2013. július 30.

Part 24.- Megérdemlem.

Szavazz :D -------------------------------------------------------------------->
Sziasztok, köszönöm a kommenteket és a pipákat :)) Egy kicsit zavaros rész lett szerintem , de lehet ti ki tudtok rajta igazodni ;) :D
∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞∞
-Tiszta jó vagyok, ez tök finom lett!-dicsértem meg magam és a pulton ülve nézegettem a pohár kakaót.
-Én is ...-jött egy fáradt hang lefele a lépcsőn.
-Jó reggelt!-mosolyogtam és figyeltem ahogy Harry lejön az emeletről.
-Neked is...-lépet oda hozzám és átkarolta a derekam majd megcsókolt. Én még mindig a pulton ültem kezemben a kakaóval, így próbáltam a kezem úgy át emelni Harry válla fölött hogy közben ne öntsem rá a pohár tartalmát.
-Máris csinálom!-mosolyogtam és lehúztam a maradék italt és a bögrémet a mosogatóba helyeztem. Miközben csináltam Harry italát, ő mögém állt és át karolt és a nyakamat kezdte el puszilgatni.
-Így elég nehéz!-nevettem. Harry is elnevette magát és egy utolsó puszit nyomott az arcomra.
-Tessék!-nyomtam a kezébe a kakaót.
-Köszönöm!-és egy puszit nyomot a számra.
Ott ültünk ketten a konyhába ő a pultnál a széken én pedig előtte a pulton. Mintha már 100 éve házasok lennénk és szinte minden reggelt így kezdenénk. Lassan feléledt mindenki, először anya, majd Niall és Lou is, utánuk jött apu, Zayn és Liam.
Lent beszélgetünk mikor lebotorkált az öcsém is. Hát igen 8 évesen még lehet fél 11-ig aludni.
-Anne!-ugrott a nyakamba.
-Sziaaaa!-nyomtam egy puszit az arcára és fölkaptam az ölembe.
-Mikor jöttél haza? És mit keres a One Direction a házunkban?-nézett körbe álmos fejjel, de a vigyor akkor is ott volt az arcán, a szemei pedig csillogtak az izgalomtól.
-Tegnap este jöttem, ők pedig a barátaim ...!-mondtam és jó erősen magamhoz szorítottam.
-Meg fulladoook!-mondta nevetve.
Mikor már kinyomogattam belőle a szuszt is, végre bemutatkozhatott mindenkinek.
Annyira őrült nekik hogy az nem kifejezés.
-Tök vicces hogy a 8 éves öcséd is ismer és még szeret is minket!-mondta mosolyogva Liam.
-Hát, 3 éve csak titeket hallgatlak full hangerőn, és hát még is csak az öcsém!-mondtam majd öcsi felé fordultam és össze boxoltunk az öklünkkel.
-De kis vagányak valakik!-szólt Zayn és rám nézet.
Én csak mosolyogtam és magamhoz húztam az öcsém. Anyu egy idő után elkezdet a konyhába sürögni-forogni, így ki adta a "parancsot" nekünk ... az az menjünk öltözzünk föl és utána reggeli ... majd ebédkor pedig kint grillezünk, a vacsora pedig meglepi. Mindenki felrohant öltözni és én voltam a leggyorsabb aki el is tudott készülődni.
Mikor már vagy 20 perce lent gubbasztottam egyedül, gondoltam megnézem mit csinálnak ennyi ideig a fiúk.
Be néztem az összes szobába, sehol senki! Majd nagy nevetéseket hallottam Levi (az öcsém) szobájából.
Udvariasan bekopogtam majd benyitottam. A fiúk épp videó játékoztak..., én csak álltam a szoba ajtajánál, az ajtó félfának dőlve és néztem ahogy elvannak.
-Nyerteeem!-ugrott fel Lou és óriási ujjongásokba kezdet.
-Nem , nem ! Én nyertem !-szólt Liam és magára mutogatott.
-Ne már, tényleg...-mondta Lou és mint aki világháborút veszített vissza ült a babzsákba. Mindenki elnevette magát a két fiún és lassan azt is észre vették hogy ott állok.
-Kész a kaja!-mondtam mosolyogva és elindultam lefele. Abban a pillanatban ahogy leültem, csöngettek.
-Nyisd ki ... kérlek!-mondta anya a reggelit készítve.
-Okéés!-és már rohantam is az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és Paul állt ott, egy nagy csokorral a kezében és a headsetébe beszélt.
-Szia, Paul!-öleltem meg , és így a virágot egy kicsit össze nyomtam.
-Szia, szia!-szólt és egy mosolyt villantott. Behívtam Pault, hisz még sem állhat az ajtóba. Be mutattam anyunak és apunak .... a fiúk pedig még mindig nem jöttek le.
-A többiek ?-fordult hozzám én pedig fel felé biccentettem.
-A virágot tartani szeretnéd mint egy váza?-nevettem és leültem a bárszékhez a pultnál.
-Jaj, elnézést. Ez a háziasszonynak hoztam, még se jöhetek üres kézzel!-mondta és anyu felé fordult, át adta a virágot és anyutól kapott egy-egy puszit. Gyorsan vázába tettük és én újra felrohantam a fiúkhoz.
-Gyertek , itt van Paul is!-jelentettem ki, és arrébb kellett hogy ugorjak az ajtóból mert Lou és Niall úgy rohantak le mint a kisgyerekek, akiknek megjött az apukájuk a munkából.
-Pauuuuul!-és már csak egy nagy puffanást hallottam és ahogy én is lerohantam már láttam is ahogy Lou és Niall, Paulon fekszik.
-Szegény!-nevettem el magam és a lépcső tetején állva figyeltem az eseményeket és vártam hogy a többi fiú is elkezdjen lesétálni. Már mindenki lent volt, csak Harry jött olyan lassan mint egy beteg csiga, és még szórakozott is hozzá.
-Harry nem szeretnék éhen halni...-jelentettem ki nevetve és elindultam lefele.
-Valami csörög... hallod?-szólt Harry és elindult a szobánkba.
-A telefonom ...!-kiabáltam és felrohantam érte, előbb találtam meg mint Harry így gyorsan feltudtam venni.
-Háló, Anne Clever? -szólt bele egy számomra ismeretlen hang.
-Öhh, Helllo, igen!-jelentettem ki bátortalanul mert még most sem tudtam kivel beszélek!
-Én Dr. Kovács Nóra vagyok , és az ügyben hívom hogy ugye Betler Ildikó...ön a hozzá tartozója, igaz?
-Igen, igen! Ő a nagymamám.-mondtam majd az ajtó felé lépve becsuktam mivel a lenti zaj elégé felhallatszott és semmit nem hallottam a telefonból.
-Sajnálom hogy nekem kell közölnöm a hírt, de a nagymamája súlyos rák beteg, és most az intenzíven fekszik, itt bent nálunk! A lakásában találták a szomszédok eszméletlenül ....!-mondta a doktornő de én közbe vágtam.
-Micsoda? jézusom ... azonnal ott vagyok!-jelentettem ki.
-Elnézést Anne, de csak 2 óra múlva lehet bejönni, mert felülvizsgáljuk a történteket és vizsgáltatokat kell végeznünk!-mondta majd egy kisebb csönd lépet a beszélgetésünkbe.
-De ugye nem lesz semmi baja?-kérdeztem félve.
-50-50%!-szólt a doktornő.
-Istenem...!-majd egy könnycsepp gördült le az arcomon, lehetetlen ... nem ez nem velem ... !
-Sajnálom...!-szólt majd letette.
-Viszlát!-mondtam halkan,de a vonal túlsó oldalán már nem volt senki.
A telefont ledobtam az ágyra, én pedig a földre rogytam.
-Nem hiszem el .. miért most ? És miért én?-kérdeztem magamtól és az arcomat a kezembe temetve zokogni kezdtem. - Egy éve nem is hívtam, csak amikor ő hívott egyszer vagy talán kétszer akkor beszéltünk ... és akkor is gyorsan leráztam ... Istenem hogy én mekkora idióta vagyok..!

3 megjegyzés:

  1. Szegény Ann... Miért most, mikor minden rendben volt?! Amúgy jó lett a rész, de szomorú. Siess a kövivel! :))

    VálaszTörlés
  2. Szegény Anne!Nagyon sajnálom!Egyébként jó rész let gyorsan a kövit!!!

    VálaszTörlés
  3. Szegény Anne!
    Nagyon jó lett a rész siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés