támasztottam. A gyűrűt kezdtem el nézegetni az ujjamon.
-Honnan szereztelek? Kitől vagy?-kérdeztem egy halvány mosollyal, mintha válaszolna?! Kezdem azt hinni hogy bekattantam. Lehúztam az ujjamról és forgattam a kezemben, nézegettem, csodáltam. Egyszer csak a földön koppant...kiesett a kezemből.
-Ügyes vagy!-jellemeztem magam, és behajoltam az ágy alá hogy megkeressem. -Hopp itt vagy!-nyúltam be érte, de valami máson is megakadt a szemem. Egy  fadoboz. Feltettem az ágyra és kinyitottam, egy kis kulcs is volt hozzá ami a zárjában volt. Kitárva a dobozt nem láttam mást csak képeket. Képeket amiken és vagyok, Niall és a többiek. Mosolyogva néztem őket, a régi szép emlékek, amikre nem nagyon tudok emlékezni.  Aztán a kezembe került egy köteg más fajta kép, én voltam rajta és Harry. -Hogy mivan?-akadtam ki, mivel a képeken ölelgettük egymást és meg is csókolt.
-Mi a szar?-nyögtem ki, majd tovább nézegettem a képeket, egymás után lapozgattam a kezemben, és a könnyeim ismét utat törtek maguknak. Össze zavarodtam... teljesen.
-Ezt a számot pedig H. küldené egy csoda lánynak.-szólalt meg a rádióban a pasi. Én oda kaptam a fejem - hogy minek azt nem tudom- háromszorosára nyitottam a szemem, és patakokban folytak a könnyeim. Hallgattam a ZENÉT és a "közös" képeinket nézegettem.
-Miért nem mondtátok el?-suttogtam, és a szemeimet törölgettem. A zene még mindig ment a szövegétől ismét elkapott a hév és a sírást nem tudtam abba hagyni.

Amikor abba maradt a dal, a rádió zsinórját egy erős mozdulattal kitéptem a konnektorból.
-Hazugság!-kiabáltam és az üres piás üveget a kukába vágtam. A telefonom nagyon villogott az asztalon, így oda léptem és megnéztem.

" 14 nem fogadott hívás - Nialler"

-Menjetek a p*csába!-jelentettem ki és a telefont a zsebembe dugtam. A fürdőbe mentem és lemostam az elkenődött sminkem. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Hiába voltam piás,a  célomat tudtam el megyek arra a rohadt partitra, és kiderítem mi a franc folyik itt. Kiderítem hogy mi közöm nekem Harryhez, és miért smárolunk szinte az össze képen. 

A fiúk partija beöltözős buli lett. Mivel a kedvem nem volt az egekben, kivéve a pia miatt amitől néha nevetgéltem saját magamon - az üres szobába- így egy egyszerű ruhát választottam. Úgy is tök mindegy miben megyek, nem maradok sokáig. Mikor megnyugodtam és a pulzusom is normális lett, lebotorkáltam a szálló elé és fogtam egy taxit. A ház elé érve egy mély levegő után kezdtem csak el menni, a fejemben pedig csak egy szó visszhangozott.  Harry.