2013. augusztus 22.

II. 6- Inpossible

Sziasztok. Hát meghoztam a kövi részt is :) (haladunk előre :D). Megkérnélek titeket hogy a szokásos komik helyett inkább írjátok le a teljes véleményetek! NAGYON ÉRDEKEL : )

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

***Harry***

Ledobtam magam a homokba és a maradék Whiskeyt, amit nem ittam meg az idevezető úton egy huzamra lenyeltem. Éreztem ahogy végig folyik, ahogy éget majd földet ér. Pont mint az életem.
Mit is hittem hogy majd híres énekesként, egy csodás lány mellett fogok megöregedni és boldogan élek mint a Disney mesékben?!
-Nevetséges!-szóltam, és éreztem ahogy kezdek megszédülni. Hátra vágtam magam, majd az eget bámulva próbáltam vissza hozni az emlékeket, amiket még anno átélhetem, amikor még a legkisebb gondom is csak az volt hogy melyik irányból közelítsem meg a Mc'Donalds-ot. Lehunytam a szemem, és láttam magam előtt állni Őt. A hosszú barna haját, ahogy vállára omlik, telt ajkait és két csillogó íriszét. Csodás alakját és kedvesen csilingelő hangját.
Nem hiszek abban hogy egyszer újra az enyém lehet, mivel ha még emlékezne is rám, az anyja meglátna az első címlapon és újra elvinné innen. Nem is csodálnám ha nem tudná hogy újra itt van, Londonban. Ezer meg egy gondolat futott végig a fejemben, hogyan szerzem vissza vagy hogy hogyan mondjam el neki, de mind füstbe szálltak. Mind.
Éreztem ahogy a szívem kifacsarodik, s a szemeimet égeti a könny. Nem engedtem nekik utat, egy ideig.
-Én lennék a híres Harry Styles, minden lánynak az álma? De nekem csak egy lány az álmom... és még azt is elvették tőlem!- suttogtam a szavakat, éreztem a Whiskey szagát a leheletemből, mintha egy kocsmába ülnék. Előhalásztam a zsebemből a rég nem látott kis fém dobozkát. A fiúk ezt az egy dolgot úgy mond "engedélyezik", vagy is rohadtul nem szeretik de most ez a legkisebb gondom. A cigit a számba véve, meggyújtottam a végét ami egy kis sercenés után parázslani kezdett. Mélyet szívtam bele, és vártam hogy a nikotin át járja a tüdőm minden szegletét. A füstöt lassan engedtem ki, figyeltem ahogy eltűnik, majd egy újabb szívásnál egy másik keletkezik. A csikket elpöckölve figyeltem a tenger hullámainak táncát, hallottam a víz moraját. A romantikus filmekben ilyenkor szoktak a szerelmes párok egymásra találni, és a naplementét együtt nézve csókolózni. -Hazugság-gondoltam magamba, majd térdeimre támasztottam a fejem.
Elbambulássómat egy kisebb köhögés zavart meg. Hirtelen fordultam meg, fejemben lefutott vagy ezer gondolat hogy Ő lehet az.
-Szia!-köszönt kedvesen, és leült mellém. Szőke haja copfba volt fogva, de még így is leért vagy a mellkasáig. Két kés írisze a reménytől csillogott, és mosolya beragyogta a teret, ami végtelen méter számbankvolt körülöttünk.
-Miért jöttél ide?-kérdeztem keserűn, de közben végig előre néztem. Nem szabad a szemébe néznem, megláthatja rajtam hogy össze vagyok törve.
-Szükséged van rám!-jelentette ki, én pedig megráztam a fejem egy gúnyos nevetés kíséretében.
-Nincs szükségem senkire!-köptem a szavakat az arcába. Belém mélyesztette kék íriszeit, és könnyek gyűltek a szemeiben.-Ne csináld!-mondtam, majd magamhoz szorítottam.
-Szükségem van rád, és....Szeretlek!-szólt, bennem pedig megállt az ütő, és a szívem hevesen dobbant.
Felém fordult majd ajkait az enyémre nyomta, csókja lágy volt és édes. 

***Anne***

-Csak járkálok össze vissza mint egy idióta!-suttogtam halkan és a fejemet fogva támasztottam az asztalt a Starbucksban. Könnyeimmel küzdöttem, de tudtam magam tartani nem estem kétségbe nem törölgettem a szemem...-Erős vagy!-hajtogattam.
-Szia, ne haragudj valami baj van?-kérdezte egy ismeretlen hang.Majd kihúzta a széket és leült velem szembe.
-Sajnálom, de egy kis magányra lenne szükségem!-suttogtam, és felnéztem a fiúra. Barna haja kócosan állt a fején, szintén barna szemei csillogtak és ajkai kisebb mosolyra húzódtak mikor észre vette hogy a szokottnál is több ideig bámulom.
-Nah szóval... mi is a baj?-kérdezte, engem pedig vissza rázott a valóságba.
-Nem tudom. Minden! De ne haragudj mennem kell.-pattantam fel a székről és elindultam.
-Várj! Legalább had mehessek el veled ...-kérlelt egy szelíd mosollyal az arcán. Én a könnyektől küszködve, kócos hajjal a fránya szél miatt, egy szál rövid nadrágban és pólóban ... úgy nézhettem ki mint egy ideggyógyászati páciens. 
-Rendben, csak kérlek ne beszélgessünk!-válaszoltam, mire csalódottan de mellém csatlakozott.
Sétáltunk a lassan kihalt Londoni utcán, a felhők csak gyűltek fölöttünk, majd egyszer csak kiadták minden gondjukat és irtózatos esőt zúdítottak ránk. Éreztem ahogy a pólóm egyre jobban ázik át, ahogy a hideg cseppek végig folynak a gerincemen, a víztől csöpögő hajam pedig az arcomra tapad. A fiú csak figyelte a lépteimet, majd mikor már megbizonyosodott róla hogy nem nagyon érdekel az eső, levette a kapucnis pulcsiját és rám terítette. Én egy pillanatra megtorpantam mire ő is megállt, értetlenkedve nézett rám mire én megpróbáltam lehámozni magamról a pulcsit.
-Legalább ez had maradjon, nem szükséges hogy valami bajod legyen!-mosolygott.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Nem is ismersz!-sütöttem le a szemem, és beledugtam a kezem a pulcsi ujjába.
-Igazad van, nem ismerlek... de ezen még változtathatunk!-majd össze húzta a rajtam lévő vékony, de még is meleget adó szürke adidas pulóver cipzárját.
-Köszönöm!-mosolyogtam, de látszott hogy nem volt igazi. Vagy is nem mondhatni olyan boldog dolognak, főleg nem ilyen helyzetben.
Sétáltunk még pár métert aztán beálltunk egy párkány alá. Még így ránk esett az eső, de nem volt veszélyes. 
Figyeltem ahogy a cseppek koppannak a földön, ahogy eltűnnek a pocsolyák sokaságában. Mint én és az emlékeim, koppanok minden egyes életbeli helyzetnél és az emlékeim szerte szét foszlanak. Mint egy rosszul meg írt romantikus film, csak hogy abban mindig vannak úgy nevezett "Happy End"-ek az én életem eddig egy horrorisztikus "The End" vagy egy Gameover'. Bámultam magam elé, és elgondolkoztam ...-Miért is keresek egy olyan srácot akit alig ismerek, sőt egyáltalán nem ismerek...!-mondogattam. Merengésemet egy erős zenélés szakította meg. A fiú előhalászta a zsebéből a telefonját és gyorsan felvette. Nem figyeltem a beszélgetést, hisz semmi közöm nincs hozzá. Lehetséges hogy a barátnője keresi, vagy a legjobb haverja... vagy kitudja ki.
-Sajnálom de nekem mennem kell!-lépett elém, és jobb kezével megsimogatta az alkarom.
-Nyugodtan!-szóltam, majd újra éreztem hogy egyedül maradok. Örökre.
-Remélem még találkozzunk!-mosolygott és elindult.
-Várj a pulcsid!-kiabáltam utána, mire ő csak hátra fordulva vissza kiabált.
-Maradjon nálad, legalább lesz majd még miért találkoznunk!-mosolygott, és integetni kezdett.
-De még a nevedet sem tudom!-kiabáltam csalódottan, s azt hittem már nem válaszol.
-Ashton!-nevetett.
-Anne!-mosolyogtam rá, de szerintem már nem látta. Még egy darabig álldogáltam a párkány alatt majd lassú léptekkel elindultam a hotel felé. Jól magamhoz szorítottam Ashton pulcsiját, még éreztem az illatát. Nem mosta ki az eső. Ahogy lépkedtem a cipőm egyre jobban ázott át. Sikeresen de csurom vizesen beléptem a kapukon, majd reménykedve hogy gyorsan felrohanhatok, csalódnom kellet mivel egy akkora tömeg gyülekezett oda lent mintha csak arra vártak volna hogy belépjek. Átvágtam a tömegen, de éreztem hogy a tekintettük belém fúródik, és hogy figyelik minden mozdulatom. -Mit gondolhatnak rólam!?-zajlott le a kérdés a fejemben. 
Mindig is olyan ember akartam lenni, akit nem érdekelnek mások véleményei. De sajnos soha nem tudtam ilyen lenni. Soha. Irigyeltem azokat az embereket akiknek ez sikerült, akik a szívükre hallgattak mint sem másokra. Én soha nem leszek ilyen.
Szó szerint be estem az ajtón, a nagyi nem volt "itthon", körbe néztem még szólongattam is majd mikor teljesen meggyőződtem arról hogy tényleg nincs itt elrohantam lezuhanyozni. A bő póló pamut nadrág összeállítást választottam, Ash pulcsiját rá akasztottam az egyik ajtó sarkára és reménykedtem hogy gyorsan megszárad. A hűtő felé vettem az irányt majd egy forró kakaóval leültem a Tv elé és egy értelmetlenebbnél értelmetlenebb rajzfilmnél álltam meg. Hiába hülyeség, ha imádom. De valahogy még ez sem tudott mosolyt csalni az arcomra, csak fapofával bámultam és néha kortyoltam egyet az italomba. 
Már vagy 11 óra lehetett amikor még a nagyi sehol, engem pedig lassan nyom el az álom. A szobám felé csoszogva a pulcsit magamra vettem és befeküdtem az ágyba. Még egyszer mélyet szívtam a textil anyag illatába, ezzel emlékezve . Majd lassan elmerültem az álmok édes, de néha még is keserű világában.



10 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! Imádom ahogyan írsz! :) A kinézet is tök jó lett! ^^ siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
  2. Helló újra!
    Na szóval szerintem nagyon jó lett benne van ami benne kell legyen mindegy egyes fejezetben (nemtudommineknevezedbocsi) (vagylehetottvanfentdeinkábbnemgörgetemfelmertnem)nnagyon szomorú vagyok mint a drága látos Anne barátja. .. :/ menekültem a történetedbe ami egy kicsit meg mentett. De szeretem hogy elszánt vagy és megint hoztál meglepit :) azt az elején Harrys részt nem értettem (bocsigogymegintolyatírokamirenemvagykiváncsi) azt álmodta? Vagy nem tudom :((( na de megint te tudsz sokkal jobbat is (nemaztmindom'megint'hogyeznemvoltaz) tudom hogy tudsz Szaffi :)) és mint minden jó kis kommentár azt írom a végére hogy hozz minél hamarabb kövit! (bocsihogymegintsírok...denekedlegalábbkommentelnek:(((() amúgy tényleg bocsi hogy sírok neked mert hát tényleg sírhatnékom van :( :/ de nem szeretnék terhedre lenni :(((( ha valamit helytelenül írtam azt is sajnálom ://
    Sajnálja Dodge

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, lécci ne légy szomorú és ne sírj!(tuti hogy te is kapsz majd egy csomó komit) ha akarod kiteszlek vagy nem tudom bármit :) csak ne lágy szomorú.
      A Harrys rész pedig a jelen, és a lány nem Anne lesz majd ;)

      Törlés
  3. hát hol is kedjem?!...IMÁDOM!!!!! gyorsan a kövit! ;) :D

    VálaszTörlés
  4. Khmm... Ezzel bosszút akarsz állni mi? :)) Majdnem sikerült, MAJDNEM! Nagyon tetszik, mint mindig, imádom, mint mindig és meghaltam, mint mindig. DE! Annak ellenére, hogy gyenge idegzetű vagyok, eddig egyetlen blogon sírtam. De jó úton jársz, mert ezt is szinte megkönnyeztem. Sok sikert a továbbiakban, így tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. várd ki a végét :D melyik blogon sírtál .. ? :D

      Törlés
    2. ŐSzintén nem emlékszem annyi blogot olvastam, de tudom, hogy csak egyszer sikerült. :)

      Törlés
  5. Imádom!!!Nagyon jó lett!Siess a kövivel!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Ez csúcs!!! Nagyon jó lett!!! Nagyon várom a kövit!!! :)

    VálaszTörlés