II. 4.- Négy fiú a szívemben, egy pedig az emlékeimben.

Helloo mindenki ♥ Itt az új rész :) Nem lett egy "extra hosszú hű de nagy szám" (!) de nekem tetszik, és remélem nektek is ♥ :) *Szaffivoltam* xPuszix
 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Körbe pillantottam, de sehol senki, majd a színpad felé néztem.
-Atya Úr Isten!-mondtam, majd kezemet a szám elé kaptam.
-Köszönjük a meghívást!-fejezte be a mondatott a srác. Az a srác!
Nem tudtam kibírni, ki kellett mennem. Kivágtatva a teremből, London hűvös utcái felé vettem az irányt. Kilépve a hideg végig futott rajtam, amitől akaratlanul is lúdbőrös lettem.
-Nem hiszem el!- szóltam majd már a maradék erő is kiszállva belőlem, a falnak dőlve majd a földre kuporodva sírva fakadtam.
-Annee!-rohant ki a fiú a hotelből és szemei csak úgy pásztázták a sötét teret. Nem szóltam semmit, de a lélegzet vételem és a zihálásom együtt véve a szipogással elég hallható volt, így a fiú oda rohanva hozzám elém térdelt.
-Szia!-mondta kedvesen, és a térdemre támaszkodott.
-Louis!-nyögtem ki majd a nyakába dőltem. Arcomat a nyakába fúrtam, és egy mély levegőt vettem. Az illata ugyan olyan volt mint régen, semmit nem változott.
-Hiányoztál!-szóltam ismét, majd elváltunk egymástól.
-Te is!-és láttam ahogy a szemei csillognak, a könnyektől küzdött ő is, de tudta magát tartani. Nem úgy mint én.
-Gyere, a többiek is várnak!-húzott fel a földről. 
Többiek. Akikre alig emlékszem. Belépve egy kis szobába megpillantottam őket, Liam ahogy idegesen a falnak dőlve dobol a lábával, Zayn aki sóhajtozva ül a kanapén, és Niall aki fel-alá járkált.
Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött, majd egyszerre léptek elém.
-Anne?-kérdezte Zayn, mire én elmosolyodtam. Ők furcsállva méregették a reakcióm, de megnyugodtak mikor beleugrottam a nyakukba.
Úgy szorítottam őket, mintha az életem múlna rajta, és ők ezt ugyan úgy tették.

Egész este a fiúkkal voltam, minden percben kirázott a hideg, ahogy megszólaltak. Annyi idő telt el, és senki sem mesélt róluk. Senki.
Újra hallani a hangjukat, újra látni a mosolyukat nem ér fel semmilyen más pillanattal. Mind végig csak figyeltem ahogy mesélnek, Niall és Lou között ültem a kanapén. Niall átkarolta a vállam és úgy ölelt meg. Nagyon hiányzott, még akkor is ha nem emlékeztem rá. És a legrosszabb az egészben hogy lehet soha nem találkozok velük, és örökre a feledés homályába vésznek.


Reggel arra ébredtem hogy a nagyi sertepertél a konyhába. Mint aki friss és fiatal csak úgy tett és vett.
-Jó reggelt csillagom!-köszönt mikor kikászálódtam az ágyból.
-Neked is.-válaszoltam majd leültem a pulthoz, a nagyi pedig egy tejeskávét tolt elém.-Mindig tudod mi kell nekem.-mosolyogtam.
-Miért jöttél haza tegnap olyan fáradtan és nyúzottan, azt hittem valami baj volt!-kérdezte majd felém fordult.
-Öhh, tegnap ...!-kezdtem el.
-Hát igen, olyan 9 óra körül... úgy rontottál be az ajtón mint akit kergetnek, majd egy mozdulattal bedőltél az ágyba és irtózatos sírásba kezdtél. Motyogtál valami olyasmit hogy az a szemét Harry vagy ki, és hogy nem szabad szerelmesnek lenned...! Majd egy kis idő után elaludtál.-magyarázott a nagyi.
-És mivan a tegnap esti rendezvénnyel a bálteremben?-kérdeztem furcsállva.
-Milyen rendezvény?-szólt vissza a nagyi, majd ő is furcsán nézett.
-Öhhh, semmi!-vágtam rá majd befejeztem a tejeskávé elfogyasztását és elfoglaltam a fürdőt.
-Akkor csak álom volt az egész?-tettem föl magamnak a kérdést, miközben a csapnak támaszkodva próbáltam nem elájulni.
Nem lehet hogy csak álmodtam, és honnan jutottak ők az eszembe és miért pont ők. Nem tudtam rá jönni a megfejtésre így a készülődés után elfoglaltam az egyik helyet a kanapén és magam mellé rendeltem a nagyit.
-Kérdezhetek valamit?-fordultam felé mikor leült mellém.
-Persze!-mosolygott és belekortyolt a teájába.
-Ki azok a Niall, Louis,Liam és Zayn? Honnan ismerem őket.. és mi közük van az életemhez?-kérdeztem félve, mivel reméltem hogy a válasz egyszerű és lényegre törő. De a nagyi nem válaszolt semmit, csak megköszörülte a torkát majd a telefonért nyúlt.
-Háló?-szólt bele majd elmosolyodott.-Nem tudom hogy csinálta, de gyertek kérlek titeket!-szólt majd letetet a kagylót.
-Nagyi? Mi volt ez és kivel beszéltél?-kérdeztem most már semmit sem értve.
-Várj egy kicsit! Türelem rózsát terem!-szólt majd felállt és a konyha felé vette az irányt.
-Nagyi!-mondtam nagyot sóhajtva.
-Bízz bennem!-felelt.
Nem szóltam semmit csak az arcomat a tenyerembe temetve próbáltam emlékezni valamire, próbáltam valamit kihozni a múltból ... és vissza hozni a jelenbe. De nem sikerült, elvesztem. Elnyelt a sötétség, megriadtam a változásoktól és féltem hogy mit hozz a jövő. Féltem hogy valami olyan jön ami fájni fog és olyan törést fog okozni ami örökre megváltoztatja az életem. Lehet hogy ez a balesett pont az volt, de nem voltam benne biztos hogy nem jön egy még nagyobb baj. Mély lelkizésemet egy hangos csilingelés zavart meg. A szoba csengője, valaki a túl oldalán áll és vár hogy oda lépve kinyissam az ajtót. Feltápászkodtam a helyemről majd lassan lenyomtam a kilincset. 4 fiú állt az ajtó előtt, mikor végig néztem rajtuk felcsillant a szemük.
-Mond hogy nem csak álom ez az egész!-nyögtem ki majd próbáltam magam tartani, de éreztem ahogy szép lassan megadják a magukat a lábaim.
-Nem álmodsz! Itt vagyunk.-mosolygott a szőkeség és oda lépve hozzám szorosan megölelt. Majd Lou, Liam és végül Zayn is követték.
A nagyi csak a hátunk mögött mosolygott, és élvezte a pillanatot.
A testemet át járta egyfajta melegség a szívem pedig gyorsabb ütemre váltott. Ott álltunk az ajtóban vagy 5 percig és csak öleltük egymást. 
Mikor szét széledtünk a fiúk bejöttek, levágódtak a kanapéra majd rám várva beszélgetni kezdtek. Mikor oda ültem én is hozzájuk abba hagyták a magyarázást és rám figyelve vártak. Egy hatalmas regélésbe kezdtünk és elmesélve mindent jöttek vissza az emlékek. Egyesével kis hiány társaságában szinte már minden dolog világos volt, mindenre tudtam mit mondani a saját fejemből és mindent elmondtam amire én emlékeztem.
Éreztem hogy még nem kerek a dolog így kérdezősködni kezdtem. Mindenre boldogan válaszoltak kivéve két dologra.
1.Mit csináltam én Londonban mikor ők 4-en énekelgettek, szóval mit dolgoztam?
2. Nem volt semmilyen kapcsolatom?
Egy ideig faggattam őket, majd bele törődve abba hogy ezekre nincs válasz tovább léptem. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon mikor a nagyi arról mesélt hogy a fiúk már fél éve várják ezt a telefont hívást, amit 2 órája tett meg és hogy mindennél jobban vártak rám. 

A srácok egészen estig nálunk voltak, majd mikor már kezdtek fáradni megbeszélve egy újabb találkozót elmentek. Vacsora után, én csak hálásan a nagyi nyakába borultam és mérhetetlen "köszönöm"-ökel halmoztam el. Ő csak bólogatott és  szorosan tartott.
Izgatottan estem be az ágyba, elmélkedtem az estén meg a fiún a partól, majd egy fél óra múlva elnyomott az álom. 

 *Álom*

Egy színpad közepén állok, egy fiú térdel előttem és az egyik kezében egy dobozka van a másikban pedig egy mikrofon-ebbe beszél-.
-Anne Clever ... hozzám jössz feleségül?-kérdezi majd az ujjamra húzza a csillogó ékszert. 
-Igen!-válaszoltam szeppenve és bólintottam. Ő felpattan majd felkapva megpörgetett a levegőben. Ajkainkat egymásnak tapasztotta és romantikus csókolózásba keveredtünk.
A közönség felsíkított és hatalmas ujjongásba kezdet. A fények kigyúltak, és a többiek hátul, zenélni kezdtek.