II.-5.- Rátok legalább emlékszik!

Sziasztok. Hát nem mondok semmit xD Alkossatok ti véleményt igazából :) Szerintem jó, de majd írjátok le, és úgy könnyebb lesz véleményt nyilvánítanom:) Köszönöm a kommenteket ♥ *sazffivoltamonline* xPusszx ui.: CSODÁSAK vagytok! 10.320 oldal megjelenítés *o* sose hittem volna!! ♥♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Reggel mérhetetlen vágyakozással ébredtem. Nem tudtam hogy hogy és miért, de meg kell találnom Harryt.
Szó szerint kijelenthetem hogy szükségem van rá, érezni akarom a közelségét és látni akarom a mosolyát. Gyorsan reggeliztem valamit, majd elfoglalva a fürdőt felöltöztem és megcsináltam a hajam.
Nem volt türelmem meg várni a liftet így szélsebesen robogtam le a lépcsőn, egy gyors köszönéssel rohantam el Kells és Tom mellett majd kiléptem a nyüzsgő utcára. 
Egy kicsit elszállt belőlem a remény, hisz hogyan tudnám megtalálni őt, bárhol lehet. Ki tudja épp hol sétál vagy az is lehet hogy még alszik. Semmit sem tudok róla, még is vágyakozom utána. Eszméletlen egy idióta vagyok.
Nem tudtam merre megyek vagy hogy épp mi a célom, vagy is csak egy célom volt : megtalálni Harryt. Emberek tömkelegeit gyömöszöltem magam mögé miközben haladtam előre, be néztem egy-egy bolt kirakatába, hát ha találok valamit, vagy éppenséggel valakit. Nem vártam semmit a mai naptól, csak reménykedni tudtam hogy megtalálom.

*** Harry ***

Épp reggeliztem mikor a többiek is elő botorkáltak. Nagy vigyorral az arcukon ültek le körém az asztalhoz. 

-Eszméletlen hírünk van!-jelentette ki Lou.

-Anne emlékszik ránk!-kiáltott fel Liam, majd örömében az asztalra csapott. Én nem szóltam semmit, sőt rezzenéstelen arccal bámultam magam elé.

-Találkozni kellene vele, Harry minden sínre került!- hadart Niall, majd felállt egy pohár gyümölcsléért, kitöltötte majd vissza huppant és tovább hadart.-Ki tudja mennyi mindent tud még elő hozni az emlékezetéből ... minden olyan lesz mint rég!

-Már soha nem lesz semmi olyan mint rég!-vágtam közbe majd felálltam és a tányéromat szó szerint a mosogatóba vágtam. A tányér nem úszta meg, mivel sikeresen ketté törtem. 

-Miről beszélsz?-kérdezte Zayn, majd furcsállva figyelte minden mozdulatom.

-Arról beszélek hogy rátok emlékszik, de rám nem!-szóltam szomorúan és próbáltam vissza fogni magam, hogy épp ne üssek meg valamit, vagy ne csapjak a falba.

-Héj! Nyugi!-szólt Lou mikor meglátta hogy megfeszültek az izmok a kezemen.-Miből gondolod hogy nem emlékszik rád?

-Úgy hogy találkoztam vele a parton... és úgy kezelt mint egy tök vad idegent!-mondtam, és vissza ültem az asztalhoz.Próbáltam megnyugodni, de sehogy sem sikerült, csak az járt a fejemben hogy miért emlékszik mindenkire és engem miért felejtett el... !?

-Mivan?-kérdezte kikerekedett szemekkel Niall, és majdnem megfulladt a piától amit sikeresen félre nyelt.

-Nem tudom, teljesen úgy beszélt és viselkedett mintha épp ott akkor ismert volna meg.- az arcomat pedig a kezembe temettem.

-Megoldjuk! Most azonnal ide hívjuk és elmondunk neki mindent!-hadart Zayn, majd a telefonját kezdte el nyomkodni.

-Nem lehet!- szóltam rá, de a szavak inkább voltak hamisak mint sem igazat állítóak. De tényleg nem szabad rám emlékeznie, hisz az anyja szó szerint megfenyegetett minket, én nem akarok Annenek rosszat. Én csak azt akarom hogy boldog legyen.

-Igaza van! Nem zúdíthatunk rá egyszerre mindent!-helyeselt Liam, majd kezeit maga előtt össze fonva erős gondolkozásba esett. 

-Nem baj, ha rám nem emlékszik!-nyögtem ki, de nem kellett sok hogy ne sírjam el magam. De nem lehetek gyenge, nem törhetek meg.

-Ne legyél már elmebeteg, a férje vagy te idióta mi az hogy nem baj ha nem emlékezik rád! Meg vagy zakkanva?- förmedt rám Louis mire én is felkaptam a vizet. Azt asztalra csapva felpattantam a helyemről és irtózatos ordibálásba kezdtem.

- Te nem tudod milyen érzés úgy rá gondolni, sőt mellette lenni hogy nem csókolhatom meg, hogy nem érhetek hozzá úgy mint rég. Nem szoríthatom magamhoz, mert legfőbb esetben feljelent zaklatásért. Úgy elaludni minden este hogy nem lehet mellettem, és úgy felkelni hogy nem látom egész nap. Szerinted miért választottam élet vitelnek a piát. Mi a f*aszért járok elvonóra ... szerinted nekem ez így k*rva jó?- köptem a szavak Lou arcába, akinek egyre fehérebb lett a színe.- És még hallgassam hogy de jó nektek, rátok legalább emlékszik! Hát kösz!-néztem körbe gúnyosan, majd egy üveg Whiskeyt kikapva a polcról kirontottam a lakásból, az ajtót pedig bevágtam magam mögött. Elindultam a partra, arra a helyre ahol még anno megcsókoltam Annt. Ez volt a menedékem , mindig ide jöttem az elvonó előtt, ez adott erőt.