Part 11.- Idióta vagy de én akkor is szeretni foglak....!

Köszönöm azt a 12 feliratkozást, nagyon örülök neki és eszméletlenül boldog vagyok :)) Ha péntekig lesznek még feliratkozók akkor hozok egy extra hosszú részt  :))
5 komment és hozom a kövit :) :3
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ez most komoly ? Most jöttem ki a kórházból , életem szerelme aki talán soha sem lesz az enyém ki tudja hol van , ők meg bulizni visznek és azt se mondják el mire számítsak. Hurrá. Hamar lent voltunk a parton. A fiúk köszöntek egymásnak majd engem is mindenki végig ölelt...! Körbe néztem és alig ismertem valakit.. akihez először oda mentem az Perrie és Eleanor volt.
-Sziaaaa, hogy vagy?-kérdezte Perrie és megölelt, majd Eleanortól is kaptam egy ölelést.
-Hát meg vagyok köszi... ti?- néztem rájuk de ahogy kiszúrták a fiúkat oda rohantak... ! Annyira örültem hogy ők legalább boldogok... én .. én meg.. hát rólam ne is beszéljünk. Még világos volt így meg kértem Liam-et hogy készítsen egy képet rólam és a fúkról.

Mikor már mindenki jól elvolt gondoltam csinálok pár képet... jól éreztem magam, de még is olyan volt mintha teljesen egyedül lennék!

-Ez a te hibád Harold!-mondtam halkan és közben az égre néztem ,de Carlos még igy is meg hallotta. 

-Hallottam mi történt... -kezdte el, de én gyorsan közbe vágtam.

-Nem nagy dolog , tényleg... -sütöttem le a szemem.

-Szereted őt?-kérdezte és nézte a reakcióm. 

Nem mondtam semmit... de nem tudtam túl sokáig erős maradni, elkezdtem sírni. Carlos magához húzott és jó szorosan megölelt. 

-Nem a te hibád... vissza fog jönni!-suttogta a fülembe.

-Mindenki ezt mondja... de akkor hol van ?

-Kérlek ne sírj, van más is , nem csak ő-mondta majd eltoltam magamtól.

-De nekem nem kell más....- mondtam egy kicsit hangosan és ott hagytam Carlost. Jó messzire kezdtem el sétálni sőt már szinte futottam. A könnyeim patakokban folytak. Majd egyszer csak meg hallottam hogy valaki gitározik. Mikor megálltam és jól megtöröltem a szemem még akkor sem hittem el azt amit láttok. 

Harry ült a homokban és gitározott. Nem tudtam mit csináljak... oda menjek vagy menjek vissza a többiekhez szólni hogy meg találtam. Az eszem azt mondta hogy menjek vissza , de a szívem oda vitt Harryhez.

Egy darabig csak álltam mögötte , majd kiszúrta az árnyékom és gyorsan felállt. Egymással szemben álltunk. Nekem még könnyezett a szemem. 

-Sajnálom-csak ennyit mondott majd magához húzott és meg csókolt.

A gyomromban felébredtek a pillangók és az agyam kikapcsolt. Csak annak a percnek éltem és legbelül sikítoztam hogy végre meg találtam , de össze is voltam zavarodva hogy most mi lesz. Mikor levegő híján elváltunk egymástól nem tudtam mit mondjak.
-Harry .. ez .. ezt most miért ? És hova tűntél .. és miért nem kerestél ..?? aggódtam érted.-mondtam majd próbáltam tartani vele a szemkontaktust de ő hol jobbra vagy balra nézett. Majd egyszer csak megszólalt.
-Elcsesztem tudom, de nem tudtam mit kellett volna tennem. Soha nem volt "igazi" kapcsolatom... amikor meg hallottam hogy randizol legbelül dühöngtem azt hittem elveszítelek.. amikor megláttam azt a gyereket majdnem kinyírtam és amikor kimondta hogy te most vele vagy egy világ omlott össze bennem .. tudom és láttam hogy próbálkoztál ... és én voltam a hülye hogy azt mutattam neked hogy nem érdekelsz! Amikor meg történt a baleset nem tudtam hogy a szemedbe nézni sőt a fiúkéba sem .. de kénytelen voltam, mivel észre vettek amikor otthon voltam pár cuccomért. Meg beszéltük hogy nem mondják el hogy láttak, mert azt hittem így neked is jobb lesz. Gondoltam egyszer majd előbukkanok , de nem ilyen hamar. Tudtam hogy ma ide jöttök bulizni, és tudtam hogy a fiúk rá vesznek. Az volt meg beszélve hogy elmondják neked az igazat.. de úgy látom nem sikerült...Nagyon elszúrtam és miattam kórházban voltál. Egy szerencsétlen idióta vagyok, de nagyon szeretlek és bele halnék ha elveszítenélek- mondta és közben végig a szemembe nézett.
Belőlem csak folytak a könnyek majd elmosolyodtam. Harry furcsán nézett rám, én csak magamhoz húztam és megöleltem.
-Idióta vagy, de én akkor is szeretni foglak!-mondtam majd olyan erősen meg szorítottam hogy ő is elnevette magát. Még ültünk egy kicsit a parton és mikor már kezdet sötétedni elindultunk vissza a többiekhez.
-Biztos hogy ezt akarod ?-kérdezte és megfogta a kezem.
-Semmiben sem voltam még ennyire biztos.-majd egy puszit nyomtam az arcára.
Mikor vissza értünk láttam ahogy a fiúknak felcsillan a szeme. Oda mentünk. Én rá néztem Niallre aki bólintott egyet és elmosolyodott . Nekem fülig ért a szám és kénytelen voltam mindenkit jó szorosan megölelni. Egész este együtt szórakoztunk, majd mikor már mindenki érezte hogy fárad, elindultunk haza.
Be érve a nappaliba mindenki ledobta magát a kanapéra és nagyokat sóhajtott hogy ő mennyire kivan és hogy soha többet nem fog ennyit ugrálni meg inni. Én csak nagyokat mosolyogtam és beültem Harry mellé. Ő átkarolta a nyakam, én pedig a vállára hajtottam a fejem és úgy beszélgettünk tovább.
-Akkor szent a béke ?-kérdezte Louis. 
-Szerintem ez nyilván való...- mondta Liam és elővette a telefonját.
-Örülök..-sóhajtottam és elköszöntem a fiúktól, mivel én se voltam már annyira fitt és aludni szerettem volna. 
Mindenkinek adtam egy jó éjt puszit és gyorsan felszaladtam. Lezuhanyoztam és a laptop felé vettem az irányt. Meg néztem a képeket majd feltöltöttem egy párat a netre.

Gyorsan küldtem egy e-mailt anyunak hogy jól vagyok és nagyon hiányzik és remélem holnap tudunk Skypeolni. Mikor már majdnem elnyomott az álom, lecsuktam a laptopot és ledőltem az ágyra. Már majd nem lekapcsoltam a kislámpát de valaki kopogott az ajtón.

-Gyere..!-szóltam és felültem az ágyon.

-Repülök..-mondta egy ismerős hang. Elmosolyodtam és vártam hogy belépjen az ajtón.