2013. augusztus 16.

II. 3 - Nem szabad!

Sziasztok :) Hát itt az új rész.. kicsit rövid lett, de ne haragudjatok... mivel a gépem ezen a nyáron már másodszorra adta be a "KO"-t és nem tudom miért. Remélem azért tetszik.
*Szaffi voltam* xPusziix*
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A tudatom szerint, vagy is ami meg van belőle, soha nem éreztem magam még ennyire biztonságban.  Ahhoz képest hogy nem ismerem Harryt,. jobban tudnék hozzá kötődni mint bárki máshoz. Nem tudom, fogalmam sincs mi az ami ennyire megfogott benne, de rá kell jönnöm. Hiába kavarogtak bennem a jó érzések és a boldogság, rá kellett jönnöm hogy ez csak egy hiba. Nem szabad egyből bele esnem egy fiúba , aki éppen szembe sétál velem valahol, vagy épp a tenger parton ülünk lassan már a csillagokat bámulva, egymás karjai közt. Nem, ez valahogy túl álom szerű. És félek, hogy hirtelen szanaszét foszlanának, és nem kell még egy seb, vagy egy újabb heg amit majd az idő begyógyít.
A csillagokat bámultuk mikor Harry felém fordult, és próbált szemkontaktust felvenni velem, de nem hagytam magam. Tudtam ha bele nézek abba két csodálatos szempárba akkor elveszek, elnyel a sötétség és végérvényesen is belezúgok.
-Ez hiba volt!-jelentettem ki, majd kibújva Harry ölelő karjaiból, felpattantam.
-Micsoda?-nézett rám kérdően, és egy kicsit meglepődött.
-Haza megyek!-szóltam, majd elindultam de Harry a csuklómért nyúlt, és vissza rántott.
-Kérlek!-szólt, és bevetette a csillogó szemek varázsaltos babonáját.-Ne hagyj itt!
-Engedj el!-szóltam halkan, de hiába mondtam ha a belsőm vibrált attól hogy ilyen közel vagyok hozzá, és olyan mély és erős érzést táplál belém amitől hirtelen feltámadnak a pillangók a gyomromban. És épp ez az amitől féltem. Félek hogy szerelmes leszek.
-Miért lenne hiba?-törte meg a csendet, de a csuklómat még mindig fogta, és olyan közel húzott magához hogy szinte már éreztem az arcomon meleg leheletét.
-Mert két idegen vagyunk, egymás szemében!-mondtam nyersen, de a mondat végére elcsuklott a hangom. Nem ismertem magamra, tudtom szerint nem vagyok egy gyenge személyiség és kiállok a szavam mellet, ha kell túl kiabálok mindenkit, de Harry valahogy ezt mint gátolta.
-Nekem te nem vagy idegen! De ha menni akarsz akkor menj!-szólt, majd szép lassan elengedte a kezem.
-Nekem mindig azt mondták hogy ha az agyamra hallgatok akkor mindig rosszul fogok dönteni. De talán most nem!-mondtam keserűen, majd mélyen bele néztem Harry szemébe.
-Úgy gondolom hogy ha én most az agyamra hallgatnék az egy orbitális katasztrófához vezetne, szóval előre elnézést kérek tőled, de a szívem nyert!-mosolyodott el, és a kezeit a derekamra kulcsolva magához húzott, és ajkait az enyéimre tapasztotta. Nyelve könyörgött a bejutásért, amit sok hezitálás híján nem kapott meg. Őrlődtem belülről, mert nem adtam meg neki az esélyt, de őt ez annyira nem frusztrálta mert egy egyszerű mozdulattal megharapta az alsó ajkam és így seperc alatt bejutást nyert. Csókja édes és szenvedélyes volt, nem tiltakoztam és nem is gondolkoztam. Kezemet felvezetem a mellkasához és erősen belemarkoltam a pólójába. Lábaim remegni kezdtek, testemet átjárta egy forró körforgás, szívem hevesebben vert és az agyam "Game Overt" nyomott. Levegő híján elváltunk egymástól. Fejemet a leszegezve gondoltam át a történteket, Harry az arcomat simogatta majd az államnál fogva megemelte a fejem, hogy belenézhessen a szemembe.
-Hiba volt!-csúszott ki a számon, mire Harry arca elsápadt és hátrált egyet.
-Sajnálom!-nyögte ki, mire én csak megráztam a fejem.
-Viszlát Harry!-szóltam, majd megfordulva a tengelyem körül elindultam haza. Vissza pillantottam Harry aki engem figyelt és a fejét fogva mormogott valamit. Mikor elhagytam a látó szögét előtörtek belőlem a könnyek. Fogalmam sincs mi a bajom, miért sírok és hogy miért pont Harry miatt.
Nem tudom hogy történt-e már velem ilyen, mivel ezekre a dolgokra még anyuék se tudtak emlékeztetni, soha. De valami olyan dolog tört meg bennem , amitől szó szerint kijelenthetem hogy Harry a gyengém. A kisugárzásával és már magával a megjelenésével megfogta bennem a maradék életet is. Kénytelen vagyok őt elfelejteni, vagy nagyon megbánom!
A hotel kapuján belépve egy kisebb nyüzsgés fogadott, valami rendezvény lehetett mert a pincérek ide- oda rohangáltak, emberek mászkáltak egyik helyről a másikra, és nagyon kerestek valami "One Directionos fiúkat". Én csak megráztam a fejem, és értetlenül baktattam a lift felé. Balszerencsémre Tom kapott el, még mielőtt beléphettem volna a liftbe.
-Segítened kell!-nyögte ki fáradtan majd arrébb húzott, és a térdére támaszkodva próbált levegőhöz jutni.
-Miben?-kérdeztem nevetve, mivel elég vicces látvány volt Tom, ahogy nagyban szuszog és levegőért kapkod.
-Konyha... menj!- zihálta, majd a konyha felé mutogatott. Én engedelmeskedtem és a konyha felé vettem az irányt. Belépve meleg gőz és kaja szag csapott meg, pincérek rohangáltak és a szakácsok ordibáltak egymásnak a pult egyik végéből a másikba. Úgy éreztem magam mint még anno a suliba a gyakorlatokon.
-Áhh hello!-integetett Kells, majd ahogy észre vettem oda mentem hozzá és vártam a további utasítások sokaságát. -Menj fel és öltözz valami csinosba, segítened kell felszolgálni. Őrültek háza van oda kint!-nevetett.
-Öhhm! Oks.-mosolyodtam el, és felrohantam át öltözni. Nem vertem nagy dobra ezt az egészet, hisz csak nem kell vért izzadnom alkalmi ruhában. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem, és csináltam magamnak valami arcot + hajat. Fél óra volt az egész.
-Itt vagyok!-pattantam Kells elé, aki döbbentem pillantott rám.
-Azta!-mosolyodott el, mire én egy büszke vigyort villantottam.-Nah akkor annyi lenne hogy itt van egy tálca pezsgő, a bálterem egyik asztalára tedd le, és utána pedig kereslek ha kell még valami!-mosolygott.
-Most komolyan egy tálca pezsgőért kellett átöltöznöm?-nevettem most már én is.
-Egy kicsit legalább éred jól magad!-simogatta meg a vállam, majd ott hagyott. Én a tálcát kézhez kapva elindultam a terem felé. Szó szerint bebalettoztam az ajtón, majd a legközelebbi asztalhoz le is tettem az italt. Egyet kézhez vettem, és lassan kortyolgatni kezdtem közben pedig a szememmel vizslattam a tömegnyi embert. Egy idő után már kicsit untam a nyüzsgést, és kifelé akartam volna venni a menetet, de hirtelen egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Nem tudtam archoz kötni, sőt szinte alig ha valamihez, de a hang a nevetés és a szavak valahogy jellegzetesen visszhangzottak a fejemben.

6 megjegyzés:

  1. Ezt most nem értettem. Dee biztos jó lett mármint én ezt vettem ki belőle xD hozzál kövit kövit kövit kövit :Ddddd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mit nem értettél ??XD szívesen magyarázok :))

      Törlés
  2. Fantasztikus lett! *o* Nagyon jó gyorsan kövit :D :*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szuper lett! Hamar a kövit! :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó!! kövit :D

    VálaszTörlés