Part 3.- Meglepi.

*Kérlek titeket kommenteljetek, mert nagyon érdekel a véleményetek. És aki rendszeresen szeretné látni az új részeket az pedig iratkozzon fel :)*
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Elkezdődtek a reklámok. Csak azért néztem végig mert érdekelt milyen filmeket várhatok a közel jövőben. Majd egy 10-20 perc múlva teljesen elsötétült a szoba. Elkezdődőt. 
Körül néztem és csak kis 13-14 éveseket láttam. Hát szerintem nem logók ki a sorból. Én legalább közelebb járok korban hozzájuk. Ha már Harry 24 éves én pedig 20. -Hmmm talán esélyem is van - gondolkodtam el. -Jézusom Ann hagyd abba!-tértem vissza a valóságba.
Az egész filmet úgy néztem végig mintha egy örült rajongó lennék. Pedig nem vagyok az , csak most vásároltam  a 1D boltba, áhh dehogy vagyok őrült. Elnevettem magam, és már a filmnek is vége lett. Ahogy lépegettem lefele láttam a többieken hogy őket nagyon meghatotta , sírtak meg fújták az orrukat. -Emberek hahóó ez nem egy temetés volt- gondoltam magamban. Kiértem a teremből, majd elő vettem a telóm és meg néztem hány óra. Hát egy és fél óra már meg van a háromból. -Üljünk be még egyszer?-kérdeztem magamtól majd elnevettem magam. 
Elkezdtem sétálgatni , már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni. Majd meg láttam egy olyan személyt akiről azt hittem soha többé nem látom (örülnék is neki hogy ha nem találkoznánk soha többet). Egy régi barátnőm volt Lola. Csak felemelt fejjel elmentem mellette és próbáltam nem beszólni neki. Körülbelül 8.osztályos korom óta nem vagyok vele jóba. Sőt nem is beszéltünk azóta. Hosszú szőke haja volt, rózsaszín miniben és tűsarkúban(amit had jegyezek meg , majd nem orra esett ) mellette pedig Joe.
Én meg persze hoztam a formám. De hát nem kell mindenkinek pláza cicának lenni-e . Nem is tudom, mi lenne ha még most is barátok lennénk. Én is rövid rucikba járkálnék, kint lenne mindenem ? Hát még a gondolattól is elhányom magam. Elment mellette , mire ő utánam szólt. -Jaj ne-mondtam magamban.
-Nah mivan? Már köszönni sem tudsz ? Mi van egyedül töltöd a 20-adik szülinapodat? Mi az, az elmúlt években egy barátod sem lett?Pasid ? Valamid? Vitted egyáltalán valamire ?-mondta szép lassan, és minden mondatta szíven ütött. Nagyon gáz volt hogy nem tudtam mit vissza nyögni. De erőt vettem magamon, hátra fordultam. 
-Szia neked is.-mondtam magabiztos mosollyal. - Ne haragudj kérlek de most nincs rád időm!-majd tovább mentem. Még egyszer utoljára hátra néztem ,és láttam hogy kikerekedett szemekkel néz utánam. Hát egyszer én is nyerhetek.
Kimentem az utcára,megcsapott a meleg nyári délután, vagyis a 2 óra. Haza felé vettem az irányt. Hisz úgyis egy fél óra mire haza érek , addigra tuti anyuék is otthon vannak. Elég furcsa de nem vágytam semmi másra csak hogy végre valahogy valóra váltsam az álmom. De a valóra váltás és az álmom szempontjából ez a kérés körülbelül egyezett a nullával. Hisz hogy juttok ki Londonba, hogy szerzek munkát, hogy találkozok a One Direction-nal? Ez lehetetlen,főleg nekem. 20 évesen is a 14 évesen kitalált álmomat akarom valóra váltani. Szánalmas vagyok. Leszálltam a buszról. Lesétáltam az az 1 kilométert ( ennyire van tőlünk a buszmegálló) a házunktól 10-20 méternyire feltűnt valami. Nekünk nem szokott 6-7 db autó állni a kapunkba.  Gyorsabbra vettem a tempót. A kapu kulcsra volt zárva. Elkezdtem kiabálni,mire anya szép lassan előre sétált.
-Szia kicsim, meg is jöttél?-kérdezte tök nyugodtan .
-Szia, mi ez az autó gyülekezett ?-mondtam és az autók felé biccentettem.
-Jah,semmi apádhoz jöttek. -mondta mosolyogva.
-Apához ? - kérdeztem és elindultam befelé.
-Jaj kicsim, gyere egy kicsit hátra-szólt gyorsan anyu.
-Letehetem a táskám-kérdeztem kicsit flegmán.
-Gyere már-szólt anyu.
Elindultam utána. Mikor kiértem a ház sarkához nagyon meglepődtem.