2013. július 29.

Part 23.- hamarabb indulunk ... !

Helló mindenki :) Itt egy boldog író jelentkezik ...:D egy csomó komment után, tegnap lett 3-om új felíratkozóm is... Nem hittem a szememnek ... de tényleg ! Nem tudom elégszer meg köszönni , köszi, köszi, KÖSZIIII ♥ :) 
ez egy kicsit lapos rész lett, de hát +37-ben X"D nah jó nem keresek kifogásokat :) remélem azért tetszik ;)
∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞
Reggel boldogan ébredtem, hisz ki ne lenne boldog ha élete szerelme karjában ébredhet.
A reggeli készülődést, egy hangos zene zavart meg, pontosabban a telefonom csörgött. Csak egy baj volt, a zenét hallottuk csak épp a telefont nem találtuk. Hosszas keresgélés után, Zayn lett a megmentőm.
-Meg vaaaan!-kiáltott fel és felemelte a telefonomat ami még mindig csörgött.
-Köszönöm!-és már kézhez is fogtam a telefont hogy felvehessem. Anyukám hívott, én pedig boldogan szóltam bele.
-Szia anya, mizujs?-kérdeztem és kimentem a folyosóra mivel a fiúk elkezdtek rohangálni és ordítozni, mivel Niall a sapkáját, Lou a cipőjét és Liam pedig a napszemüvegét nem találta.
-Szia kicsim , mikor jöttök ?- jött a kedves hang a telefonból.
-Hát szerintem holnap hajnalban érkezünk...!
-Rendben, hívj vagy üzenj ha leszálltatok.
-Okés, Szia!-mondtam majd letettem a telefont.
Vissza mentem a fiúkhoz és segítettem nekik megkeresni a hiányzó cuccaikat. 

A próba után mindenki szépen vissza pakolt a bőröndjébe hogy  eltudjunk majd indulni egyből a koncert után. Mikor már mindenki végzet fáradtan terültünk el hol az ágyakon hol pedig a kanapén. Mindenki nagyon őrült, főleg én, hogy lassan újra láthatom a szüleimet. A boldogságunknak egy erős kopogtatás és egy vér vörös fejjel berohanó Paul vetett véget.
-Srácok, baj van!-jelentette ki és bekapcsolta a tv-ét, épp a híradó ment.
-Ez meg mi ?-értetlenkedtem mivel egy stadiont mutogattak ami leégett. 
-Nem itt volt próbánk ma?-szólt Niall és fel hangosította  a tévét, nem mintha így nem hallottuk volna de hangosabb beszéd jobb érthetőség.
-De...-mondta csalódva Paul.- A stadiont ahol ma próbáltunk , a távozásotok után egy órával olyan tűz sújtotta hogy szinte minden cuccunk leégett!-jelentette ki és elő húzta a telefont a zsebéből.
-Micsoda ?- néztem rá, és nem akartam elhinni amit mond.
-Szóval tök simán mi is felgyulladhattunk volna?-kérdezte Zayn és értetlenkedve fordult Paulhoz.
-Most akkor mi lesz?-mondtam , mert már semmi sem volt világos. 
-Elmarad a koncert!-mondta Paul és letette a telefont. 
-Ez most komoly?-állt föl Harry és idegesen elkezdett járkálni.
-Igen, nem tudunk mit csinálni... ez van ! Őrüljünk hogy nem esett bajotok!-mondta Paul.-Nah akkor viszont már most eltudunk indulni Annehez, és előbb tudunk Milánóba is menni! Egy óra múlva a halban! -jelentette ki és kiment.
-Hát ez szuper!-mondtam csalódva és elindultam a bőröndöm felé hogy beletegyem a maradék cuccom.
-Jah, de hát nem tudunk mit csinálni...!-mondta Liam és elterült a kanapén.-Még jó hogy nem voltunk ott, nagyon kemény hogy felgyulladt a stadion.
-Az....!-szólt Harry és leült az ágy szélére.

Egy óra múlva elindultunk a reptére... én üziztem anyunak hogy előbb megyünk és hogy elmaradt a fiúk koncertje. A reptéren szinte alig voltak, a fiúk pedig szomorúan baktattak végig a hosszú folyosón. Én hátul mentem Paulal és mind ketten értetlenül néztünk magunk elé. -Hogy történhetett ez meg, még soha nem volt rá példa - mondogattam magamnak majd meg álltam az egyik hatalmas üveg ablaknál és csak bámultam kifelé.
-Csináltam rólad egy jó képet!-szólt a hátam mögül Harry. Én gyorsan megfordultam és oda léptem hozzá, megnéztem a képet és egy halvány mosolyt húztam az arcomra, majd megpusziltam Harry arcát. Erre ő elmosolyodott.
-Végre, egy mosoly!-mondtam és őrültem hogy végre nem csak szomorkodik.
-Gáz ami ma történt ..!-szólt és leült az egyik székre. Én elé álltam, majd leguggoltam ... arcával a földet pásztázta én pedig csak a kócos haját láttam. Meg simogattam az arca vonalát, majd beletúrtam a hajába és a füléhez hajoltam...!
-Nagyon szeretlek, és kérlek ne legyél szomorú!-suttogtam a fülébe. Ő erre felemelte a fejét és szorosan magához húzott.
-Én is szeretlek!-mondta majd megcsókolt.  Hosszasan csókolóztunk, amit végül Paul szakított félbe, mivel a gépünk ajtajai lassan záródnak. 
A repülőn Harryvel egymás mellett ültünk, a felszállás után mindenki elkezdet motoszkálni és ide-oda járkálni. Harry a fejét az ölembe hajtotta, én simogattam a fejét és a hajába túrtam néha.  Egy kis idő múlva Niall sétált el mellettünk. Én a telefonomon hallgattam a zenét, Harry pedig még mindig az ölemben feküdt, és én végig simogattam.
-El aludt!-mondta Niall mosolyogva, mire én egy kicsit előre dőlve megnéztem Harry arcát. Elmosolyodtam és Niallre néztem.
-Egymásnak letettek teremtve!-kacsintott majd tovább ment a fiúkhoz. 
***Soha nem hittem el magamnak  hogy egyszer ...valaha találkozni fogok Harry Stylesal... hisz három éve van meg a a banda... 16 évesen az ember álmodozik olyanokról hogy ha felnőtt lesz akkor nagy háza és sok kutyája nah meg jól fizetett állása lesz .. meg mi egy más! Én olyanról álmodoztam hogy hogyan fogok Londonban munkát keresni, hogy egyáltalán kijutok-e oda valaha.. és mindig is tudtam hogy nekem egyszer találkoznom kell Harryvel , nem reménykedtem abban hogy én leszek élete szerelme , de jó volt álmodozni ilyenekről ... és most meg itt ülök egy repülőn, Harry az öleben alszik, van 5 legjobb barátom, Londonban egy étterem tulajdonosa vagyok , és minden szuper. Talán az álmok tényleg valóra válnak  mint a mesékben? Talán ... de tudom hogy az én álmom valóra vált ... és már csak attól félek hogy szerte foszlik!***

-Meg érkeztünk!-szólt egy hang. Lassan kinyitottam a szemem és Lou állt mellettem, keze a vállamon és nagyban vigyorog. 
-Uhh, szuper!-mondtam és megpróbáltam Harryt is felkelteni.-Harry itt vagyunk ... !-nyomtam egy puszit az arcára. 
- Itt is vagyunk? -kelt föl lassan és a szemét dörzsölgette.
-Igen!-mondtam és már fel is pattantam az ülésemből.
-Ennyitől nem tudok felkelni!-szólt majd ő is felállt, én értettem a célzást és egy csókot nyomtam a szájára, ő elmosolyodott.
-Nah, ez már mindjárt más!-nevetett és elindult velem együtt a kijárathoz. Kiléptünk a reptér ajtaján. Esteledet, sötétetek az utcák és a lámpák szépen lassan kezdtek felkapcsolódni . Én gyorsan dobtam egy üzit anyunak hogy itt vagyunk és fél óra és haza érünk. A fiúk álmosan még is izgatottan szálltak be a kocsiba. Egy fél órás kocsikázás után megérkeztünk.
Anya szaladt ki az ajtón először majd a nyakamba ugrott, aztán bemutattam  a fiúknak. Anya csak ámult és bámult, de tényleg... szerintem ő se nagyon tudja felfogni hogy egy Britt banda jön hozzánk pár napra.
Mikor beléptünk a fiúk meg dicsérték a szüleim ízlését és apunak is bemutatkoztak, az öcsém már aludt így ő csak holnap láthatja kiket hoztam haza.
Apa egy kicsit méregette Harryt, de egyből megbékélt vele ahogy meg tudta hogy szeret golfozni. Vacsora után én segítettem elpakolni anyunak, apa és a fiúk pedig a nappaliban beszélgettek. 
-Nagyon helyes gyerek ez a Harry!-mosolygott anyu.
-Tudom!-mondtam büszkén és kitöltöttem magamnak egy pohár narancslevet.
A nappaliban még beszélgettünk egy kicsit, aztán mindenki elment aludni. A fiúk a két vendég szobában aludtak , Harry pedig velem. 

Reggel én voltam az első aki felkelt.. itthon soha sem megy a 10-11-ig való alvás ... de amúgy szeretek korán kelni. 
Le botorkáltam a konyhába és csináltam magamnak egy tejszínhabos kakaót, majd ráültem a konyha pultra és lassan elkezdtem kortyolgatni a  forró italt.

4 megjegyzés:

  1. Szuper jó lett! Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  2. SZUPER LETT!!! NAGYON JÓ!!! KÉRLEK SIESS A KÖVIVEL!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szupi lett siess a kövivel :-)

    VálaszTörlés