II. 7.- My life

Sziasztok, meghoztam SOK idő után a részt. Elnézést a kimaradás miatt, nem volt szándékos, muszáj volt egy kis időt hagynom a dolgaimnak. Mint láthattátok az előző bejegyzésben, kaptam kritikát, amit meg is értettem. Szeretném ha elmondanátok (néha) egy kicsit velősebben a véleményeteket a részekről. 
A blog kinézete szintén változott ;) oldalt szavazz :))
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ha az emlékeim nem csalnak, akkor olyan 2 óra körül ( hajnalban) a szemeim könnyektől gyűlve nyíltak ki.
Felültem, majd beletúrtam a hajamba és próbáltam rá jönni mi a fenne történik velem.
-Mi a bajod Anne?-kérdeztem magamtól, mit sem remélve hogy választ kapok.Egy nagy sóhajjal vágtam magam hátra, és arcom a kezembe temettem.

***

-Szerinted ez jó lenne?-fordult körbe Kells, én pedig nagyban vigyorogtam. Vagyis próbáltam játszani, a boldog lányt.
-Csodaszép vagy.-vágtam rá, és gyorsan lefényképeztem.
-Nehogy megmutasd valakinek, szörnyülködve dobná el a géped... valami árokba.-nevetett saját magán Kells, én pedig csak mosolyogva ráztam a fejem.
-Ha azt mondom szép vagy akkor az vagy. Elhihetted.-győzködtem tovább majd lehúztam a maradék kis pezsgőt a poharamból.
-Gyere, keressünk neked is valamit!-rántott fel a puffról, amin ültem.
-Minek? Itt nem nekem kell szépnek lennem.- válaszoltam, próbáltam Kells után "rohanni" és elkapni a ruhákat amiket a kezembe nyom.
-Milyen színű lesz a párod ... öhmm... nyakkendője?-kérdezte boldogan, és szinte elmerült a fogason logó ruhák közt.
-Szerintem átlátszó, vagy nem is létező színű.-mondtam egyszerűen, majd vártam hogy Kellsnek leessen a dolog.
-Ne legyél ilyen. Még simán keresünk valakit.- majd belökött egy fülkébe.
-Muszáj?-nyávogtam bentről.
-Igen!-vágta rá, és várta hogy kisétáljak az első ruhába, amit kiválasztott.
Annyiszor öltöztem át mint még soha, ez kegyetlenség velem szemben. Nem szeretem ezt.
-Ez jó!-vágta rá már a 40.-edik ruhára Kells mosolyogva.
-Gondoltam.-forgattam a szemeim, majd vissza sétáltam az öltözőbe.
-Mennyi van még?-jött kintről a hang.
-Úgy kb. 5.-sóhajtoztam.
-Akkor gyere gyönyörű.-szólt egy ismerős fiú hang.
-Hmmm?-csodálkozva mentem ki, és örömömben a nyakába ugrottam mikor végre fel ismertem Niallt.
-Nem rossz.- tette a megjegyzést, miközben körbe forogottam.
-Nem az igazi.-néztem rá, mire bólogatni kezdet.
Felpróbáltam szinte az összes ruhát az üzletben, de egyik se nyerte el úgy a tetszésem.
-Ne sopánkodj, még nincs veszve semmi.-simogatta meg a hátam kifelé menet Kells.
-Tudom.-mosolyogtam.

***

-Gyere mááár!-könyörgött a telefon túl oldaláról Niall.

-Nincs kedvem.-vágtam rá nemes egyszerűséggel.

-Kérlek.-könyörgött tovább, de én csak ellenkeztem.

-Nah megyek, érezd jól magad! Szia.-majd letettem a telefont. Egy nagy sóhaj keretében dobtam le a magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.

Már egy ideje kint vagyunk a nagyival, ő épp a klinikán van, egy ideig bent kell feküdnie, vizsgálatok.

Én, hát én pedig itthon ülök  a 4 fal között mint egy remete. Csak akkor mozdulok ki ha nagyon muszáj, vagy ha valami élet-halál közötti dolog történt. Telnek a napjaim és sóvárgok. Sóvárgok egy olyan fiú után akit nem is ismerek, és szerintem nem nagy az esélye hogy valaha ismerni is fogom. 

Itt van nekem 4 fiú akik nap mint nap könyörögnek hogy ide-oda menjek velük, de egyszerűen élet kedvem sincs, nem hogy mászkáljak. 

Ebben az a hülyeség hogy itt vagyok Londonban, egy gyönyörű városban és még csak körül se néztem. Nem vagyok normális.

Mikor eszembe jutott Harry csalódott voltam, s mikor Ashton akkor ott volt a pulcsi. A pulcsi, amit azóta se mostam ki. 

Felhúzott lábakkal, Ash pulcsijában ültem a kanapén, pokróccal körbe fonva, bámultam a TV-t. Egyszer csak felsípolt a telefonom. SMS.

" Remélem tudunk találkozni ma 4.-kor. Gyere el, kérlek. xoxo Niall és a többiek." 

Fél 4 van, és semmi kedvem kimozdulni.-Niall, az agyamra mész.-dünnyögtem, majd bebotorkáltam a szobámba. Gondoltam keresek valamit magamnak, de nem tudtam döntésre jutni, sőt idegességemben kidobtam volna az össze ruhámat. -Semmi sem áll jól, kövér vagyok.-vágtam a dolgokat a fejemhez.

Már fél 5-öt ütött az óra, mikor még mindig a szekrényem előtt álltam. A telefonom ismét pislákolt. 

"Mi már itt vagyunk, és csak rád várunk xoxo N."

-Az .. az...Ashton?-a kezemet a szám elé kaptam és egy órási vigyor húzódott az arcomra.

Több se kellett villám sebességgel öltöztem, és lőttem meg a fürdőt. 10 perc alatt elfogadható külsőt varázsoltam magamnak, lerohantam az aulába és kilépve a kicsit hűvös Londoni utcára egy kicsit meglepődtem.

 -Hova kell mennem egyáltalán?-tettem fel a kérdést magamnak, majd előhalászva a telefonomat küldtem neki egy üzit, hogy hol találkozzunk. A választ megkapva fogtam egy taxit, és Nialler házához vettem az irányt.

Kopogtam kettőt majd vártam. A zár kattant és egy mosolygó Ashtonnal találtam magam szemben. Érzelmi túltengésem miatt a nyakába ugrottam. Úgy öleltem mintha a világ kincse lenne, nem akartam elengedni, fontos volt számomra. Túlságosan is. 

Hagyj nyomot magad után :) xPuszix *tiffvoltam*